Az utolsó szívverés//befejezett//

Meglepetés

Az utolsó szívverés
34. Meglepetés

Hatalmas, sötét, félelmetes, rideg, és olyan érzés kerített a hatalmába amikor megláttam, amitől kirázott a hideg. A hátamon felállt a szőr amikor kinyitódott a kapu és betettük rajta a lábunkat. A kovácsolt vaskapu egészen a bejárati ajtóig nyúlt el, és közben hallani lehetett a víz csobogását ami valószínű, hogy a szökőkútból jön. Hirtelen kedvem támadt volna elszaladni, de nem tettem. Eddig elképzelésem sem volt, hogy létezik ilyen. Miközben a hatalmas udvaron sétáltam, felemeltem a méregzöld ruhámnak az alját, hogy ne lépjek rá és, hogy ne koszolódjon össze. Valóban itt élne? Tükrözi a személyiségüket. Na de ennyire?

- Mr.Murphy, Mrs.Murphy, Amelia kisasszony, Murphy úrfi, és Victoria kisasszony.- olvasta fel a nevünket az ajtóban álló manó.

- Pontosan.- mondta apu.

- Fáradjanak be.- mutatott az ajtóra a manó, mi pedig be mentünk.

Belül talán egy fokkal világosabb volt, mint kívülről. Arany díszek mindenhol, vastag oszlopok amikbe bele vannak vésve valami jelek, parketta helyet kövek vannak amik szinte elképesztően szépek. A lépcső végében egy kifaragott kígyó van, de nem félelmetes. Kifinomult. Jó az ízlése annak aki ezt az egészet megálmodta. Amint bementünk, egyből keresni kezdtem a szememmel Dracot, mert eszembe jutott mit mondott. A mai napon mondjuk el mindenkinek, hogy együtt vagyunk. Kicsit félek, úgy mindentől. Egy évvel ezelőtt ekkor mondtam el Draconak, hogy szeretem. Azt mondta, hogy ő is engem, aztán pár másodperccel később pedig vérig sértett. Nekem ezek a bálok nem igazán kedvezőek. Remélem a mostani jobb lesz.

- Lám, megjött a Murphy család.- jött elénk Draco apja, Lucius, mellette pedig a felesége állt aki Draco anyja, Narcissa. Már a hangjától kirázott a hideg.

- Üdvözlünk titeket.- nézett végig Narcissa a családomon, aztán megakadt a tekintete rajtam. Végig nézett rajtam aztán egy óvatos mosolyra húzta a száját. - Köszönjük, hogy eljöttetek.- mondta.

- Mi köszönjük a meghívást.- mondta anyu mosolyogva. Tudom, hogy legszívesebben el sem jött volna. Tudom, hogy az a mosoly nem igazi. És azt is tudom, hogy a nap végére egy fán fogok lógni Dracoval együtt. Hát, legalább élvezzük ki az utolsó órákat.

- Ugyan, a gyerekekért mindent. Igaz, James?- nézett Lucius apura. Lucius szőke haja a vállára hullott, és talán még lentebb is. Sétálóbotján volt egy kígyó fej, és minden egyes lépése után leütötte a kőre, ami miatt hangos koppanás volt hallható. Öltönyben és öltönynadrágban volt, és kihúzta magát, az állát pedig felemelte. Szinte lerít róla, hogy azt akarja érzékeltetni, hogy még csak fel sem érünk hozzájuk, hogy kevesek vagyunk. Természetesen apu az ilyet jól kezeli, hiszen a Minisztériumban dolgozik, ahol éjjel nappal összefut Luciussal. Apu Lucius alatt van egyel, de a tudása miatt Lucius felé is kerülhetett volna, csak az élet nem igazságos.

- Így van.- bólintott apu.

- Érezzétek jól magatokat.- mondta Narcissa, aztán belekarolt a férjébe. Kívülről a nő szinte tökéletes. Hangja lágy, megjelenésére mindenki felkapja a fejét. Szépen fel volt öltözve, de szerintem ez nála egy mindennapi ruha, hiszen egy ilyen házba nem lehet melegítőben. Az szinte már pofátlanság lenne.

- Köszönjük.- mondta anyu. Narcissa rám nézett, aztán mikor anyuék nem figyeltek, intett a fejével, hogy menjek vele. Tori megszorította a kezemet, aztán egy kicsit meglökött, mire Lucius egyből rám nézett. Zavartan mosolyogtam felé, aztán megindultam Narcissa után.

A lépcső mögé mentünk ahol volt egy ajtó. Az ajtó mögött egy terasz volt, ami úgy nézett ki mintha valami királyi terasz lenne, és hirtelen azt hittem, hogy kijön az ajtón valami uralkodó. Narcissa helyet foglalt a teraszra kihelyezett három szék közül az egyiken, aztán felém fordulva mutatott a mellette lévő székre, hogy üljek le. Remegő kezekkel, liftező gyomorral ültem le mellé, majd keresztbe tett lábakkal, a térdeimre rakott kézzel fordultam a nő felé, aki a kertet bámulta miközben nyugodtan vette a hideg levegőt.