Az utolsó szívverés
41. AngyalszárnyAmióta elvitték Luciust az Azkabanba, azóta eltelt két hónap. Nem mondom, hogy zökkenő mentes volt, mert nem volt, de valahogy mégsem éreztem Narcissan azt a bizonyos szomorúságot, vagy bánatot amit ilyenkor az ember érez. Egy pár napig nem mozdult ki a Kúriából, inkább csak bent volt a házban vagy a kertben töltötte a napját, de az sem azért volt mert, hogy olyan mély depresszióba esett volna, hanem azért, mert nem akarta hallgatni ahogyan az emberek Lucius nyomorúságáról beszélnek. Ha bevisznek valakit az Azkbanba az otthonából, akkor az emberek automatikusan tudják, hogy valami iszonyatosan rosszat tett az a személy, és ennek hangot is adnak.
Az emberek előszeretettel beszélnek ki bárkit, és alkotnak úgy véleményt, hogy nem is tudják valójában mi történt. Három csoportra tudnám osztani az ittenieket. Az egyik csoportba azokat raknám, akik hallanak a történtekről is véleményt is alkotnak róla, viszont nem mondják a szemünkbe hanem inkább a hátunk mögött szépen lemondanak minket. Ennek a csoportnak az a neve, hogy a gerinctelenek. A másik csoportnak az a neve, hogy a kétszínűek, ugyanis hallanak a történtekről, és kétfajta véleményt alkotnak. Az egyik az az igazi vélemény, amikor elmondják másnak, hogy valójában mit is gondolnak, a másik meg amikor a vélemény szebb változatát adják elő nekünk. Az utolsó csoport pedig az őszinték, akik hallanak a történtekről, és véleményt is alkotnak, viszont ők nekünk mondják és nem ferdítenek rajta, hanem ami a szívükön az a szájukon is. Az a baj ezzel a három csoporttal, hogy az emberiség kilencvenkilenc százaléka az első két csoportban foglalnak helyet, és az utolsóban pedig van az az egy százalék.
Valahogy nem érintette meg Dracot sem a dolog, hiába próbálja azt mutatni, hogy szomorú, ismerem és tudom, hogy valójában nem érdekli, hogy az apja nincs velük. Viszont van valami ami miatt kissé feszült. Mikor Lucius elment, Draconak azt mondta, hogy fejezze be azt, amit elkezdett. De mi az? Mit kezdett el? Kérdeztem Dracotol, reménykedtem, hogy talán elmondja, de fölöslegesen jártattam az elmúlt egy hónapban a számat, ugyanis Draco megveszett és sosem adott rendes válaszokat. Este kifelé volt fordulva az ágyban, nem nagyon szólt hozzám, reggelente egyedül reggeliztem mert mindig elment valahova, és amikor ott is volt velem, csúnyán beszélt. Ezért hát úgy döntöttem, hogy elég volt ebből és haza mentem.
Júliusban már otthon voltam, de azért itt sem olyan fényes a helyzet. Legutóbb mikor itthon voltam anya felpofozott, mert megtudta, hogy együtt vagyok Dracoval. Azóta nem igazán beszéltünk és most egy amolyan kínos csönd van mikor csak ketten vagyunk például a nappaliban. Apu próbálná feldobni a hangulatot azzal, hogy kitalál mindenféle hülyeséget. Tegnap például cementet kevert, de, hogy minek és miért, azt ő sem tudta. Állítása szerint unatkozott, mert olyan unalmasak vagyunk. William egész nap gördeszkázik bent a házban, és már beverte az ablakot is, ami miatt anya nagyon ideges volt és kihajította az ablakon a gördeszkát, de pechére a fali ablakon dobta ki, így a gördeszka az udvarba érkezett, amiért William ki is ment és fojtatta a házban a gördeszkázást. Victoria is volt nálunk, ő még mindig sokkban van ami történt itthon, mert szerinte egy szerelmes filmbe illő jelenet volt. Az után meg csak még jobban így gondolta, miután elmondtam neki, hogy Draco oda jött a Weasley családhoz és lefeküdtünk. Viszont ő augusztus elején elment, mert a családjával Egyiptomba mennek nyaralni. Engem meg nem vittek... pedig rokonok vagyunk. Mindegy.
Az egyik reggel anya bejött a szobámba, —persze kopogás nélkül— és elmondta, hogy küldött egy levelet Mona anyukája, hogy mi lenne, ha az utolsó hónapot a nyárból a nyaralójukban töltenénk, mi gyerekek. Persze egyből igent mondtam, mert ez egy remek ötlet és legalább előbb találkozok a többiekkel mint szeptember. Apuék is elengedtek, szerintük is jót fog tenni nekem, mert egész nyáron itthon voltam és unatkoztam. Úgyhogy ma reggel miután összeszedtem egy hónapra a ruhámat, apuékkal oda hoppanáltunk a nyaralóba. Mikor megérkeztem már majdnem mindenki itt volt, egyedül Theo hiányzott. Draco is ott volt, aminek amúgy örültem, csak kicsit féltem mert úgy jöttem el tőle, hogy nem voltunk valami jó kapcsolatban. Szerencsére apuék nem akartak nagyon leégetni, ezért miután mindketten adtak egy puszit, már mentek is.
YOU ARE READING
Az utolsó szívverés//befejezett//
Romance- Azért nem működött Freddel a dolog, mert egész végig valaki mást szerettem.- mondtam ki egész halkan, de még sem olyan halkan amennyire szerettem volna mondani, ugyanis Draco rám nézett. - Piszok szerencsés lehet az a srác.- nézett rám, én meg el...