Umbridge rendőrtiszt

973 26 0
                                    

Az utolsó szívverés
27. Umbridge rendőrtiszt

Fáj a fejem, fáj a lábam, és Draco mellettem fekszik az ágyban. Ijedten fordultam felé és mikor megláttam, hogy nincs rajta felső, azonnal felemeltem a takarót, hogy megnézzem rajtam van-e valami. Volt. Hirtelen megkönnyebbültem és felemelkedtem, hogy megnézzem a többieket meg a rumlit amit magunk után hagytunk. Pansy és Mona a saját ágyukban feküdtek, Zabini Pansy ágyának volt dőlve, Pansy keze pedig bele lógott Zabini szájába. Oliver a földön feküdt és a szőnyeggel takarózott. A kérdés már csak az, hogy Theo hol van? Mert az eldobott üres üvegeket is megtaláltam a földön, az asztalon, és a szekrényen, a kukában pedig az üres tasakok vannak amikben a porok voltak. Draco mellettem mélyen aludt, a keze meg a derekamon volt. Így ölelt magához. Lassan levettem magamról a kezét és felálltam, hogy megyek a fürdőszobába, de ami ott fogadott az nem volt valami jó látvány. Theo a kádban feküdt, és a feje a WC-ben volt. A látvány nagyon szép volt, főleg úgy, hogy Theo valószínű behányt, ugyanis a mellkasán is hányás volt és a szájánál is volt valami. Majdnem behánytam, de nem akartam, ezért inkább ki mentem és visszabújtam Draco mellé az ágyba. Miközben aludt én az arcát vizsgáltam és mosolyogva húztam végi az ajkain a hüvelykujjamat mire Draco morogni kezdett. Gyorsan lehunytam a szemem, hogy ne lássa meg, hogy fent vagyok és, hogy én voltam az aki nyúlkál hozzá, de nem jött össze, mert amint észre vettem, hogy kinyitotta a szemét, elmosolyodtam.

- Ne nézz miközben alszok.- mondta a reggeli rekedtes hangján amitől végig futott rajtam a hideg.

- Nem is nézlek.- mosolyogtam, aztán kinyitottam a szememet, és az ujján lévő gyűrűt kezdtem el nézni és piszkálni. Draco a másik kezével magára húzott így a fejem a mellkasára került.

- Tetszik?- kérdezte, én meg bólintottam. Valóban szép volt az ezüst gyűrű, amin egy kígyó volt aminek ki volt nyújtva a nyelve.

- Igen, szép.- mosolyogtam, erre Draco a másik kezével lehúzta az ujjáról és ráhúzta a gyűrűs ujjamra. Természetesen nagy volt rám, ezért egyből le is esett, de nagyon jó érzés volt, hogy gondolkozás nélkül le vette az ujjáról azt a gyűrűt, ami négy éven keresztül minden nap rajta volt, és rá rakta az enyémre.

- Neked adom.- csókolt bele a hajamba, mire én meglepetten ránéztem.

- Nem fogadom el, ez a tiéd, meg amúgy is nagy az ujjamra.- mondtam, aztán közelebb hajoltam hozzá egy csókra, amit azonnal viszonzott. Mikor Draco elhúzódott, benyúlt a párna alá ahonnan elővette a pálcáját. Pillanatok alatt előttünk termett egy sima nyaklánc, amire Draco rátette a gyűrűt és a kezembe nyomta.

- Így mostmár nem nagy.- mondta, én meg zakatoló szívvel nézegettem a kezemben az új gyűrűs nyakláncomat.

- Köszönöm.- suttogtam, aztán hirtelen megfordultam és ráültem a hasára. Draco mosolyogva felkönyökölt és kisimított egy kósza tincset az arcomból.

- Te ébredés után is gyönyörű vagy.- mondta, én meg az arcomon egy vigyorral hajoltam oda hozzá és megcsókoltam.  - Figyelj csak.- tolt egy kicsit magától.

- Igen?- néztem rá kérdően.

- Mire emlékszel a tegnapból?- kérdezte, én meg összehúztam a szemöldökömet.

- Mire gondolsz?- kérdeztem.

- Nem tudom, a mosdóban történtekre... talán?- kérdezte, én meg tudtam, hogy mire gondol, de direkt húztam az agyát ezért csak döbbenten megráztam a fejem.

- Nem maradt meg belőle semmi. Mi történt?- kérdeztem tettetett értetlenséggel, mire Draco megrázta a fejét és hanyagul legyintett.

- Mindegy.- feküdt vissza, majd megdörzsölte az arcát. Alig bírtam visszafogni a nevetésemet, de amikor letolt magától és a hasára feküdve belefúrta az arcát a párnába, nem bírtam ki, hangosan felnevettem. - Min nevetsz?- kukucskált ki a párnából.

Az utolsó szívverés//befejezett//Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang