Az utolsó szívverés//befejezett//

Erkély

Az utolsó szívverés
15. Erkély

Victoriával tegnap este nagyon sokat beszélgettünk. Nem ment át a vendég szobába, hanem itt maradt nálam.

Reggel arra ébredtem, hogy egy bagoly piszkálja a csőrével az ablakomat. Először azt hittem, hogy Tori baglya jött, vagy, hogy neki jött egy levél, de ahogy el vettem a bagolytól a levelet, megláttam az O'Kelly család címerét. Kibontottam a levelet, majd olvasni kezdtem.
A levél:

,, Tisztelt Amelia Murphy!

Tájékoztatjuk, hogy a mai napon családunk, azaz az O'Kelly család, karácsonyi bált rendez az O'Kelly kúriában este hét óra tájában. Szeretnénk, ha el jönne a családjával együtt.

Üdvözlettel: O'Kelly család."

Tori a vállam felett olvasta el velem együtt a levelet. Észre se vettem, hogy felkelt.

- Hánykor indulunk?- kérdezte.  - Meg akarom ismerni Dracot.- mondta, én meg rémülten hátra néztem.

- Honnan tudod, hogy ott lesz?- kérdeztem, ő meg elmosolyodott.

- Ez Oliver O'Kelly családja, nem? Tegnap este mondtad, hogy lesz egy bál ahol Draco is ott lesz.- mondta, én meg vissza emlékeztem. Valóban mondtam.

- Igen, de te nem jössz.- ráztam a fejem.  - Anyuék sem jönnek.- mondtam, aztán le raktam a levelet az asztalomra és vissza bújtam az ágyba.

- Miért nem? Meg akarom ismeri a barátaidat.- mondta, én meg meg forgattam a szememet.

- Hidd el, jobb ha nem ismered Draco Malfoyt.- mondtam, ő meg felnevetett.

- Kérlek.- nézett rám boci szemekkel.

- Van ruhád?- kérdeztem, ő meg megrázta a fejét.  - Akkor, hogy akarsz jönni?- kérdeztem.

- Neked sincs.- kacsintott. Oké, ez betalált.

Kora reggel elmentünk, hogy vegyünk egy ruhát. Persze előtte Tori mindenkinek elmondta, hogy Oliver meghívott minket a családi karácsonyi báljára. Anyuék egyből elkezdtek a szekrénybe kutatni egy ruháért. William meg csak kinevetett minket. Most családiasan fogok megjelenni ott, ahol Draco is ott lesz. Nagyszerű. Lehet inkább vissza mondom. De ha meg vissza mondom, akkor lehet, hogy majd Oliver megharagszik. Nincs mit tenni, a családommal fogok megjelenni. Mindegy.

Szóval reggel elindultunk. Tori végig beszélte az egész utat. Bementünk a legközelebbi boltba, majd szétnéztünk. Nem találtunk semmi olyan ruhát amire azt tudtuk volna mondani, hogy na ez egy szép ruha. Úgyhogy onnan ki is jöttünk. A következő bolt már messzebb volt, de muszáj rendes ruhába menni. A második boltba is bementünk, ahol végül találtunk egy jó ruhát mindketten, de azért át mentünk egy másik boltba is, hogy megnézzük melyik boltba van a jobb ruha. Végül a második boltban levő ruhákat vettük meg. Tori egy szürke ruhát választott. Nem volt válla, se pántja. Szív alakú volt a ruha felsője, és nem volt egy olyan terület a felső részen, ahol ne lett volna apró, pici kő. A alakba jött a ruha, alá vett fel egy abroncsot ami feldobta a ruhát. Választott egy szürke, hatalmas, csipkés kendőt. Állítása szerint úgy majd nem fog fázni. Egy kicsit hasonlít Monara. Az én ruhám lila, halvány kék színű volt. A felső része a vállamtól indul lefelé, hatalmas kivágással ami tökéletesen kiemeli a dekoltázsomat, de mindent takar. Hatalmas, és kis kövekkel volt tele, és lefelé három nagy csíkban kövek mentek le. A alakban jön, de fel vettem alá egy hatalmas abroncsot, így úgy néztem ki mint egy valóságos hercegnő. Miután ki fizettük a ruhákat, elhagytuk a boltot. Kifelé menet összeütköztünk két idegen férfival.