A Jóslat

16 Meglepetés

Reggel arra ébredtem fel, hogy Loki szorít magához, közben a nyakamat puszilgatta.
- Ne, aludni akarok. -nyöszörögtem. A fejemre húztam a takarót, majd összehúztam magam.
- Nem, a délelőttre programunk van! -mondta Loki. Nem válaszoltam neki, ugyanis kíváncsi voltam a reakciójára. Le szedte rólam a takarót, be nyúlt a kezem alá, át ölelte a hasamat, majd magához szorított, éreztem a leheletét a nyakamon.
- Nem aludhatsz, van tíz perced rendbe szedni magad. -suttogta fenyegetőn.
- És ha nem? -kérdeztem már vigyorogva.
- Ne akard. -suttogta, majd bele puszilt a nyakamba, ki mászott mellőlem. Nagy nehezen mentem a fürdőbe, beálltam a zuhany alá, az időt szándékosan húztam.
- Morgan, mit csinálsz oda bent ilyen sokáig? -kopogott be Loki. Vigyorogva zártam el a csapot, majd magam köré csavartam a törölközőt és kiszálltam. Vigyorogva álltam neki a fogmosásnak, így nem válaszoltam neki.
- Morgan! Gyere ki, vagy én megyek be! -mondta, kiöblítettem a számat, majd a mosdó szélének dőlve vigyorogva néztem az ajtó felé. Imádtam húzni az agyát. Loki ekkor be nyitott, ártatlanul pislogva néztem rá. Végig mért, majd lassan oda jött hozzám. Két oldalt megtámaszkodott, végig a szemeibe néztem.
- Imádod ezt csinálni, igaz? -kérdezte. Teljesen ártatlanul néztem rá.
- Nem tudom, miről beszélsz. -mondtam halkan. Loki elvigyorodott.
- Tényleg nem? -kérdezte. Megingattam a fejem, ekkor pedig a hirtelen mozdulattal felültetett a pultra, majd beállt a lábaim közé.
- Ugye tudod, mi mindent tennék most veled? -kérdezte, keze lassan csúszott fel a combomon, be egészen a törölköző alá. A szívem őrült tempóban dobogott, nagyon kíváncsi voltam arra, hogy meddig mer elmenni. A nyakamhoz hajolt, majd finom csókokkal halmozott el, másik kezével átölelte a derekamat és magához szorított, átöleltem a nyakát, majd lassan bele túrtam a hajába. Rám nézett, majd ajkait az enyémekre tapasztotta. Mohón viszonoztam a csókját, egyre szorosabban öleltem magamhoz.
- Látom zavarok. -mind a ketten az ajtóra néztünk, Thor állt ott, mellette Sif. Loki egyből be csapta az ajtót, majd le emelt a pultról.
- Utálom, hogy mindent megzavar! -morogta. - Ezt este nem úszod meg! -suttogta ajkaimra. Elmosolyodtam.
- Nem is akarom megúszni. -feleltem vigyorogva. Loki ki ment, majd be hozta a lovagló ruhámat, meglepetten néztem rá, de nem kérdeztem semmit sem. Amint, magamra hagyott gyorsan fel is öltöztem.
Az istállók felé mentünk, Loki megállt egy éj fekete mén mellett, mosolyogva mentem oda és megsimítottam.
- Annyira gyönyörű! -suttogtam. Loki mosolyogva nézett rám.
- És nagyon engedelmes is. -felelte.
- Vigyázzatok! -kiáltott valaki hátulról, Loki egyből közelebb vont magához. Az egyik ló nem nagyon akart engedelmeskedni neki.
- Ne erőszakkal, ő azt érzi! -mondtam és oda mentem, mire Loki elkapta a kezem.
- Ne menj oda. -mondta. A ló felém fordította a fejét, még mindig nem nyugodott meg. Le ráztam Loki kezét, majd lassan oda mentem hozzá, kinyújtott kézzel, tenyérrel felfelé.
- Hé, semmi baj, nem foglak bántani! -szóltam hozzá kedvesen. Mintha megértette volna, fejét a tenyerembe helyezte, gyengéden simítottam meg. Teljesen nyugodt volt.
- Ezt hogy csináltad? -kérdezte Loki. Lassan néztem rá.
- Vannak neki is érzései, érzi, ha durva vagy vele, vagy csak simán a magad céljára akarod használni. Azt nagyon nem szeretik, finoman, szeretettel kell velük beszélni. -mondtam, majd mosolyogva fordultam a ló felé és fejemet az övének támasztottam.
- Nincs baj, biztonságban vagy. -suttogtam neki.
- Sleipnir csak a gazdájának engedelmeskedett, mást soha nem tűrt el a hátán. -felelte az egyik őr.
