Az utolsó szívverés//befejezett//

Befagyott tó

Az utolsó szívverés
49. Befagyott tó

Ebben a részben 18+os jelenet van!!
Hajnalban arra keltem, hogy Draco nyomott egy puszit az arcomra és kiment a szobából. Talán ha nem puszilt volna meg akkor nem keltem volna fel, de mindegy. Remélem nincs rémálma vagy valami hasonló.

Azt hittem, hogy csak inni megy vagy valami, de mikor már fél óra eltelt, kicsit azért kezdtem furálni a dolgot, szóval úgy döntöttem, hogy ki megyek. Magamra húztam az egyik zöld pulóverét amit találtam, és felvettem egy cipőt, hogy ne mezítláb járkáljak a hideg folyosón. Halkan kiosontam a szobából ami nem esett nehezemre mert ötödikben mikor hajnalban mennem kellett őrködni, akkor ugyanígy suhantam ki.

A folyosóra érve kirázott a hideg mert beköszöntött a tél, és a meleg ágyból kábé két perce másztam ki. A sötét folyosón teljesen egyedül voltam, nem hallottam hangokat, sem pedig lépteket. Ilyenkor egy kicsit egyébként félek, mert minden egyes horror mese ugyanígy kezdődik. A hülye lány egyedül sétál a sötét folyosón ami ilyenkor úgy néz ki, mintha elhagyatott lenne az egész kastély. Persze tudom, hogy nem kell félnem mert egyrészt senki idegen nincs itt, másrészt pedig ha sikítanék Dumbledore egy másodperc alatt előttem lenne, szóval semmi pánik. Persze azért egy olyan fajta ember mint én, aki mindig többet lát bele a dolgokba és képes azt hinni egy fára, hogy egy fekete csuklyás gyilkos, annak nehéz elfogadnia, hogy semmi baj nem fog történni. Miközben végig futott az agyamon mindenféle őrült eset ami megtörténhet velem, addig körbe jártam az egész iskolát, de Dracot nem találtam.

Mikor elmentem az udvarra vezető ajtó előtt, megcsapott a kellemes téli idő amitől kirázott a hideg, de mégis kimentem. Amint kimentem rám esett az év első hópelyhe, és lassan fehérbe borult az egész udvar s kastély. Egyre mentem lentebb és már nem Dracot kerestem, hanem csak úgy sétáltam. Tetszett a környezet, az idő. Lassan odaértem a tóhoz ahová először elhozott Draco. Most még szebb mint akkor. A víz be van fagyva, kábé öt centis jég lehet rajta. Közelebb mentem és megláttam valamit, ami annyira érdekfeszítő volt, hogy muszáj volt oda mennem.

Lassan ráléptem a jégre és megnéztem mi a helyzet. Mikor láttam, hogy a jég nem tört meg, rá tettem a másik lábamat is, majd elindultam a fény felé. A tó felénél járhattam mikor meghallottam, hogy megreccsent valami a hátam mögött, alattam pedig másodpercek alatt betört a jég. Hirtelen elnyelt a víz és megpróbáltam felfelé emelkedni de elsodort, így akármikor fel löktem magam, bevertem a fejem. Egyre jobban éreztem, hogy a testem kezd megfagyni, ugyanis a víz nagyon hideg. A levegőm fogyóban van, és a tüdőm kezdi feladni a szolgálatot. A kezeimet nem éreztem ahogyan a lábaimat sem, így nem tudtam mozgatni. Előjött a mélyvízi fóbiám de nem tudtam ellene tenni semmit, ugyanis nem tudtam megmozdulni. Végül az utolsó levegőm is elfogyott. Félholtan lebegtem arccal lefelé a vízben.

•Draco szemszöge•
Semmi kedvem nem volt otthagyni Liát. Napok óta nem csinálom a szekrényt mert nem vagyok képes este kimászni mellőle az ágyból. Egyszerűen nem tudok elmenni mert annyira édesen alszik, hogy nincs szívem egyedül hagyni. De muszáj. Akármennyire is nehéz elmenni, muszáj, mert meg kell tennem. Már csak Lia miatt is, és magam miatt is.

Nem igazán haladok a szekrénnyel. Először egy almát tettem bele, aztán visszajött úgy, hogy félig bele volt harapva. Szóval tárggyal működik. Már csak élőlénnyel kell kipróbálnom, mert elvégre emberek fognak átjönni azon az istenverte szekrényen. Már egy kész tervem van. A szekrénynek működnie kell, utána pedig elmegyünk. Vagy lehet még a szekrény működése előtt elmegyünk, mert Lia nem lehet Halálfaló. Tudom, hogy mit akarnak vele csinálni, tudom, hogy miért kell csatlakoznia. De nem lehet. Nem teheti tönkre ő is az életét úgy, mint én. Az alkaromon lévő sötét jegy megnehezíti a mindennapjaimat, ahogyan a többieknek is. Blaise, Parkinson, és Nott is ugyan abban a helyzetben van mint én. Nehéz eltitkolni Lia elől. De meg kell tennem. Nem sodorhatom veszélybe.