A Jóslat

21 Mindenhol ott vannak

Loki merev szorításban tartott, tekintete őrjítő volt. Ismét ajkaimra tapadt. Annyira, de annyira vágytam az érintésére és a csókjára, hogy viszonoztam, mi engem is meg lepett, pedig nem szabadott volna engednem a csábításnak, de mégis megtettem. 
- Hagyj magamra, kérlek! -suttogtam ajkaira, miután eltávolodtunk egymástól. Nem engedett el, ugyanúgy tartott, próbáltam szabadulni, de nem hagyta.
- Loki! -szólalt meg Frigga. Loki épphogy csak rá pillantott, majd egyenesen vissza rám.
- Kapsz pár órát, utána vissza jövök. -mondta, homlokon puszilt majd ki ment. Könnyezve néztem utána, utána akartam menni, meg akartam mondani, hogy szeretem, hogy maradjon velem míg az életem véget nem ér. De nem tettem. Csak álltam egy helyben, még mindig az ajtót néztem, pedig már rég ki ment. Friggára néztem könnyezve.
- Annyira szeretem, annyira de annyira utána mennék és megmondanám neki. -suttogtam. Frigga szomorúan mosolyogva jött oda hozzám.
- Menj utána, többször nem fogja ezt tenni. Ismerem őt annyira, hogy kiállok érte. -mondta. A fürdőbe mentem és tele engedtem a kádat, majd lassan bele ültem, Luna elaludt a kád mellett. Könnyezve meredtem magam elé, azt sem tudtam, hogy mikor akar visszajönni, vagy, hogy mire számítsak majd. Mindenesetre nem akarom ezt annyiban hagyni, szinte égette az agyamat a kiváncsiság, hogy miért tette azt, amit tett. Viszont azt is tudom, hogy ez másodszorra történt meg, félek újabb esélyt adni neki, mert félek, hogy olyan szinten paldóra kerülök miatta, hogy már soha senkiben sem fogok megbízni. Annyira jó lett volna ezt anyának, vagy apának elmondani, szükségem volt a tanácsukra, amit most nagyon nem tudtam megkapni, hiszen nem mehettem haza, ők pedig nem jöhettek fel. 
A víz már hideg volt, amikor ki másztam a kádból, sebesen megtörölköztem, felvettem a pizsamámat, majd Lunát felemelve vissza mentem a szobába, ahol Frigga engem nézett  aggodalmasan. Nem akartam vele beszélni, mert tudtam, kinek a pártját fogja. 
- Morgan, Loki a szobádban vár rád. -mondta, fáradtan rá néztem, ugyanis féltem attól, amit hallani fogok, viszont érdekelt a miértje az egésznek és ezt nem hagyhattam annyiban. Bólintottam, ezzel jelezvén, hogy tudomást vettem arról, amit mondott. Nem nagy kedvel, de vissza mentem a szobába, Loki az ablakon bámult ki, gyanítom megérezte a jelenlétemet, mivel rám emelte zavaros tekintetét. Csak néztünk egymásra, egyikünk sem bírt egyetlen egy szót sem szólni, hiszen mind a ketten össze voltunk zavarodva. Én azért, amit tett és láttam, neki pedig vieslnie kellett tette súlyát, ami szép lassan közénk hatolt. Lassan ültem le az ágyra, így háttal voltam neki, semmi mást nem akartam, csak egy telibecseszett magyarázatot, ugyanis azzal kurvára tartozott nekem! 
- Elkapott a hév, egyszerűen olyan érzés fogott el, hogy muszáj volt megtennem. Erős késztetés tört rám, nem tudtam szabadulni ettől az érzéstől, de utána kitisztult a fejem. Varázslatot használt, hogy ez a... szarság alakuljon ki kettőnk között. Morgan, soha nem fordult meg a fejemben, hogy mással legyek! Egyedül téged tartottalak szem előtt az érzéseiddel és a vágyaiddal együtt! Mindent meg akarok adni neked, minden kívánságod, minden óhajod teljesíteni akarom. -suttogta, nem mertem rá nézni, ugyanis a hangján hallani lehetett, hogy érzelmileg teljesen a padlón volt, miattam hullatta könnyeit. Nagyot nyeltem és rá néztem, maga elé bámult, a földön ült, szinte szobornak is nevezhető lett volna a merevsége a tökéletes tartásával együtt.
- Tehát akkor nem önszántadból tetted azt, amit? -kérdeztem halkan, hangom mintha cserben hagyott volna.
- Soha senkire nem gondoltam már az óta, hogy az enyém vagy! -suttogta, be haraptam az ajkam, majd az ölemben összekulcsolt ujjaimra néztem, hinni akartam neki, és újabb esélyt adni neki. 
- Adok még egy esélyt, de ne siessünk el semmit sem, nem akarok gyorsan cselekedni. -suttogtam, nem néztem rá. Loki elém térdelt, szemei csillogtak, meg fogta kezeimet. 
- Nem fogod megbánni, és ezért tenni is fogok! -suttogta, halványan mosolyogtam rá. Apa most tuti büszke lenne rám, amiért nem ugrottam fejest egy olyan dolog miatt, ami szinte jeletéktelen volt, de az biztos, hogy megleckézette volna Lokit ezért. A gondolatra szélesen el is mosolyodtam, hiszen ezt minden áron végig néztem volna. 
- Minn mosolyogsz? -kérdezte halkan. 
- Csak azon, hogy ha ezt elmondtam volna apámnak, biztos vagyok benne, hogy megleckéztetett volna, amit végig néztem volna. -Loki nevetni kezdett, le nézett kezeinkre, majd vissza az arcomra. 
- Biztos vagyok abban, hogy egy életre megtanultam volna a leckét, amit meg is tanultam. -mondta. Mosolyogva néztem rá továbbra is, leült mellém, de nem szólt semmit sem. Luna sétált be a szobába, mosolyogva néztem, hogy tök lazán tacskó módjára caplatott be a szobába, végig nézett rajtunk, majd nyöszörögve terült el, orrát mancsai közé helyezte, hátsó lábait pedig ki nyújtotta, szusszant egyet, szemeit pedig lehunyta. 
- Ezt sem láttam még tőle. -mondta Loki. Mosolyogva néztem, ahogy alszik a pokrócán, ami az óta ott van, hogy oda cipelte. 
- Tacskó tulajdonásgok. -mondtam és leggyintettem egyet felé mosolyogva. 

