Az utolsó szívverés
61. A ház ura
- Amelia drágám, de jó, hogy látlak.- jött felém Narcissa mikor meghallotta, hogy valaki megérkezett.
- Szia.- mosolyogtam, aztán megöleltem. Mikor elhúzódott akkor vette észre a bőröndöket, és egyből Dracora nézett.
- Itt fog lakni.- vonta meg a vállát Draco. - Elment a családja.- tette hozzá, mire Narcissa szomorú arccal nézett rám.
- Úgy sajnálom drágám.- simított végig a kezemen. - Nagyon örülök, hogy idejöttél. Számodra itt mindig van hely.- mosolygott.
- Köszönöm.- mondtam hálásan, mert azért valljuk be, hogy a Malfoy család nem ajánlja fel az otthonát csak úgy másoknak.
Kicsit azért kellemetlenül érzem magam, mert így olyan mintha hajléktalan lennék és nem tudnék menni sehova, ami nem igaz, mert ott van a házunk, és ott vannak a nagyiék. Ha úgy vesszük mindkét helyre mehetnék, de nem akarok. A saját házunkba azért nem, mert ott van minden emlék anyáról és a többiekről is, és nem hiszem, hogy tudnék ott boldogan élni mikor tudom, hogy valamikor még együtt voltunk ott. A nagyiékhoz pedig azért nem, mert igaz kinézetre és viselkedésre nem látszanak annak, de korilag öregek, és nem hiszem, hogy eltudnának viselni egy új lakótársat, na meg persze ha esetleg valami nem úgy történne ahogy kéne, és Voldemort úgy gondolja, hogy meglátogat, akkor a nagyiékhoz jönne és veszélybe sodornám az életüket.
- Felmegyünk?- kérdezte Draco, és megfogta a kezemet.
- Ha bármit szeretnétek, szóljatok.- mondta Narcissa, aztán elment.
A szobába felérve Draco letette a bőröndöket a szoba egyik sarkába, majd szétterült az ágyon, és a kezével hívott engem is. Lefeküdtem mellé, ő meg magára húzott. A mellkasán volt a fejem és azt hallgattam ahogyan ver a szíve. Több napja ez az egyetlen dolog ami megnyugtatott. A kezével a hátamat és a vállamat simogatja, a hajamba pedig néha belepuszil. Egy pillanatra olyan volt mintha semmi bajom nem lenne, és minden olyan volt mint régen. Hihetetlen, hogy ennyivel el tudja érni, hogy nyugodt legyek. Számomra ő olyan mint a drog. Először csak egy kevés kell belőle, aztán egyre többet akarok, a végén pedig már éjjel nappal őt akarom. Lenyugtat, azonban megváltoztat.
- Beszéltél a többiekkel?- kérdezte Draco mire megráztam a fejem.
- Senkivel sem beszéltem.- vontam meg a vállam.
- Nem is szeretnél?- kérdezte, én pedig felnéztem rá.
- Miért kérdezed?- kérdeztem, ő pedig megrázta a fejét.
- Csak érdekel, hogy mit csináltál egy héten keresztül. Mert levelet nem küldtél, a többiekkel nem beszéltél...- mondta, én meg visszafeküdtem a mellkasára.
- A családommal voltam.- vontam meg a vállam.
- Aggódtam érted.- mondta, aztán az oldalára fordult, így leestem róla és egymással szemben voltunk.
- Jól vagyok.- mondtam.
- Tudom, hogy nem.- rázta a fejét, mire sóhajtottam, és adtam egy puszit az orra hegyére, mire elmosolyodott. - Ezt miért kaptam?- kérdezte vigyorogva.
- Mert szeretlek.- mondtam, mire bólintott.
- Oké.- mondta, én meg mosolyogva megforgattam a szemem. - Nem tudom mit mondhatnék még...- törte a fejét. - Talán köszönöm?- nézett rám teljesen komoly arccal, én meg csak pislogtam rá.
- Szívesen.- mondtam, aztán mindkettőnkből kitört a nevetés. - Nálad ez valami szokás?- kérdeztem, ő pedig bólintott.
- Honnan tudtad?- kérdezte, én meg felnevettem.
VOUS LISEZ
Az utolsó szívverés//befejezett//
Roman d'amour- Azért nem működött Freddel a dolog, mert egész végig valaki mást szerettem.- mondtam ki egész halkan, de még sem olyan halkan amennyire szerettem volna mondani, ugyanis Draco rám nézett. - Piszok szerencsés lehet az a srác.- nézett rám, én meg el...
