Az utolsó szívverés//befejezett//

A Magyar Mennydörgő

Az utolsó szívverés
6. A Magyar Mennydörgő

Egy hét eltelt a Malfoy, görényes dolog óta. Azóta nem viccelek, Malfoy egy kész idegbeteg lett. Nem lehet hozzászólni, mindenkit fellök, és el zavar az útból. Igazából csak a megszokott dolgát csinálja.

Az egy hét alatt viszont sokkal érdekesebb dolgok is történtek. Például Ron és Harry annyira összevesztek, hogy nem szólnak egymáshoz. Szegény Hermione lett a postagalamb, mert rajta keresztül üzengetnek egymásnak. Ronnal azóta sem tudtam megértetni, hogy erről nem Harry tehet. Egyszerűen nem képes végig hallgatni. Mindegy.

Mióta Viktor Krum itt van, a lányok megvesztek. De komolyan. Már kezd le csendesülni Harry és a Tusa dolog, mostmár Viktor van a középpontban egy lánnyal együtt. Hermione Grangerrel! Nagyon sokak szerint Hermionenak tetszik Viktor, de Viktornak is Hermione. Mi ez, ha nem szerelem? Kiváncsi leszek mi lesz ennek a vége, mert azt is tudom, hogy Ronnak már vagy ezer éve tetszik Hermione. Még nem tudja, hogy Viktor és Hermione között lehet valami, de remélem nem is fogja megtudni. Ron Viktor megszállottja, konkrétan a megfelelő időpontot keresi arra, hogy oda menjen, és szerezzen magának tőle egy autogramot.

Talán egy kicsit elhanyagoltam Fredet az elmúlt napokban, de nem tehetek róla! Annyi mindenkivel kéne lennem, hogy saját magamra sincs időm. Meg persze William nem nézi jó szemmel, ha sok időt töltök Freddel kettesben. Pedig amúgy semmi baj nincs vele, nem értem őt miért zavarja. Barátok vagyunk, nem? Vagy nem? Fene se tudja. Beszélnem kell vele erről.

Anyáék küldtek egy levelet amiben megkérdezték, hogy vagyok, és milyen az iskola. Minden egyes évben úgy kérdeznek az iskoláról, mintha akkor kezdtem volna. Természetesen szépen leírtam nekik mindent, hogy nagyon jó és, hogy el vagyok a barátokkal. Persze hiányoznak, és szívesebben lennék otthon mint itt, de ezt is szeretem. Itt van nekem szerencsére William is, aki nem hanyagol el és mindig vigyáz rám, úgyhogy olyan mintha otthon lennék. Csak szülők nélkül.

Egyre izgalmasabb ez a Tusa dolog. Harry elmondta, hogy az első próba a sárkányokkal lesz. Mikor azt mondta, hogy sárkányok, vissza kérdeztem mert azt hittem, hogy csak rosszul hallottam. De nem, valóban sárkányokkal kell megküzdeniük. Mekkora dolog már ez? Mármint, félelmetes, de ha túl éli, vagyis mikor legyőzi a sárkányt, akkor el mondhatja, hogy ő igenis harcolt egy nagy sárkánnyal. A próba a mai napon lesz, és már senki nem tud semmi másról beszélni, csak a ma délutáni programról.

- Annyira várom már, te jó isten!- pörgött fel Pansy. A könyvtárban ülünk, ugyanis annak ellenére, hogy ma van a Tusa első próbája, Piton professzor nem akarta, hogy az órák utáni, és a Tusa előtti órákban unatkozzunk. Milyen rendes.

- Én félnék amúgy sárkányokkal harcolni. Milyen félelmetes lehet már.- nézett ránk Mona kétségbeesett arccal. - Az előző iskolámban is volt hasonló, de ott az volt a legveszélyesebb, hogy egy rohadt tojást kellett kiszedni a falból. Mi benne a veszélyes?- rázta a fejét, mi meg mosolyogtunk.

- Harry már nagyon izgul.- mosolyogtam. - Kiváncsi vagyok, hogy el tudja-e venni az aranytojását.- töprengtem.

- Biztos.- vonta meg a vállát Pansy. - Jut eszembe.- csapta magát homlokon. - Az edzés holnap lesz, megkaptátok a levelet?- kérdezte, mi meg Monával egyszerre bólintottunk.

- Én végeztem, megyünk?- pakoltam össze. Mindhárman le adtuk a könyvtári kártyánkat a nőnek akinek nem tudom a nevét, és mentünk le a Klubhelységbe.

- Hát ti meg hol voltatok?- emelkedett fel Zabini a kanapéról.

- Amíg ti itt fetrengtetek, mi megcsináltuk a házit.- csaptam Zabinit homlokon.