Az utolsó szívverés//befejezett//

Mindenki hazudik

Az utolsó szívverés
50. Mindenki hazudik

Este szintén arra ébredtem, hogy Draco kiment a szobából. Mindig ezt csinálja. Megvárja amíg elalszok, majd mikor azt hiszi, hogy nem venném észre, hogy kimászik mellőlem, elmegy. Fogalmam sincs hova megy, mit csinál, és kivel van, de most már elég lesz. Fogtam magam, és utána eredtem.

Egészen addig követtem, amíg meg nem állt a Szükség szobájának fala előtt, majd később a falból kijött egy ajtó és be ment rajta. Gyorsan siettem, hogy én is betudjak menni addig amíg a fal el nem tünteti az ajtót. Mikor bementem, egy olyan helyiségbe érkeztem, ami tele volt kacattal. Mindenféle eldobott tárgyakat itt meglehet találni.

Draco egy hatalmas szekrény előtt megállt, majd lehúzta róla a lepedőt. Azonnal felismertem. Ezt a szekrényt nézte meg év elején az anyjával. Vajon igaz az amit Harry mondott? Nem lehet, mert egy ilyen fiú, hogy lehetne Halálfaló? Hisz, ő egyáltalán nem olyan mint azok. Még csak egy mondatban sem lehetne megemlíteni őket Dracoval. De ha nem az, akkor mégis mit keres itt, és mit csinál ezzel a szekrénnyel? Ez lenne az amit mondott neki az apja? Talán ezen a szekrényen kell neki dolgoznia? De hát ez egy Volt-nincs szekrény. Hermione mesélt már róla, tudom, hogy mire használták régen. Még Voldemort idejében a születésünk előtt, mikor háborúzni kezdett és sorra ölte meg az embereket, voltak olyanok akik ebben a szekrényben rejtőztek el, majd egy pár óra múlva mikor már eltűnt a veszély, visszajöttek. Mi dolga lehet egy ilyennel? Nem értem.

Miközben én túlgondoltam a túlgondolást is, Draco kinyitotta a szekrény ajtaját, majd meghallottam egy madárcsicsergést. Kicsit fura, hogy madarakkal járkál, bár most már fogalmam sincs semmiről. Mégis mi a fene folyik itt? Közelebb mentem de elbújtam, hogy lássak de ő ne lásson. Draco berakta a madarat a szekrénybe, majd rázárta az ajtót. Elővette a pálcáját, majd egy különös varázsigét kezdett el kántálni.

- Harmonia Nectere Passus.- mondta Draco, aztán a szekrény valami hangot adott ki, Draco pedig megismételte a varázsigét.  - Harmonia Nectere Passus.- újabb hang, majd egy kattanás.

Draco kinyitotta a szekrény ajtaját, és síri csend. Se Dracot nem hallom, sem pedig a madarat. Mi lett a madárral?

- A francba már!- hallottam meg Draco ideges hangját, majd belerúgott a szekrénybe.  - Nem tudom megcsinálni.- mondta, majd a hangja elcsuklott. Na jó, itt az idő.

Előjöttem a takarásból, majd szét néztem. A madár holtan feküdt a szekrényben, Draco pedig az ajtajának támasztotta a homlokát.

- Draco?- szólaltam meg, mire Draco egyből hátranézett. Ott álltam előtte az ő pulóverében, egy mini sortban, és egy cipőben. A hajam szanaszét áll, mert nem volt időm megfésülködni, és a szemem alatti karikák is szépen díszelegnek rajtam. Draco idegesen becsapta a szekrény ajtaját aminek a hangjától összerezzentem, majd a szőke nagy léptekkel jött felém.

- Mit csinálsz itt?- kérdezte idegesen.

- Ezt én is kérdezhetném.- feleltem halkan.

- Nem, kurvára nem kérdezhetnéd.- üvöltötte.  - Miért nem tudsz egyszer az életben kimaradni valamiből? Nem minden rólad szól, bassza meg!- nézett rám mérgesen.

- Most miért viselkedsz így?- húztam össze a szemöldökömet.  - Szerinted nem veszem észre ahogyan esténként kimész a szobából?- kérdeztem, mire Draco beletúrt a hajába.

- Semmi közöd a dolgaimhoz. Hányszor kell még ezt elmondanom?- kérdezte idegesen, nekem pedig elegem lett.

- A barátnőd vagyok, szóval igenis van közöm a dolgaidhoz. Mit csinálsz itt? Miért titkolózol egyfolytában? Nem értelek.- ráztam a fejem idegesen, mire Draco bólintott.