A Jóslat

38 Fordulatok

Lily és az újdonsült barátja próbáltak beszállni a beszélgetésbe, de egyikőjük sem tudott mit hozzá fűzni ahhoz, amiről beszéltünk. 
- Miért mindig a technológiáról beszéltek? -kérdezte Tom, akinek időközben sikerült a nevét is kideríteni. 
- Mert mondjuk ezen a szakon vagyunk? -kérdezett vissza Dave. 
- Úgy csináltok, mintha ezzel bármit is el tudnátok érni. -mondta Lily. 
- Apa az lő példa arra, hogy igenis elérsz azzal valamit, ha olyat tanulsz, mit más nem. -feleltem. 
- De te nem vagy az apád. -felelte kapásból Tom. Ökölbe szorítottam a kezemet, mire kisebb égzörgés hatolt a csendbe. Loki meg fogta a kezemet. 
- Nyugi, ne szórj villámokat, jobb ha nem tudják! -suttogta a fülembe. Aprót bólintottam, majd meg fogtam Loki kezét. 
- Lehet, hogy nem vagyok olyan, mint apa, de együtt ki fejlesztettük a Biliáris Ütemezésű Faktor Imitációt. -feleltem. 
- Az mi? -kérdezte Tom értetlenül. 
- Ez egy olyan kis szemüveg, mely kivetíti azt az emléket, amit te a legjobban szeretsz. De még fejlesztés alatt van. -feleltem. 
- Mennyibe kerül? -kérdezte Dave. 
- Ha eladnád mindened sem lenne elég, hogy meg vedd a nem is tudom hány milliós kis szemüveget. -feleltem mosolyogva. 
- Nagyon menő! Mikor lesz látható? -kérdezte Bella.
- Majd valamikor a Stark expon. -feleltem. 
- Unalmas. -felelte Lily, majd Lokira nézett. Szinte láttam a tekintetében, hogy mennyire vágyakozik rá. 
- Mi lefekszünk, elég volt az unalmas dumából. -mondta Tom, majd felállt akár csak Lily. 

Az éjszaka neszekre lettem figyelmes, lassan ültem fel, Loki eléggé mélyen aludt, mivel az alkohol kicsit rá segített. Ki másztam a sátorból, nyújtóztam egyet és körül néztem. Kisebb fényt láttam az erdőnél. Figyeltem, hogy a fény a helyét változtatja, hol közelebb volt, hol pedig messzebb. Lassan indultam meg az irányába. 
- Morgan, hova mész? -hátra néztem Bellára. 
- Van egy kis dolgom, mindjárt jövök! -mondtam halkan, aprót Bólintott, majd vissza ment a sátrába. Ismét az erdő felé néztem, nagy levegőt vettem, majd be mentem. Végig másztam a fák gyökerein, majd megláttam a fény forrását. Döbbenten néztem Davinára, aki vigyorogva nézett rám. 
- Szia, Morgan! -vigyorgott rám. Dermedten álltam és néztem rá, lehetetlen, hogy itt van. 
- Hogy jöttél ki? -kérdeztem. 
- Ahhoz semmi közöd! -felelte, majd közelebb jött hozzám. - Meg lakolsz mindenért, amit velem vagy ellenem tettél! -felelte hűvösen. 
- Davina....
- A tiéd, ha még mindig akarod! -nézett mögém Davina, meg fordultam. A Hydra katonája állt mögöttem. Nagyot nyeltem, majd vissza néztem Davinára. 
- Miért kell neked ennyire Loki? Hiszen csak kihasznált! -mondtam. 
- Te nem tudod, mi mindent éltünk át egészen addig, míg nem jöttél te! Törődött velem! -mondtam ökölbe szorított kezekkel. 
- Loki nem törődik csak úgy másokkal! -feleltem. - De bármit teszel is velem, meg fogják tudni. -feleltem. 
- Vidd innen! -mondta a katonának, majd Davina felvette az alakomat. Nagy szemeket meresztve néztem rá, ez lehetetlen! 

