Az utolsó szívverés//befejezett//

Örökre veled

Az utolsó szívverés
68. Örökre veled

Beborult az ég. Mintha a fentiek is tudnák, hogy csatlakozom hozzájuk. Miközben a karjaiban fekszem, megsimította az arcomat és nyomott egy puszit a homlokomra. Tudom, hogy mi fog történni, de nagyon nem akarom. Nem akarom őt itt hagyni. Megígértem neki, hogy örökre vele maradok. Megígértem, hogy akkor sem hagyom el őt ha azt ő maga kéri. Most pedig könnyes szemmel, szinte már sírva néz le rám, és szorít. Érzem ahogyan egyre jobban száll el az erőm, a szemem pedig csukódik le. Akárhányszor elsötétül előttem minden, Draco megráz.

- Maradj velem, érted? Ne hunyd le a szemed.- rázta a fejét, és rázta a vállam.

- Semmi baj, ez tökéletes.- erőltettem mosolyt az arcomra. - Az első szerelmem karjában vagyok.- mondtam.

- Ne csináld ezt.- rázta a fejét.

- Aki előtt nem szerettem senkit. Akit mindig szeretni fogok.- mondtam mosolyogva, Draco pedig elkezdett sírni. Nagyobb fájdalom volt látni ahogyan sír, mint bármi más.

Hajnalban arra keltem, hogy ismét egy szörnyű álmon vagyok túl. Nem tudom mikor lesz ennek már vége. Szerencsére Draco nem kelt fel rá, szóval gondoltam akkor vissza alszok. Nem jutottam sokra, inkább csak forgolódtam. Reggel meg mire elaludtam volna, menni kellett...

- Hivatott, Nagyuram?- kérdeztem Voldemorttól, ugyanis égni kezdett az alkarom egy órával ezelőtt.

- Igen.- bólintott.  - Tudomásomra jutott, hogy Harry Potter és a barátai bejutottak Bellatrix kisasszony Gringotts föld alatti széfébe, és elvettek onnan valamit ami az enyém.- mondta, én meg már átkoztam őket magamban amiért mindig mindenhol megjelennek és elvesznek onnan dolgokat.

- Ez borzalmas.- mondtam, mire Voldemort hirtelen felém fordult és felhúzta a szemöldökét.

- Meglepő, hogy így gondolod, de valóban az.- bólintott.  - Szedd össze magad, és hozd a szőkét is. Megyünk a Gringottsba.- mondta, majd elment.

Gringotts. A Gringotts a varázslók egyetlen bankja, ami az Abszol úton található. Az ezüstajtó amin bemegyünk azon van egy felírat, amit mindenki elolvas mielőtt bemegy. „Ki idegen kincset áhít, annak e hely csapdát állít. Add fel, tolvaj, ne légy dőre, varázslat e kincsek őre." Apáék is itt tartják a pénzünket, szóval számomra nem ismeretlen a hely.  A Gringotts bankot koboldok őrzik. A koboldok zsugori, ám nagy varázserővel rendelkező, apró teremtmények, akiktől még a varázslók is tartanak. A bank föld alatti barlangrendszerében, széfekben őrzik a pénzt és más értékeket, a széfeket alagutak segítségével lehet megközelíteni.

Eredetileg a terv az volt, hogy a manók jönnek ide, csak valaki szólt nekik, hogy nem szívélyes fogadtatásban lesz részük, ezért nem voltak hajlandóak idejönni. Voldemortot persze ez nem állította meg, ha ők nem jönnek, megyünk mi. Kicsit azért sajnálom a koboldokat, még akkor is ha nem mindig kedvesek. Vagy inkább soha.

Amint betettük a lábunkat a Gringottsba, azonnal minden őr nekünk támadott, és próbáltak minket kiiktatni, de nem igen jártak sikerrel. Amíg mások egyesével ölték meg az embereket én igyekeztem csak elkábítani őket vagy nem olyan veszélyes átkot szórni rájuk, hogy a későbbiekben ne legyen semmi bajuk.

- Elárultatok!- kiáltotta Voldemort, majd szórta a halálos átkokat.

- Merlin, remélem tudod, hogy nem önszántamból teszem mind ezt.- néztem felfelé és kisimítottam egy hajtincset az arcomból. Csak akkor vettem észre, hogy véres a kezem, mikor már összefogdostam az arcom. Velem szemben egy kobold állt, akinek a kezében ott volt a kard amiről beszélt Bellatrix.