A Jóslat

42 Loki valós arca

Loki elterülve feküdt az ágyon, mosolyogva néztem az arcát.
- Fel kellene öltöznünk, anyuék lassan haza érnek. -suttogtam. Loki rám nézett, majd rám mászott.
- Biztos vagyok benne, hogy tudják, ezért be is zártam az ajtót. -suttogta a nyakamba, majd lágyan csókolt meg, melytől halk sóhaj hagyta el ajkaimat.
- De apát az nem fogja meg állítani. -megállt, majd rám nézett.
- Mit tenne? -kérdezte.
- Ő Vasember, legyen elég ennyi szerintem. -feleltem. - Te pedig a lánya lábai között vagy. -feleltem felvont szemöldökkel.
- Gyere fel Asgardba velem egy éjszakára! -kérte és lassan fel térdelt, majd magával húzott.
- Útban lennék. -suttogtam és lassan néztem le.
- Honnan veszed? -kérdezte. Rá néztem eléggé komolyan, mire arca ellágyult.
- Thor nem lesz ott, miatta ne fájjon a fejed, rendben? -kérdezte és két keze közé fogta az arcomat.
- Rendben. -suttogtam. 
Délután egyedül voltam otthon, lent voltam a konyhában és épp szendvicset csináltam, amikor kisebb zajokra lettem figyelmes fentről. Testemen rémület futott végig, fogtam egy kést és lassan el indultam fel. A szobámból jött a zaj, lassan mentem oda és be lestem a félig nyitott ajtón. Az a férfi állt ott, aki folyamatosan bántott, amikor nem akartam engedelmeskedni. Le dermedtem, vadul keresgélt a fiókokban, a laptopomhoz ment, de nem tudta fel nyitni, mivel le volt kódolva. Meg állt, majd az ablak felé nézett. A falhoz simultam a hátammal, kezeim remegtek. Elkezdtem végig tapogatni a zsebeimet, de a telefonom nem volt nálam, vissza néztem a szobába, ott volt az asztalon a laptop mellett. Ki fújtam a levegőt, majd elindult vissza a földszintre, majd a terasz ajtó felé. Léptek zajára meg álltam és be bújtam a konyha pult alá. Kezemet a számra tapasztottam, még a páncél hívó gombja sem volt nálam. Azt sem tudtam, hogy anyuék mikor jönnek haza, vagy Loki mikor tér vissza. A kezeimen villámok cikáztak végig, elgondolkodva néztem a kezemet. Nem nagyon tudtam, hogy hogyan használjam az erőmet, de muszáj lesz valahogy megpróbálnom. 
- Halihó, Morgan! -szólalt meg Daniel. Ne, csak ezt ne. - Hahó! -szólt ismét. Ki néztem a pult mögül, a férfi sehol nem volt, így kimásztam Daniel háta mögé és elkaptam a lábát. Ijedten nézett le rám. Kezemet a számra helyeztem, hogy maradjon csendben. A rémült az ő arcára is ki ült, majd le guggolt, intettem neki, hogy másszunk vissza, bár már felesleges, ha itt bújt el lent, biztos figyelt minket. 
- Mi a fene folyik itt? -kérdezte halkan. 
- Itt a férfi, a laborból. -suttogtam, az egész testem remegett. 
- Baszki! -túrt a hajába. - túrt a hajába, majd egyből körül nézett és elkapott egy serpenyőt. - Ha ide jön, fejbe vágom és futunk! -suttogta. 
- Ne akarj meg halni! -sziszegtem. Meg merevedtem, ahogy hallottam a lépteit. Közel volt, csak azt nem tudtam, hogy melyik feléről közeledett. Daniel a serpenyőt meg fordította és kijjebb tolta. A férfi háttal volt, a fejét kapkodva nézett körbe. Daniel rám nézett, rá markolt a serpenyőre, majd lassan előmászott és fejbe ütötte. Követtem őt, először egyszer, majd kétszer, a harmadik ütésnél el terült a padlón. 
- Figyelj rá, hozom a telefonomat! -mondtam, fel szaladtam a lépcsőn, majd a szobámban Lokival találtam szemben magam. 
- Látom feldúlt voltál. -mutatott körbe a szobámban, minden holmim a földön volt. 
- Nem, itt a férfi, aki el vitt. -feleltem. Loki tekintete elsötétült, kezei ökölbe szorultak, elment mellettem, egyenesen le, én pedig követtem. Daniel ott állt felette a serpenyővel a kezében.  A férfi megmozdult, mire Daniel emelte a kezét, Loki pedig meg állította. Rémülten nézett Lokira, majd el hátrált onnan. A férfi a fejét fogva fel tápászkodott, mire Loki elkapta a torkát és egyenesen a falhoz vágta. 