- Mert jól bánt vele, ők ezt érzik. -feleltem. - Igaz? -simítottam végig a fején mosolyogva.
- Segítenél? -néztem Lokira, aki felvont szemöldökkel nézett rám.
- Fel akarsz ülni rá? -kérdezte.
- Igen, és nyereg nélkül. -mondtam.
- Morgan ez...
- Nem lesz baj! -mondtam. Loki habozva jött oda hozzám és segített felülnöm Sleipnir hátára, aki - mindenki nagy meglepetésére - hagyta magát, nem rázott le magáról. Loki is gyorsan nyeregbe pattant.
Egymás mellett lovagoltunk, nagyon élveztem. Sleipnir lassan meg állt, előre nézett, nem akart mozdulni. Loki mellém lovagolt. 
- Mi a baj? -kérdezte. 
- Nem tudom, megállt magától. -feleltem, majd le szálltam róla és előre mentem. Valami megmozdult a szemeim előtt, sötét árnyként osont el előttem. Rémülten léptem hátra, majd egy faágban el is estem. 
- Morgan! -jött hozzám Loki, majd fel segített. 
- Persze. -feleltem. 
Vacsora közben elkezdtem begépelni a beadandómat, végig futottam figyelmesen a sorokon, hogy még csak véletlenül se legyen hiba benne. Loki evés közben olvasott, Luna pedig az ágyon feküdt. Be gépeltem az utolsó mondatot, majd valami oknál fogva észrevétlenül Lokira néztem. Akaratlanul egy zene címe jutott eszembe róla, szemei gyorsan jártak olvasás közben, szinte félbe sem hagyta. Vajon mit érezhet most? Mennyire örül annak, hogy itt vagyok? El felejtette már egyáltalán Davinát? Vagy még mindig ott van köztük az a láng, ami volt? Vagy soha nem is volt? Egyáltalán miért agyalok ezen? Elküldtem a beadandót, majd le csuktam a laptopomat és hátra dőltem a széken. Loki rám nézett, be csukta a könyvet. 
- Minden rendben? -kérdezte. Elmosolyodtam, majd kinyújtóztattam a kezeimet. 
- Igen, minden rendben. -feleltem mosolyogva. Le néztem a teraszról, majd megláttam Jane-t, aki Thor oldalán sebes léptekkel közeledtek. 
- Jane Asgardban? -kérdeztem és fel is álltam, mire Loki is mellém lépett. 
- Érdekes, menjünk, derítsük ki, hogy mi a helyzet. -mondta Loki. 
Lent Jane-t épp megvizsgálták, Thor csendben és egyben aggódóan várt. Odin szinte dühöngve jött be.
- Vigyétek vissza Midgardra, most azonnal! -parancsolta. 
- Ne... -mindenki hátra repült, aki csak meg akarta közelíteni. Loki védelmezően állt elém. 
Odin egyből oda ment hozzá, valamit észre vett, amit csak Thornak és Lokinak mondott el. 
- Morgan! -hátra néztem Sifre. 
- Igen? -néztem őt. 
- Ezt édes apád küldte fel, voltam lent nála, értesítettem, hogy sötét napok következnek. Ők viszont jól vannak, semmi bajuk nem esett. -mondta Sif. Nagyon megkönnyebbültem, hogy a szüleim jól vannak.
- Köszönöm. -mondtam és elvettem tőle a páncél parancsgombját. Odin idegesnek tűnt, lassan Lokira és Thor-ra néztem. 
- Még is miért ártod bele magad dolgokba? -kérdezte gorombán Jane-t, aki ártatlanul pislogva nézett Lokira.
- Loki, nem az ő hibája! -mondta Thor. 
- Persze, csak éppen az Aether az ő testében van! -mondta Loki. 
- Ide nem jut be senki! -felelte Thor. 
- Ja persze, mióta ismered úgy Malekithet, hogy egy ilyen fegyvert elszalasztana?! -kérdezte Loki mérgesen. - Morgan így veszélyben van, ezek mindenkit meg fognak ölni! -felelte Loki. 
- Morgant figyelembe se fogják venni! -felelte Thor indulatosan. - Ő teljesen értéktelen! -meglepetten néztem Thor arcát, ez még tőle is fájt. Nem hittem volna, hogy zavarja ittlétem, kezdtem teljesen úgy érezni, hogy tényleg semmi keresnivalóm nincs itt. Vissza nyeltem a könnyeimet.
- Jane annál inkább. -felelte Loki hűvösen. 
- Morgannek itt sem kellene lennie! Ő is csak egy egyszerű Midgardi! -felelte Thor. 
- Fejezzétek be! -üvöltötte el magát Odin. Lassan hátráltam az ajtóig, majd észrevétlenül ki mentem és Heimdallhoz mentem sebes léptekkel.