Az utolsó szívverés//befejezett//

Kastélyon belül

Az utolsó szívverés
69. Kastélyon belül

Amint fel mentünk a szobába, már mehettünk is le, mert Piton leadta a drótot, miszerint Harry ma este Roxmortsban járt. Többen is látták őt, és feltételezik, hogy az iskolába tart, ahol állítólag van egy Horcrux, ezért mindenki odamegy. Először csak Draco meg én megyünk, mivel mi az iskola diákjai vagyunk még mindig, mert nem számít, hogy Dumbledore meghalt, mi még nem jártuk ki az iskolát. Később csatlakoznak a Halálfalók is, és utána fogalmam sincs, hogy mi lesz. Én csak reménykedem, hogy minden rendben lesz, és senki olyat nem veszitek el aki fontos lenne számomra.

- Min töröd a szép fejed?- kérdezte Draco miközben én a Williammal való közös képünket néztem.

- Honnan tudtad, hogy gondolkozok?- kérdeztem mosolyogva.

- Olyankor mindig beharapod az alsó ajkad.- mondta, majd hátulról megölelt. - Szóval?- kérdezte.

- Csak remélem, hogy minden rendben lesz.- vontam meg a vállam.

- Minden rendben lesz.- puszilta meg az arcomat, aztán elengedett és szétnézett. - Meg vagy? Mennünk kéne már.- mondta, én meg bólintottam.

- Mehetünk.- mosolyogtam.

Draco kinyújtotta felém a kezét, én pedig megfogtam. Kicsit közelebb húzott magához, majd megcsókolt. Miután elhajolt egy kicsit, elhoppanáltunk.

A Nagyteremhez érkeztünk ahol még eddig senki nem volt. Olyan lett ez az iskola mint egy börtön. Akik tavaly lettek elsősök azok biztos, hogy teljesen mást vártak, hiszen eddig mindenki úgy gondolt és úgy emlékezett vissza erre az iskolára, mintha ez lenne a második otthona. Azonban ez megváltozott mióta Piton lett az igazgató. A folyosón elhaladó diákok egymás mellett kettesével mentek lehajtott fejjel, csöndben, és fekete talárban. Mintha félnének megszólalni, vagy csak felnézni. Mikor még idejártam, az egész folyosó zengett a hangos beszédtől és a nevetéstől. Érezni lehetett a jókedvet a diákokon, és azt hiszem ez töltötte fel a tanárokat. Pitonnak már akkor sem tetszett ez az egész, szóval most kitudja élvezni, hogy csönd van. A lépcsők tetején észrevettem két ikerpárt, akik nagyon nem hasonlítottak se kinézetre, sem pedig viselkedésre, a Weasley ikrekre. Azt hiszem ők a Carrow testvérpár, akik megnehezítik az itteni gyerekek mindennapjait.

- Olyan mintha egy idegen helyen lennék.- mondtam Draconak, aki bólintott.

- Ezzel nem vagy egyedül.- mondta.

- Hát ti?- hallottunk meg egy ismerős hangot a hátunk mögül, ezért mindketten egyszerre fordultunk meg.

- Merlin, de jó titeket újra látni.- sóhajtottam fel, majd mentem megölelni Monát.

- Hiányoztál.- ölelt vissza Mona.

- Még csak most jöttünk, de Pansynek már most sikerült összevesznie az egyik Carrowwal.- forgatta meg a szemét Theo.

- Mert bunkó volt, és nem akart beengedni. Mit képzel, ki ő? Igazgatóhelyettes?- kérdezte fellázadva Pansy, én pedig mosolyogva fordultam felé és öleltem meg. Már nagyon hiányoztak.

- Azért lehettél volna egy fokkal kedvesebb.- motyogta az orra alatt Theo.

- Minek? Carrowék kínozzák a gyerekeket.- mondtam, mire mindenki döbbenten nézett rám.

- Ki vagy te, és mit csináltál a régi Ameliával?- kérdezte Zabini, én pedig felnevettem. - Tesó, a csajod is megőrült?- fordult Draco felé.

- Mostanában egy agresszív törpe.- vonta meg a vállát Draco. - Egyébként Parkinson, Carrowék az igazgatóhelyettesek.- mondta.

- Na ne szívass!- akadt ki Pansy. - Úgy érzem megleszek kínozva egy kicsit.- mondta Pansy, aztán mosolygott.