- Hogy találtál rá a házra?! -kérdezte, miután ismét elkapta. A férfi feje vörös volt attól, ahogy Loki a torkánál fogva nyomta a falhoz. Emelte a fém kezét, mire Loki le tépte  a helyéről és a szoba másik felébe hajította.
- Válaszolj! -üvöltött rá, nagyon mérges volt. 
- Jane Foster... -nyöszörögte. Daniellel összenéztünk, meg ingattam a fejemet, hogy ne merjen megszólalni arról, amiről mi már tudtunk. Loki egyre erősebben kezdte szorítani a nyakát, mire egy pajzs végig repült a szobán, egyenesen Loki hátának. A fájdalomtól össze görnyedtem, nem kaptam levegőt. 
- Mi a francot csinálsz?! -kiáltott Daniel Steve-re. 
- Nem ölheti meg, ő a barátom! -mondta. Lassan néztem rá fel. 
- Megkínzott egy embert! Ő nem a barátod, hanem az ellenséged! -üvöltötte. A fájdalom kezdett alább hagyni, mire Loki elkapta Steve lábát és meg rántotta. Steve arcal a földre esett, ekkor Loki kezeiben tőrök jelentek meg és leszúrta Buckyt. A torkánál fogva ki hajította az ajtón, majd a kapitány felé fordult és egy hatalmasat belé rúgott, ennek köszönhetően a falhoz vágódott. 
- Nem érhet senki az én tulajdonomhoz és nem is bánthassa! -üvöltötte Loki, majd sebes léptekkel el indult ki, gyanítom azért, hogy befejezze, amit elkezdett. Nagy szemeket meresztve néztem utána, majd Steve-re néztem, aki a bordáját simogatva állt fel és rám nézett.
- Még mindig ki tartasz mellette? Egy ártatlan embert akar most megölni! -mondta.
- Viszont ugye az mit sem számít, hogy miatta nem ismerhetem a nagy szüleimet? Számtalanszor bántott engem is a laborban, meg is ölt volna, ha ezt hagyják neki, de gondolom te képes lennél ezzel együtt úgy élni, hogy tudsz mindent. Benned sem bízom, sem pedig a többiekben... -feleltem halkan. Döbbenten nézett rám. 
- Ő ölte meg Hovard Starkot? -kérdezte. 
- Igen, fel forgatta a szobámat, a felvételért jött. -feleltem. - Úgy hogy nekem ne mond azt, hogy ártatlan, mert a tudatalattijában mindenről tudott. -feleltem. Steve Loki után indult, akár csak én, hogy meg állítsam Stevet. Steve rám nézett. 
- Kérlek, had mentsem meg! -nézett mélyen a szemeimbe. 
- Lehet, hogy most megmented, de apa elől egyikőtök sem fog tudni elbújni. -feleltem sötéten. 
- Ha nem mondod el...
- Már pedig el fogom. -szóltam közbe. Loki felé néztem, Bucky terült el előtte csurom véresen, levegőt is alig vett már. Loki ránk nézett, szemeiben mérhetetlen dühöt láttam, szinte félelmetes volt, ahogy tőrökkel a kezeiben áll felette, készen arra, hogy végezzen vele, mit nem is bántam volna. 
- Itt meg mi folyik?! -hátra fordultunk és apura néztünk, mind a ketten. 
- Szólj Lokira, hogy hagyja békén Buckyt! -szólalt meg Steve. Csúnyán a tarkóját kezdtem nézni. 
- Nem szemtelen dolog arra kérni, hogy hagyja életben a szülei gyilkosát?! -kérdeztem. Steve rám nézett. 
- Hogy mi? -kérdezte apa. Oda pillantottam rá, Stevet nézte, nagyon csúnyán, majd meg indult Loki és Bucky felé, időközben a páncélját is aktiválta. Steve futva indult meg feléjük, de apa meg állította, nem hagyta, hogy oda érjen és megmentse. Bucky ki kerülte Loki csapásait, viszont nem tudta ezeket viszonozni, ugyanis az egyik karja hiányzott, csak menekülni tudott, egészen addig, amíg apa le nem csapott rá. Steve szembe szállt apával, hogy mentse a barátját, meg indultam feléjük. 
- Hé, nem mész oda! -kapta el a kezemet Daniel. 
- De...
- Nem, bajod eshet, még nem emlékszel mindenre! -felelte. Loki kocogva indult meg felénk.
- Ezt apád intézi, el viszlek innen! -felelte mogorván, elkapta a kezemet és fel nézett. 
- Heimdall, nyisd a kaput! -kiáltotta.
- Loki ne! -szóltam rá, de már késő volt.