A Jóslat

30 Apró kis titok

Loki fel jött velem a szobámba, leült velem szembe és nem szólt semmit sem csak némán méregetett. Nem viszonoztam a pillantását, ugyanis tudtam, ha elmondom neki a pöröly dolgot, akkor még azt is elmondom, amit Odin mondott nekem. Két tűz közé kerültem ezzel a kis titokkal, hiszen nem szeretek hazudni senkinek sem. 
- Elmondasz végre mindent? -törte meg a csendet. Hangja hideg volt és komoran csengett. 
- Asgardban történt, mikor rajta kaptalak azzal a lánnyal a folyosón. -suttogtam. 
- De ezt miért nem mondtad el nekem? -kérdezte.
- Mert nem akartam, hogy közöm legyen hozzá. El akartam felejteni és nem elmondani ezt. -suttogtam. Még mindig nem néztem rá, képtelen voltam ezt meg tenni. 
- Még is hogyan akartad elfelejteni?! Ki akartad zárni ezt a részt az életedből, mintha mi sem történt volna?! -kérdezte kicsit fel emelt hangon. Csendben bámultam ki az ablakon, nem akartam neki válaszolni, ugyanis nem tudtam mit, hiszen igaza volt. - Morgan, válaszolj! -rivallt rám, de választ nem adtam neki. Loki elkapta a karomat és maga felé fordított. Kénytelen voltam a szemeibe nézni. - Válaszolj! -kérte még mindig mérgesen. 
- Nem tudok erre mit válaszolni Loki! -ráztam le a kezeit. 
- Tudnod kell a kérdésemre a választ! Ha ezt titokban tudtad tartani, akkor válaszolni is tudsz! -kiabált a képembe. Könnyezve néztem a szemeibe. 
- Én ezt nem akarom, nem akarom elhagyni a szüleimet! Félek, hogy mi lesz ezek után, érted?! -feleltem szaggatott levegővétellel. 
- Az lesz...sőt, már az van, hogy Asgard a tiéd lesz! Nem élhetsz a Földön! -felelte. 
- De..
- Semmi de! Istennő vagy, Morgan! Nincs helyed a halandók között! Asgardban kell lenned, hogy Odin megtanítson neked dolgokat. Képtelen vagyok felfogni, hogy még nem vitt fel. Vagy ő sem tudja? -kérdezte.
- Menj el! -kértem rá. Meglepetten nézett rám. Gyanítom nem erre a válaszra várt. 
- Nem, melletted a helyem! -mondta és még inkább közelebb jött.  Könnyezve néztem fel rá, nem tudtam, hogy miért akadt ki ezen ennyire. 
- Miért akadtál ki ezen? -kérdeztem halkan. Loki csak nézett rám.
- Nem azon akadtam ki, hogy fel emelted a pörölyt, hanem azon, hogy nem mondtad el. -felelte, most már  nyugodtabb volt a hangja. Oldalra léptem, hogy ki kerüljem, majd leültem az ágyra. 
- Menj el, jó? -kértem őt szipogva. Rá néztem, az arcomat figyelte, mintha próbálna rá jönni arra, hogy mi játszódik le bennem, végül félre nézett és szó nélkül elhagyta a szobámat.

