Az utolsó szívverés
65. Vázák.
Olyan mintha kívülről látnám az egészet. A diákok között állunk és csurom vér a ruhám, de azt hiszem nem az én vérem. Már fehérek az ujjaink úgy szorítjuk egymás kezét de nem bánom, mert soha nem engedem el a kezét. Hívták őt, de nem ment ki. Jól döntött, de azt hiszem ez az előttünk lévőnek nem tetszik. Az egész homályos, azonban azt látom, ahogy meglendíti a kezét amiben van valami, majd szólásra nyitja a száját.
- Szégyentelen.- üvöltötte, majd az éles tárgy egyenesen a mellettem lévő felé közeledik. Gondolkozás nélkül cselekedtem, és elé álltam. Az éles tárgy a hasamba fúródott. Lassan lenéztem és megfogtam a hasamat. Vetettem egy pillantást a szerelmemre, majd elvesztettem az egyensúlyomat és a földre estem. Ahogy zuhantam a földre, ő ugyanúgy jött velem és fogta a fejemet.
- Miért csináltad ezt?- hajolt felém, és az éles tárgyra tette a kezét. - Bírd ki, rendben?- nézett rám könnyes szemmel.
- Nincs baj.- ráztam a fejemet, ő meg megtörölte az arcát, majd megfogta a kezemet.
- Nem tudom elvenni a fájdalmad.- nézett rám kétségbeesetten.
- Mert nem fáj.- mosolyogtam halványan. Közelebb mentem magunkhoz, és a haldokló énem felé hajoltam.
Ez csak egy álom, kelj fel, Amelia!
- Nyugodj meg, itt vagyok.- vett a karjaiba Draco.
Izzadtan és rémülten keltem fel. Ez volt életem legrosszabb álma. Mióta meg kellett ölnöm a Roxfort egyik tanárját, azóta előfordul, hogy a halállal álmodok, azonban nem más halálával, hanem az enyémmel. A legfélelmetesebb ebben az egészben az, hogy mindig ugyan azt álmodom és olyan mintha egy szellem lennék aki kívülről figyeli a dolgokat. Senki nem hall, nem lát, levegőnek néznek. Mintha valójában ott sem lennék. Nagyon rossz érzés.
- Draco...- suttogtam a nevét a sötétben és belefúrtam az arcomat a mellkasába.
- Megint rosszat álmodtál?- kérdezte, és elkezdte simogatni a fejemet.
- Igen.- bólintottam.
- Mit?- kérdezte.
- Hülyeséget.- legyintettem. Eddig nem mondtam el neki és nem is tervezem. Ez csak egy rossz álom, miért kéne elmondanom? Semmi jelentősége nincs, hiszen ez nem fog megtörténni, szóval nem zaklatom fel a hülyeségeimmel őt is.
- Aludjunk vissza.- puszilta meg a homlokomat, majd lefeküdt és a mellkasára húzott.
Kora reggel kábultan már az egyik szobában voltam, ugyanis Voldemort hozatott ide valakit aki állítólag segíteni fog nekem valamiben. Már vagy húsz perce állok a szoba közepén ahol még egy átkozott falióra sincs, szóval az időt sem tudom megnézni. Percenként ásítozok mert a rémálmom után nem tudtam visszaaludni, szóval most elég álmos vagyok. Fogalmam sincs, hogy mit akarnak tőlem, hogy miben kéne nekem segítenie valakinek, de ha nem jön be az ajtón két percen belül, itt hagyom ezt az amúgy is félelmetes szobát.
- Nagy megtiszteltetés Nagyúr, hogy engem választott erre a feladatra.- hallottam meg egy ismeretlen hangot. Valószínű, hogy itt vannak az ajtó előtt, mert minden szót rendesen értek.
- Elmondták, hogy mit kell csinálnod, Mr.Delaron?- kérdezte Voldemort. Ki az a Mr.Delaron?
- Igen.- mondta, majd nyitódott az ajtó, én pedig megfordultam, hogy láthassam azt az embert aki állítólag nekem segíteni fog.
STAI LEGGENDO
Az utolsó szívverés//befejezett//
Storie d'amore- Azért nem működött Freddel a dolog, mert egész végig valaki mást szerettem.- mondtam ki egész halkan, de még sem olyan halkan amennyire szerettem volna mondani, ugyanis Draco rám nézett. - Piszok szerencsés lehet az a srác.- nézett rám, én meg el...
