A Jóslat

10 Bál

Loki végig fogta a kezemet, míg nem értünk a palotába. Több kíváncsi tekintet szegeződött rám, mi kicsit zavarba ejtő volt. Loki oda adta valakinek a pokrócot és a kosarat, majd ismét meg fogta a kezemet. 
- Ő az a Midgardi lány! -suttogta az egyik lány. 
- És pont olyan gyönyörű, mint amilyennek tartják. -érkezett a válasz. Felnéztem Lokira, aki büszkén mosolyogva nézett le rám.  
- Állítólag a király kegyeit élvezi. -mondta valaki unottan. - Egy földi lény... nevetséges. -mondta. 
- Csak azért mondod ezt, mert téged az irigységed hajt, semmi más. -felelte Sif. 
Lokit az apja köszöntötte a születésnapja alkalmából, majd engedélyezte a nyitó táncot. Rengeteg lány termett Loki körül, de ő még csak ügyet sem vetett rájuk. Tekintete megállapodott rajtam, elmosolyodott, majd lassú léptekkel jött felém és karját nyújtotta. Mosolyogva csúsztattam kezemet az övébe. Loki a terem közepére sétált velem, felém fordult, félig meghajolt. Fejemet lehajtva hercegnő módjára hajoltam meg előtte. Keze a lapockámra csúszott, majd kezemet felemelve kezdtünk lassan táncolni. Mosolyogva néztem az arcát, elengedte a kezemet, mind két kezével meg fogta a csípőmet és a magasba emelt. Nevetve néztem le rá, majd ahogy letett, átfogta a derekamat és szorosan tartott, közel magához. Nagyon jó volt vele táncolni, vigyázott rám, közel tartott magához. 
Ahogy vége lett a táncnak, oda mentem Loki édes anyjához, ki mosolyogva belém karolt.
- Nagyon csodálatosak voltatok, öröm volt nézni! -mondta mosolyogva. 
- Köszönjük. -feleltem. Loki a harcosok társaságát élvezte, Thor nevetve nézett rá. 
- Oly rég láttam őket közösen nevetni. -mondta Frigga. 
- Miért? Nem voltak jóban? -kérdeztem. 
- Nem, Loki neheztelt Thorra. De a viszály, mi köztük volt, szépen lassan alább hagyott, mi a te érdemed. Hiszen megváltoztattad őt, annyira, de annyira nem kívánta ezt a szerelmet, mi köztetek alakult ki, aztán valami okból kifolyólag még is a rabja lett. -mondta. Egyenesen Loki szemeibe néztem, vigyorogva nézett rám. 
- Örülök neki, hogy a gondok alább hagytak. -mondtam és Friggára néztem. Mosolyogva fogta át a vállamat, átkaroltam a derekát. 
- Menjünk hát oda hozzájuk. -mondta és egymásba karolva mentünk hozzájuk, Odin mosolyogva nézett feleségére. 
- Meddig maradhatsz? -kérdezte Loki. 
- Sif a személyi testőröm, őt kérdezd. -mondtam, mire Sif-re nézett.
- Amint itt sötétedik, haza kell kísérnem. -felelte Sif. 
- Bőven van időnk addig. -mondta Loki és magához húzott. Kezeim karjára csúsztak, közben pedig mosolyogva néztem szemeibe.

