Az utolsó szívverés//befejezett//

Cedric emlékére

Az utolsó szívverés
19. Cedric emlékére

Miután teljes mértékben lejárattam magam a Mardekárosok előtt a két hónapos ,,igyuk halálra magunkat és felejtsünk el mindent" viselkedésemmel, azóta semlegesnek érzem magam. De komolyan. Csak vagyok. Nem érzem magam szomorúnak de boldog sem vagyok. A napjaim unalmasak ha kivesszük belőlük Dracot, ami néha legalább örömöt okozott. De vele sem olyan a kapcsolatom mint amilyennek lennie kéne. Semmi nem olyan amilyennek lennie kéne.

Mona szerint jobb lenne ha inkább apáca lennék, mert úgy nem kéne aggódnom a fiúkon. Kiröhögtem, de nem mondom, hogy nem gondolkoztam el rajta. Egyből elmentem a könyvtárba és vagy három óra hosszáig keresgéltem amíg végül meg nem találtam a ,,varázsvilág apácái" könyvet ami ami amúgy egy horror könyv volt. Este nem tudtam rendesen aludni mert akármikor lehunytam a szemem, a sorok alapján elképzelt apáca volt előttem aki éppen megölt valakit a gyilkos átokkal. De nem adtam fel, mert másnap szintén elmentem és meg is találtam a számomra tökéletes könyvet. Bele olvastam és komolyan mondom, hogy nem is olyan rossz ötlet ez az apáca dolog. Mármint úgy értem, hogy nem leszek apáca, de át vehetném a szokásait. Nem iszok, tanulok, nem lesz szexuális életem amitől apu valószínűleg boldog lenne, élvezem az életet a papokkal akik itt a professzorok lennének. Lazulnék velük, néha titokban elszívnánk egy cigit, elmondanánk egymásnak a tiltott vágyainkat. Jó, ez már túlzás. Nagyon túlzás mert nem tudnám elképzelni például Dumbledore-t ahogy cigizik. De amúgy érdekelne, hogy milyen tiltott vágyai vannak. Mindegy. Egy hétig próbaidőre tettem magam és nagyon rossz volt. Nem tudom elhinni, hogy valaki tényleg beáll apácának. Nem akarok udvariatlan lenni, Merlin nem úgy értettem. Viszont nehéz életük van. Nagyon, nagyon nehéz az életük. Egy napom abból állt volna, hogy amikor megszólal az ébresztőm, én már abban a másodpercben felpattanok és készülődök is. Na most nálam ez általában úgy van, hogy hagyom, hogy háromnegyed órán keresztül szóljon, mert egyszerűen nem tudok felkelni. Aztán az apáca életben úgy lenne, hogy egészségesen reggelizek, utána megyek az órákra ahol kihúzott derékkal ülök és egész végig jegyzetelek. Én többnyire görnyedek az asztal felett ugyanis alszok. Aztán az apácák óránként mennek imádkozni, utána pedig jókedvűen tanulnak. Azaz, nekem is tanulnom kéne. De annyi minden mást is tudnék a tanulás helyett. Szóval ez az egész ,,apáca leszek" dolog több sebből is vérzik. A próbahetem utolsó napján csináltam egy előnyök, és egy hátrányok táblázatot amiben összegzem az egész apáca dolgot. Nem leszek apáca, és még csak a szokásaikat sem veszem át.

Miután visszatértem a normális életembe mindenki elmondta, hogy amíg megszállottan apácás dolgokat csináltam, addig mindenki egy jót nevetett rajtam. Szerintük egy teljes héten keresztül drogoztam, mert biztos, hogy egy normális, tiszta elméjű ember nem csinálna ilyet. Mindegy. Pansy bele betegedett, hogy William nem foglalkozik vele túl sokat a bál óta. Igazából semennyit. Pansy szerint a titkos nézések meg vannak, de tudom, hogy nincsenek mert megkérdeztem tőle. Szegénynek elmondtam, ő meg szerintem összetört, mert vagy két héten keresztül szidta a fiúkat. De komolyan, mindenkit szidott. Oliver nem úgy rakta le a poharat a pultra ahogy kellett volna? Menekülj Oliver, menekülj. Pansy jön és simán széttöri a poharadat aztán megfenyeget, hogy lenyomja a torkodon. Igaz történet alapján. Pansy megőrült, viszont most már kezd visszatérni a régi énje és még bocsánatot is kért amiért eltört egy poharat. A ,,lenyomom a torkodon" című fenyegetésről nem is beszélt. Számára ez egy kedves, udvarias mondat volt. De hát ki, hogy érti. Nem?

Két hónap után is tart a Dracos őrület. Még mindig Astoriával van és most már egyáltalán nem reménykedem abban, hogy valamikor is szakítanak, mert arra annyi az esély mint arra, hogy én apáca leszek. Nulla. Szóval nincs mit tenni, el kell fogadni, hogy az élet nem mindig fenékig tejfel. Persze elég nehezemre esett ezt egyáltalán felfogni is, szóval ha azt mondom, hogy egy teljes hétig Nutellát zabálva, kócosan, és valószínű retkes ruhákban töltöttem a napokat, akkor nem viccelek. Akármikor javultam, és léptem egyet afelé, hogy túl legyek rajta, ő megjelent. Felém villantott egy apró mosolyt, értelmetlen beszélgetésekbe kezdett bele, kinyitotta előttem az ajtót, néha-néha megérintette a kezemet vagy a derekamat. Ezektől aztán beindultak a ,,gondoljuk túl" minden érzékszerveim és mindig elhittem, hogy na akkor most talán lehet, hogy lenne esélyünk. Buta voltam. De nem csak buta, egyszerűen idióta és naiv is amiért bedőltem a trükköknek. Csak tudnám, hogy miért csinálja ezt velem. Ha nem akar tőlem semmit akkor mégis mi az ördögnek viselkedik így velem? Azt hiszi, hogy csak egy játékszer vagyok amit kedve szerint vehet elő és használhat. Utána meg jól eldob és kezdődik minden előröl. Hányszor vegyem még rá magamat, hogy végleg elfelejtsem? A fiúk szerintem teljesen megvoltak győződve, hogy megbolondultunk.