Loki szemszöge
Lassan ültem fel, majd le néztem magam mellé. Morgan nem volt mellettem, így ki másztam a sátorból, hogy megkeressem. 
- Loki! -Bellára néztem, mellette ott volt Dave. 
- Minden oké? -kérdeztem és néztem rájuk. Bella eléggé furcsán viselkedett, ami aggodalomra adott okot. 
- Morgan be ment az erdőbe és elég hosszú ideje ott van, még nem jött vissza. -mondta félve. Az erdő felé néztem. 
- Meg keresem! Ha nem érek vissza napkeltéig, szóljatok a szüleinek! -mondtam és már indultam is az  erdő felé, amikor is Morgan sétált ki onnan. 
- Minden rendben? -mentem oda hozzá és meg fogtam a kezét. 
- Persze. -mosolygott rám. - Csak hallottam valamit, valamilyen állat futott el. -felelte. Homlok ráncolva néztem rá. 
- Állat? -kérdezte. 
- Igen, egy... őz, azt hiszem. -felelte. NAgyon furcsán viselkedett. 
- Morgan, már kezdtem aggódni miattad! -jött hozzánk Bella. Morgan eléggé érdekesen nézett rá. 
- Mégis minek?! -kérdezte flegmán. 
- Morgan, mi a bajod? -kérdeztem tőle. Értetlenül nézett fel rám. 
- Semmi, minden rendben. -felelte, majd elsétált mellettem és meg is állt. Davre néztem, aki szintén rám emelte tekintetét.
- Valami nem stimmel vele, mintha nem önmaga lenne. -suttogta. 
- Igen, azt látom. Menjetek haza, majd kereslek benneteket, ha meg tudok valamit Morgan viselkedéséről. -feleltem és vissza néztem rá. 
Ahogy Morgan barátai haza mentek, ki mentünk az istállóba. Morgan félve ment Sleipnirhez, aki nem engedte közel magához. 
- Csináltál vele valamit? -kérdeztem, ahogy Morgant magam mellé húztam. 
- Nem, én azt sem tu....-haraptam el a mondanivalóját. 
- Mit nem tudtál? -kérdeztem, össze húztam a szemeimet. - Hol van Morgan? -kérdeztem, majd egy varázslatot próbáltam ki rajta. Davina állt velem szemben, elöntött a méreg.
- Mit műveltél vele?! -kérdeztem és elkaptam a karját, hogy ne tudjon elmenekülni. 
- Azt, amit meg érdemel! -felelte indulatosan. 
Tony be zárta őt, viszont sehogy nem tudtuk kiszedni belőle, hogy mit tett Morgannel. 
- Látni sem látom. -feleltem idegesen.
- Kinek hagytad, hogy elvigye? -kérdezte Tony már fenyegetve Davinát, aki hangosan nevetni kezdett. 
- Maszk takarta az arcát, nem tudom, ki volt az, de megérte. -felelte önelégülten mosolyogva. A fájdalom elöntötte az egész testem, égető érzés lett úrrá a fejemen, üvöltve ereszkedtem térdre. 
- Hé, Loki mi a baj?! -fogta meg a vállam Tony. 
- Morgan fájdalmai. -nyöszörögtem. 
- Bassza meg! -csapott a földre, majd elment. Neki dőltem a falnak, próbáltam mélyeket lélegezni és ki zárni a fájdalmat, de nem ment. Morgan percről percre egyre jobban szenvedett. 
- Loki...-Csúnyán Davinára néztem. 
- Ez mind a te hibád! Meg foglak ölni! -üvöltöttem rá. Ekkora gyűlöletet még soha senki iránt nem éreztem. 
- Látom rosszkor jöttünk. -az ajtóra néztem. Dave, Marcus és Daniel néztek rám rémülten. 
- Mit akartok? -kérdeztem. 
- Segíteni, ha tudunk. -felelte Daniel. 
- A legnagyobb segítség az lenne, ha lennének kémeitek. -feleltem. Összenéztek, majd mind rám. 
- Kémeink nincsenek, de nagy rendszer behatolók vagyunk. -felelte Dave, majd az asztalra pakolt valamit, majd fel nyitotta. Fel álltam és oda mentem. 
- Ez mi? -mutattam az eszközre. 
- Ez egy laptop, és most kamera rendszerekbe fogunk be hatolni, hátha valamelyik fel vett valami érdekeset. -mondta, figyeltem amit csinált. Morgan fájdalmai pedig enyhülni kezdtek. 
- Hát ti? -kérdezte Tony. 
- Tudjuk, hogy nem tudunk segíteni, de hátha ez segít! -intett a laptopja felé, Tony pedig egyből oda jött. A felvételeken semmi érdekes nem volt, Dave váltott, majd az egyiken feltűnt a férfi, karjában az eszméletlen Morgannel. 
- Ez a belvárosban van. -felelte Tony. A férfi be tette Morgant egy furgonba, majd elhajtottak vele, Dave pedig folyamatosan váltotta a kamerák felvételeit. Elhagyták vele a várost.
- A jármű lopott! -mondta Daniel. Rá néztem. 
- Szóval a Hydra már nem tud máshogy kereskedni. -állapította meg Tony. - Hívtam Rhoodey-t, mozgósítsa a hadsereget. -felelte Tony, majd ismét eltűnt. 
-  Az ki? -kérdezte Marcus. 
- A seregben van, Morgan keresztapja. -felelte Daniel. A fejemben ismét fájdalom nyilallt, de most sokkal erősebb és intenzívebb, mint az előző. A látásomat is kezdtem elveszíteni.