Az utolsó szívverés//befejezett//

Valóságos angyal

Sziasztok! Ma kaptam két értesítést, hogy a Wattpad megjelölte mindkét "könyvemet" felnőtt tartalomként, és átkellene írnom az összes olyan részt amiben van 18+os jelenet, de nem szeretném... Szóval, hogy ne vegye le a részeket a Wattpad, mostantól nem lesznek olyan részletesek azok a "pillanatok". Megértéseteket köszönöm!<3
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Az utolsó szívverés
55. Valóságos angyal

Az élet nem egyszerű. Néha elveszítjük azt, aki a legfontosabb számunkra, és nem tehetünk ellene semmit. Tálán ez a legrosszabb. Mikor végig nézed ahogyan a szeretted meghal. Borzasztó érzés ezt átélni, és fogalmam sincs, hogy fogok ebből a hatalmas gödörből kimászni amibe az nap este beleestem.

Őszintén, nincs kedvem semmihez és senkihez. Enni sem ettem azóta, pedig már eltelt két nap. A sötét szobában, az ágy kellős közepén ülök felhúzott térdekkel, és nem csinálok semmit. Nem gondolok semmire, nem érzek semmit. Olyan mintha én is meghaltam volna. Mintha kiszakadt volna a belőlem, a lelkemből egy kis rész, amit már soha nem kapok vissza. Az elmúlt egy hetem borzalmas volt. Mindent és mindenkit elvesztettem. Dracot, a barátaimat, a büszkeségemet, és az anyukámat. Csak legyen már végre vége!

Miután anyu meghalt, haza jöttem. Mikor haza értem, William és apu már itthon voltak. Nekem kellett elmondanom nekik, hogy mi történt. Istenem annyira rossz volt látni az arcukat mikor felfogták, hogy elveszítettük anyut. William felszaladt anyuék szobájába és kidobálta anyu szekrényéből a ruhákat, miközben kiabálva kérdezte, hogy miért hagyott itt minket. Apu idegösszeroppanást kapott, és azóta a konyhában ülve az egyik kezében a sörös üveget fogja, a másikban pedig anyu egyik képét szorongatja.

Apa anyukája és apukája, a nagyszüleink, tegnap jöttek hozzánk bőrönddel, és a vendégszobában kipakoltak. Próbálják rendbe tenni a családot de nem igazán sikerül nekik. Egyesével beszélgetnek velünk és próbálnak jobb kedvre deríteni minket, ami egyébként nagyon jól esik mert foglalkoznak velünk. Most a nagyi takarít, ő főz ránk, ami egyébként teljesen fölösleges mert senki nem eszik egy falatot sem.

Az elmúlt két napban Draco egy csomó levelet irt, de egyikre sem válaszoltam. Úgy érzem nem tudok mit mondani neki, ezért nem is küldök vissza egy levelet sem. Nem szép dolog, hogy elhanyagolom őt főleg úgy, hogy ő semmiről nem tehet. Viszont, egyszerűen nem tudok beszélgetni senkivel, és a senkibe sajnos ő is beletartozik. Holnap pedig iskola, és fogalmam sincs mit fogok csinálni, mert semmi kedvem ott lenni.

Ma van a temetés. Viszont nem leszünk olyan sokan, mert nem hiszem, hogy annyi barátaink és ismerőseink lennének, hogy tele lennénk. A temetés után halotti tor lesz, és el kell viselnem az embereket akik mosolyogva beszélgetnek az asztalnál az étel előtt, miközben mi éppen darabokra hullunk. Én nem hívtam meg senkit, mert Dracon kívül egyébként sem tudnék hívni senkit sem, mert mindenkivel összevesztem.

Ébredés után összeszedtem magam és lementem, hogy igyak vagy egyek valamit végre, mert a két nap alatt fogytam négy kilót. Felvettem egy hosszú fekete melegítőnadrágot egy fekete pántos, szűk, has pólós felsővel, a hajamat meg kontyba kötöttem. Úgy nézek ki mint egy rossz csöves, de most egyáltalán nem tudok foglalkozni a kinézetemmel, és egyébként sem érdekel. A lépcsőről leérve bementem a konyhába ahol az asztalon apa feje pihent, kezében pedig egy sörös üveg volt. Borzasztó ezt nézni. A kukában vagy tíz hasonló üveg van.