Lokival kézen fogva sétáltunk a parton. 
- Örülök, hogy eljöttél. -mondta, ahogy a házunkhoz értünk.
- Örülök, hogy részt vehettem rajta. -mondtam és rá néztem. Mosolyogva hajolt le hozzám, és gyengéden csókolt meg, amit ugyan így viszonoztam. 
- Kár, hogy nem maradhatsz a végéig. -suttogta.
- Talán majd máskor. -mondtam, majd lassan elköszöntünk egymástól. Be mentem, majd fel az emeltre, lezuhanyoztam és egyből ágyba bújtam.
Reggel hamarabb apával egyszerre ébredtünk fel, majd a laborban voltam vele. Figyeltem, amit csinál, néha pedig segítettem is neki benne. 
- Tony, Morgant keresik. -jelent meg Happy. 
- Kicsoda? -kérdezte apa. 
- Az ex fiúja. -meglepetten néztem Happyre, már örültem annak, hogy nem kell találkoznunk. Lassan fel mentem és néztem . 
- Hát te? -kérdeztem. 
- Beszélni akarok veled, kettőnkről. -mondta.
- Nincs olyan, hogy mi. -feleltem.
- Morgan, tudom, hogy amit tettem az megbocsájthatatlan, de én még is kérek egy esélyt, hiszen mi voltunk az álompár az egyetemen. -mondta.
- Jól mondod, csak voltunk. Jason nekem van valakim. -mondtam. Lassan jött közelebb, én pedig lassan léptem hátra. 
- Kérlek, ne csináld ezt, gyere vissza hozzám! -mondta. 
- Áh, nocsak nocsak, Morgan választás előtt áll. -szólalt meg Loki, aki a kanapénak volt dőlve. 
- Nem állok választás előtt! -feleltem, mire Loki gúnyosan felnevetett.
- Nem baj, Morgan, mostantól azon leszek, hogy megsemmisítsem a jóslatot, és akkor szabadon tehetsz azt, amit akarsz, akár csak én! Sőt, még talán végezhetek is veled! -mondta. Döbbenten néztem rá, nem akartam elhinni, amit mond. Dermedtem álltam és néztem rá, könnyeim lassan folyni kezdtek. 
- Loki.. -indultam meg felé, mire felemelte kezeit, szemei gonoszan csillogtak, vigyora rémisztő volt. 
- Legalább megszabadulok tőled! -felelte. Szívem darabokra tört, némán néztem, ahogy elhagyja a házat. Jason felé fordultam. 
- Ez a te hibád! Ha nem jössz ide, most nem veszítem el őt! -mondtam sírva, lassan közelebb jött hozzám, majd magához ölelt. Megütöttem őt. 
- Hozzám ne érj, tűnj el innen! -üvöltöttem sírva.
- Morgan, mi folyik itt? -kérdezte apa. 
- Loki félre értett valamit, most azon van, hogy elpusztítsa a jóslatot, ő miatta! -mutattam Jasonre. Apa ideges lett, mintha tudna valamit, amit nem mond el. 
- Húzz innen kölyök, amíg szépen mondom! -mondta apa fenyegetőn. Jason felemelt kezekkel ment ki, majd apa kezeit vállamra tette, mire le ráztam magamról. 
- Morgan, le kell nyugodnod! -mondta apa. 
- Nem, nem tudok megnyugodni, nem tudok semmit sem tenni! Szeretem Lokit, még ha ezt olyan nehéz is elfogadnia egyeseknek! De ő ismét csak hazudott, darabokra tört! -üvöltöttem sírva, bele túrtam a hajamba, majd lassan le ereszkedtem a földre, hátamat pedig a kanapének vetettem. Fájdalmasan néztem fel apára. 
- Miért nem mondta senki, hogy az összetört szív nem csak metafora? -kérdeztem sírva. 
- Nem tudom. -suttogta és leült mellém. 
- Miért kell mindent elbaszni?! Miért kell mindent félre érteni? -kérdeztem zokogva. Apa némán ült mellettem, majd pedig magához húzott. 
- Soha senki nem figyelmeztet minket, vagy mi esünk bele a saját hibánkba, vagy pedig tőrbe csalnak és meg próbálnak a maguk hasznára  tönkre tenni. Nem te voltál a hibás, hanem Jason, amiért ide jött. -mondta csendesen. Lassan álltam fel, majd fogtam a táskámat és a kocsi kulcsomat. 
- Majd jövök. -feleltem szaggatott levegővétellel.

A parton le álltam az Audival, majd felmásztam egy kisebb szikla rakásra és csak bámultam magam elé. Annyira el hittem, hogy Loki tényleg szeret, hogy megváltozik miattam és talán boldogok leszünk. De ez az egész úgy festett, mintha arra várt volna, hogy mikor tud elcsípni úgy, hogy én jöjjek ki a dologból rosszul. Talán örökre nyomot hagynak az emberben bizonyosfajta fájdalmak, ha az életnek bizonyos meghatározó időszakaiban jelentkeznek. Ökölbe szorítottam a kezemet, most éreztem igazán azt, hogy el akarok tűnni a földről, mintha a szívem már nem tudna több fájdalmat elviselni. Szinte most érzem teljesen azt, hogy mindenkit elveszítettem, a szüleimen kívül, hiába teszek bármit, hiába hozom rendbe, hiába adok esélyt bárkinek, ha egyszer arra az alkalomra vár, hogy teljesen összetörjön, mert valahol neki ez jó, de abba nem gondol bele soha senki, hogy a tetteinknek súlyos következményei lesznek, mert őket az már nem fogja érdekelni, csak az, hogy végre lát szenvedni, még ha nem is érdemled meg. 
- Morgan. -felkaptam a fejem. Jason nézett rám. 
- Mi a francot keresel itt? -kérdeztem. 
- Követtelek, muszáj volt látnom téged. -mondta, lassan le másztam a szikláról, és megálltam előtte. 
- Most már láttál. -feleltem és ki kerültem őt, mire elkapta a kezemet. 
- Morgan, sajnálom, oké?! -mondta. 
- A sajnálatoddal nem mész semmire sem. -suttogtam. Némán nézett rám, majd magához ölelt. Fura volt, még is jól esett, így hát viszonoztam az ölelését. Egy idő után eltolt magától, szemeimbe nézett. 
- Hibáztál azzal, hogy egyedül jöttél egy olyan helyre, ahol senki sincs. -mondta, arckifejezése teljesen megváltozott, szinte teljesen rémisztő volt. Egy kendőt vett elő, ellöktem magamtól és az Audi felé szaladtam, mire elkapott és a földre taszított, kezeimmel ott ütöttem ahol értem, de ellenállt nekem, majd kezeimet a lábaival testem mellé szorította, utána kendőt a számra szorította.