Másnap reggel átmentem Loki szobájába, hogy vele reggelizzek. Még nem álltam arra készen, hogy velem aludjon, ugyanis abból nem alvás lett volna, hanem egy kiadós békülős szex. Bár nem mintha nem lett volna kedvem hozzá, hanem inkább nagyon fáradt és összezavarodott voltam. Jó hangulatban telt a reggeli, egyikünk sem volt feszült, nem gondoltunk az elmúlt napok eseményeire. 
Reggeli után elmentem egyet sétálni egyedül, ami bevallom jól esett. Asgard pedig pompázott, gyönyörű volt, ahogy a napfény mindent birtokba vett, szinte aligha volt árnyék. Megláttam Thor pöröjét, ami magányosan hevert a lépcsők mellett. Elgondolkodva figyeltem, utána pedig szépen lassa körbe néztem, és amint meggyőződtem róla, hogy teljesen egyedül vagyok, őrszemek nélkül, megfogtam a nyelét és  megemeltem. Meglepődtem attól, hogy fel tudtam emelni, megijedtem és hagytam vissza esni a földre, ahol eddig volt. Rémülten hátráltam el tőle, ugyanis tisztában voltam azzal, hogy mivel méltó vagyok rá, enyém minden olyan, ami a pöröj tulajdonosának jár. Nagy levegőt vettem, vissza siettem a szobába. Még mindig a döbbenet hatása alatt voltam, köszönhetően eme Isteni dolognak. 
- Minden rendben? -ijedten fordultam meg, Loki nézett rám felvont szemöldökkel.
- Ja, persze, minden oké! -próbáltam lazának tűnni, de kurvára hallani lehetett a hangomon, hogy hazudok. Persze, mert miért is ne?! 
- Nem úgy nézel ki. Történt valami? -kérdezte immár aggodalmasan. Nem is értem, miért aggódik, szerintem, ha ezt hallaná tuti majd kicsattanna örömében, hogy enyém Asgard és ő pedig királlyá válhat mellettem.... Na majd persze, ezt nem fogom egy ideig elmondani neki. Sőt....senkinek sem mondom el, az meg még jobb is. 
- Nem, csupán még mindig meg tud lepni Asgard a maga jellegzetes gyönyörűségével. -feleltem mosolyogva, remélem elhiszi. Ha pedig nem, akkor bukta van. Loki mosolyogva nézett rám.
- Igen, Asgard lenyűgöző. -értett egyet, majd leült. Összehúztam a szemem, fura volt, hogy elhitte és nem faggat tovább, bár teljes mértékben meg voltam elégedve vele. Ez nekem csak jó.... több, mint jó. Oda mentem hozzá, letérdeltem elé és megcsókoltam, amit mohón viszonzott. Istenem, mennyire hiányzott már a Csínytevés Istenének mámorító és isteni csókja....

Új rész, szavazz, ha tetszett :)