Az utolsó szívverés//befejezett//

Astoria haragja

Az utolsó szívverés
25. Astoria haragja

A tegnapi napomat azok közé a napok közé sorolom amik életem legjobb napjai voltak. Minden úgy alakult ahogyan én azt szerettem volna, egy rossz szó nem hangzott el, vagy egy rossz cselekedet nem történt. De mindenki tudja, hogy minden jó csak három napig tart, de az én esetemben inkább ezt úgy mondanám, hogy minden jó egy napig tart. Talán túl naiv voltam, vagy csak hinni akartam, hogy most végre nekem kedvez a sors és boldog lehetek. Benéztem. Ráadásul csúnyán.

Reggel minden úgy volt ahogyan eddig szokott lenni. Álmosan vánszorogtam ki a fürdőszobába, megijedtem saját magamtól mikor belenéztem a tükörbe, vissza mentem, felöltöztem, majd megvártam a többieket és együtt lementünk a fiúkhoz akik szokás szerint tökéletesen néztek ki.

Itt már másképp alakultak a dolgok ugyanis a titkos nézések, kacsintások, mosolygások vagy esetleg érintések most már nem voltak titkosak. Mikor leugrottam Draco elé az utolsó lépcsőfokról, a kezemnél fogva magához rántott, a kezeit a derekamra rakta amíg összefontam a kezeimet a nyaka körül, aztán engedtem neki, hogy megcsókoljon. Ugyan belevesztem a forró csókjába, mert tény és való, hogy úgy csókol meg minden alkalommal, hogy le vesz a lábamról, de éreztem a tekinteteket rajtam, magunkon. Szinte feszengve álltam ott Draco előtt mikor elhúzódott és mosolyogva kulcsolta össze az ujjait az ujjaimmal. Ezt meg kell, hogy szokjam. Mármint azt, hogy most mindenki minket néz és a hátunk mögött beszélnek rólunk. Találgatják, hogy mikor és, hogy jöttünk össze, hogy mit lát bennem Draco ami miatt engem választott, aztán még azt is kinézem a többi diákból, hogy azon gondolkoznak, hogy meddig fogja bírni a kapcsolatunk. Ezekből egy szót sem hallok, csupán csak én gondolom így, de nem vagyok vak, látom, hogy ki, hogyan néz ránk. Draco ebből semmit sem észlel, mosolyogva beszélget meg nevetgél Zabini fekete viccein, én meg már a föld alatt vagyok ugyanis a rengeteg szempár lyukat égetett a hátamba, a mellkasomba, és az arcomba is. Vajon az eddigi barátnői ezt hogyan bírták ki? Például Astoria. Hogyan bírta ki azt, hogy mindenki figyeli minden mozdulatát? A Nagyterembe érve Draco arrébb tolta a hegyomlás ogrét, és leült mellém. Maga elé vett egy pirítóst, meg szedett magának tojásrántottát amit boldogan fogyasztott a meleg teájával, én meg csak ültem ott és üres tekintettel néztem magam elé. Nem figyeltem a többiekre, nem hallgattam a beszélgetésüket, és nem is ettem mert nem voltam éhes.

- Minden rendben?- hallottam meg Draco hangját aki a tekintetemet kereste. A keze a combomon landolt és lágyan simogatni kezdett. Felemeltem a fejemet és egy erőltetett mosollyal az arcomon néztem rá.

- Persze, csak nem vagyok éhes.- mosolyogtam rá kedvesen mire Draco mosolyogva biccentett, majd az állam alá nyúlt és közelebb hajolt hozzám egy csókra. Boldogan viszonoztam és már el majdnem el is felejtettem, hogy mindenki minket néz, mikor meghallottuk Astoria hangját.

- Ugye csak tikkel a szemem?- nézett ránk mérgesen. Dracotól azonnal elhúzódtam, vagyis akartam, de nem jött össze mert a derekamra tette a kezét és szorosan maga mellett tartott.

- Mit szeretnél már megint, Astoria?- kérdezte unott arccal Draco.

- Most komolyan? Vele?- mutatott rám. - Ennyire mélyre süllyedtél?- szinte kiabált.

- Úgy rémlik mintha azt mondtad volna, hogy a Pompon csapatban melletted én vagyok a legszebb.- néztem rá nagy szemekkel, mire Astoria teljesen elvesztette a fejét.

- De azt azért nem gondoltam volna, hogy a barátommal szűröd össze a levet. Képes voltál elvenni tőlem?- mondta ingerülten. - Mégis, hogy képzeltétek? De komolyan, ez egy vicc? Én egész végig savanyodtam mert azt hittem, hogy csak úgy szakítottál, de látszik, hogy nem.- lépett hozzám közelebb. Én az asztalnál ültem, Astoria pedig szorosan mellém állt.