Az utolsó szívverés//befejezett//

Harry, és a Tusa

Az utolsó szívverés
4. Harry, és a Tusa

Tegnap este miután ismételten felidegesített Malfoy, fel mentünk a szobába. Mona és Pansy nagyon jól összebarátkoztak és be vallom én is megszerettem az új lányt. Nagyon kedves, intelligens, és ami a legfontosabb, nem lett első látásra szerelem közte és Malfoy között. Igazán értékelem, hogy nem lett az áldozata. Akármilyen vicces is, a Roxforti lányok kilencven százaléka Malfoy áldozatai.

Kora reggel megvártuk egymást, és együtt mentünk le a Nagyterembe, ugyanis ma nem lesznek órák. Tegnap Dumbledore bejelentette, hogy a napunkat azzal kezdjük, hogy a Tusára való jelentkezőket kisorsolj a Serleg. Amikor oda értünk már sokan lent voltak és elfoglalták a helyüket. Izgatott vagyok, mert én ilyet még nem láttam, és kiváncsi vagyok, hogy ki lesz az, aki majd képviseli a Roxfortot. Remélem megnyerjük. Miután megláttam a Griffendéles barátaimat, elköszöntem a lányoktól, és mentem oda Williamhez.

- Jó reggelt.- köszöntem hangosan, aztán mindenki rám nézett.

- Jó reggelt.- köszönt vissza először Fred. Arcán hatalmas mosoly volt.

- Szerintetek tudja már, hogy ki rakta oda a dobozt?- kérdeztem, aztán kerestem a szememmel Rémszemet.

- Amelia, ha ennyit gondolkozol rajta, és stresszelsz, akkor nagyobb esélye lesz annak, hogy Rémszem magától is rájön, hogy közöd van hozzá. A viselkedésedből látszik.- szólalt meg Hermione az újság mögül. Hermione mindig is okos volt, és amit mond, az úgy is van.

- Nyugodj le, attól megnyugszol.- csapott a vállamra George. - Amúgy is, ha rájönnek majd magunkra vállaljuk. Ugye, Fred?- nézett Fredre, aki hevesen bólogatott.

- Ez csak természetes. Érted bármit, tündérem.- karolta át a vállamat Fred.

- A húgom, egy tiltott személy! Azt javaslom, vedd le róla a kezedet, amíg el nem töröm.- húzta fel a szemöldökét William. Fred azonnal arrébb lépett kettőt. Nevetve megfordultam, aztán a tekintetem összefutott Malfoy tekintetével. Csak állt ott az ajtófélfánál, és nézett valamit, vagy valakit. Talán a mögöttem levőket, vagy talán engem. Viszont mikor rá néztem, nem fordította el a fejét. Továbbra is engem nézett. Zavartan vissza fordultam, és leültem Hermione mellé. Ekkor vettem észre, hogy Fred és George eltűnt.

- Hol jobb? Nálunk, vagy a Mardekárba?- ült le mellém Harry.

- Mindkét helyen jó.- vontam meg a vállam.

- Ilyen lehetőség nincs, válassz.- mondta mosolyogva.

- Oké.- néztem magam elé. - Mindkét ház jobb valamiben. A Griffendél a barátaim miatt, azaz miattatok.- fordultam felé. - Talán itt másmilyen a közösség. Kedvesebb, és foglalkoztok egymással. A Mardekár pedig azért jobb, mert az az én házam. Oda tartozok, nagyon sok jó élményem van. Tudom, hogy nagyon sokan azt gondoljátok, hogy fuj Mardekár, gonoszok. Ez egyébként nem így van. Talán nem beszélgetünk mindannyian egész este, vannak baráti társaságok, és nagyon kedvesek az emberek.- vontam meg a vállam. Tényleg így gondolom.

- Nehezen tudom elhinni, hogy vannak kedvesek is a Mardekárban rajtad kívül.- mondta Harry, mire felnevettem.

- Ne legyél előítéletes csak azért, mert Malfoy köztük van.- szólt közbe Hermione. Egyből Malfoyra néztem aki még mindig minket nézett, csak máshonnan. Miért néz?