Másnap az egyetem előtt találkoztam az osztálytársaimmal, akik épp azzal voltak elfoglalva, hogy egy traktor kerekét szíjazzák a platós kocsihoz. 
- Minek nektek az? -mutattam a gumira. 
- Igen jó, hogy jössz! -indult meg felém Dave, majd át fogta a vállamat. 
- Miért is? -kérdeztem zavartan. 
- Mert van egy zseniális ötletünk! Kellesz hozzá te is, vagyis inkább a páncélod kellene. -felelte Marcus. Rá néztem. 
- Nem kapjátok meg. -feleltem és elhessegettem Dave kezét. 
- Nem is mi használnánk, hanem te. -felelte Marcus. 
- Először avassatok be. -feleltem. Össze néztek vigyorogva. 
- Hali, mi a helyzet? -hátra néztem. Épp Daniel tartott felénk a barátnőjével, Vickel. 
- Meg van a gumi! -felelte Dave. 
- Nos, Morgan, azért kellesz majd te páncélostól, hogy elkapd Davet, ha esetleg elszabadulna a gumival. -mondta. 
- Ez hülyeség! -feleltem. Felváltva néztem rájuk. - De benne vagyok, segítek. -feleltem végül, ugyanis tényleg kíváncsi voltam erre az egészre.Nem akartam haza menni, mert akkor ismét túl gondolnék dolgokat és szerintem Loki sem akar most nagyon beszélni velem azok után, hogy eltitkoltam előle néhány dolgok. Írtam apának egy sms-t, de azt nem említettem, hogy épp milyen marhaságot akarunk elkövetni. 
Leálltam a kocsimmal a parkolóban, ahogy megérkeztünk a parkba. Le szedték a gumit, majd Dave bele is ült. 
- Biztos jó ötlet ez? -kérdezte Vick. 
- Kit érdekel?! -kérdezték röhögve, majd Daniel meglökte a gumit, ami csőbe húzta a számításaikat, ugyanis az ellenkező irányba indult meg, le a dombon, egészen be a városba. 
- Baszki! -mondta Daniel a fejét foga. Futva indultam a gumi után, a többiek pedig jöttek utánam. Végig követtük a nyomát, egészen egy kávézóig, viszont ott már nem láttuk. Lihegve támaszkodtam a lábamra, hogy csillapítsam a lihegésemet. 
- Hova lett? -ért be Marcus. 
- Fogalmam sincs. -feleltem majd fel egyenesedtem és a kávézóban meg láttam Thort, Lokit, Darcyt és Janet. Zavartan intettem nekik. Meglepetten néztek ránk. Mindenki a sz
- Az ott a pasid? -mutatott Marcus Lokira. 
- Ja, az ott ő. -feleltem lihegve. 
- Morgan, Marcus látom a nyomokat! -kiabált Daniel. 
- Nyomás! -mondtam és tovább futottunk, az abroncs a part felé tartott eléggé nagy sebességgel. Aktiváltam apa páncélját, oda repültem és megállítottam. Az abroncs az oldalára dőlt. 
- Jól vagy? -kérdeztem és fölé hajoltam a guminak, mire Dave hányni kezdett. Hátra ugrottam. 
- Ti mit csináltatok? -fel néztem. Loki és Darcy néztek rám. 
- A világ legnagyobb hülyeségét csináltuk meg. -feleltem. 
- Hallod! -lökött meg Marcus. Rá néztem és fel emeltem a mutatóujjamat. 
- Ne lökdöss! -mondtam. 
- Jó bocsi. -mondta végül és ki szedték Dave-t az abroncsból. Fal fehér volt szegény, nem tudta azt sem, hogy merre van. Loki mögött megláttam az Igazgatót közeledni, nagyon mérges volt. 
- Baszki, azt hiszem felkerültünk a netre. -suttogtam Marcusnak, mire az arcomra nézett, majd abban az irányba, ahova én is néztem. Loki értetlenül nézett ránk, akár csak Darcy, majd lassan hátra néztek ők is. 
- Van arról fogalmuk, hogy mit műveltek? -kérdezte az igazgató, ahogy megállt a közelünkben. - Ilyet soha egyetlen egy diákom sem csinált még! -kiabált a fiúkkal, majd tekintete megállapodott rajtam. - Ms. Stark? Maga is benne volt? -kérdezte. Szerényen vállat vontam.
- De senkinek sem esett baja! És nem a suliban csináltuk! -felelte Marcus. 
- Még szerencse, hogy nem ott! Maguk még tanítás alatt vannak! Mind a a négyen az igazgatóiba, most! -üvöltötte el magát. 
- Ahülye! Morgan is igazgatóiba jön! -szólalt meg Marcus döbbenten. 
- Meg esik. -feleltem vigyorogva.
Mind ott ültünk bent és vártuk a szüleinket, akik nem sokkal később meg is érkeztek. 
Ahogy megláttam apát, hálát adtam, amiért nem anya jött. Apa rám nézett, nem tudta leplezni a vigyorát, majd a többi szülővel be ment az igazgatóiba.
- Remélem nem kapunk nagy büntetést. -suttogta Dave, aki még mindig rosszul festett. 
- Hát, mivel az apám jött, és nem az anyám, tuti rá beszéli az igazgatót. -felelte Marcus. - Mivel tényleg nem a suliban történt. -felelte. Pár perccel később apa vigyorogva jött ki.
- Gyere, kölyök, menjünk. -mondta.
- És a büntetés? -kérdeztem. 
- Nem itt történt, nem büntethet meg. -felelte apa lazán. A fiúk meg könnyebbülve fújták ki a levegőt. 
- Ezt ugye anyának nem mondod el? -kérdeztem apát, ahogy sétáltunk a parkoló felé. 
- Már tudja, elég lazán fogadta. Nem hitte el, hogy a lánya az igazgatóiban kötött ki, ahogy én sem, de valahol neked is el kell kezdened, nem igaz? -kérdezte és át fogta a vállamat. 
- Cseszett jó volt, csak kár, hogy futottunk a gumi után. -feleltem. Apa pedig nevetve nézett rám, majd be ült a kocsiba.