A Jóslat

19 Fájdalom

Reggel arra ébredtem, hogy Luna próbál bebújni a kezem alá. Mosolyogva néztem őt, majd meg emeltem a kezemet. Luna egyből be mászott a kezem alá, majd a nyakamhoz bújt, ahol Loki feje volt.
- Mi a ... -ült fel Loki. Halkan kezdtem nevetni.
- Luna ébresztő puszit adott neked. -feleltem, majd a hátamra feküdtem, Luna pedig a hasamra mászott.
- Tőled szívesebben fogadtam volna, de Luna sem rossz. -felelte és megsimogatta Lunát.
- Meg előzött, sajnálom. -feleltem álmosan. Fogtam Lunát, le tette magam mellé és felé fordultam, majd el is nyomott az álom.
Arra ébredtem, hogy Loki a nyakamat csókolgatja. Direkt nem nyitottam ki a szememet és nem is mosolyogtam. Loki keze a lábaim közé vándorolt, majd a csiklómat kezdte simogatni. A hátamra fordultam és lassan nyitottam ki a szemeimet. Loki elvigyorodott.
- Őrülten kívánlak. -suttogta. Le nyomtam őt az ágyra, Loki meglepetten nézett rám, rá másztam, majd megcsókoltam. A fenekembe markolt és viszonozta a csókomat. Le vettem a pizsamámat, Lokiról pedig az alsó nadrágját. Magamba vezettem Loki férfiasságát és lassan ereszkedtem rá. Loki felnyögött, kicsit fájt ebben a pozícióban. Loki kezei a csípőmre csúsztak, a szemeimbe nézett.
- Lassan, szokd meg így is. -suttogta, lassan kezdtem el fel-le mozogni rajta, Loki nyögött alattam. Kezdtem egyre jobban megszokni, így gyorsítottam a mozgáson. Loki nagyon élvezte, a combomat markolta. Megcsókoltam őt, teljesen magához szorított, közben elkezdte fel le mozgatni a csípőjét. Elhajoltam tőle, kezeit le fogtam és nagyon lassan kezdtem el mozogni. Loki felvonta a szemöldökét, de nem ellenkezett. Kínzó lassúsággal mozogtam rajta, mire kezeit ki akarta szabadítani, de nem hagytam neki.
- Ha alám kerülsz, sikítani fogsz! -fenyegetett meg.
- De nem kerülsz felülre! -feleltem és tovább mozogtam. Lassan emelkedtem fel és még lassabban ereszkedtem rá, mire kiszabadította a kezeit, átölelte a derekamat és fordult egyet velem. Meglepetten néztem rá, ő pedig vigyorgott reakcióm láttán. Vadul kezdett el mozogni rajtam, halk nyögések hagyták el a számat. Egyre jobban gyorsított, éreztem, hogy mindjárt elélvezek és ekkor Loki egy pillanatra sem állt meg. Nyögve élveztem el alatta, majd ő is elélvezett.
Miután ismét megittam az italt, amit adott, az édes anyjához mentünk reggelizni. Thor és Jane is ott voltak, Luna egyenesen Friggához szaladt, aki mosolyogva emelte fel.
- Imádom, annyira aranyos. -mondta és letette maga mellé.
- Az. -feleltem mosolyogva, Loki kihúzta nekem a széket, lassan leültem. Jane ült mellettem.
- Jól vagy? -kérdeztem és rá néztem.
- Nagyon félek. -suttogta. Meg fogta a kezét, majd rá mosolyogtam.
- Nem lesz semmi baj. -feleltem.
Reggeli után Jane magára maradt, ugyanis Thor az apjához ment.
- Tudsz lovagolni? -kérdeztem Jane-t.
- Régen tudtam, de nincs kedvem hozzá. -felelte és elment mellettem. Lokira néztem, aki megingatta a fejét, miközben nézett Jane után.
Vissza mentem tanulni a szobába, nagyon lefoglalta a figyelmemet a tanulás, majd fogadtam a tanárom videó hívását. Szóban feleltem le nála, hogy ne kelljen bajlódnom a beadandókkal. Loki időközben be jött és figyelmesen hallgatott végig.
- Nos, jól teljesített, Ms. Stark. Örülök, hogy az apja nem szakította meg nálunk tanulmányait. -mondta Mr. Hastings. Mosolyogva néztem rá.
- Köszönöm. Apa nem tette volna meg, ha be is mentem volna, akkor is kísérettel. -feleltem.
- Hogy van? -kérdezte végül.
- Köszönöm jól és ön? -kérdeztem vissza.
- Én is köszönöm! Nos, a további órák menetéről elküldöm majd önnek az anyagokat, döntse majd el, hogyan szeretné elvégezni, rendben? -kérdezte, miközben rendezni kezdte a papírjait.
- Rendben és köszönöm a türelmét. -mondtam. Elmosolyodott, majd eltette a papírjait.
- Vigyázzon magára! Viszont látásra! -intett a kamerába.
- Ön is, viszont látásra! -köszöntem el és bontottam a videóhívást.
- Most már értem, miért ennyire büszkék rád a szüleid. -mondta mosolyogva.
- Te is az vagy? -kérdeztem.
- De mennyire! -felelte mosolyogva, Luna kezdett el csaholni a lábánál, mire Loki mosolyogva vette az ölébe. Olyan jó volt látni őket, Loki teljesen máshogy viselkedett velem, ami meglepett, hiszen más oldalát mutatta. Mindenesetre én örülök neki, hogy a kettőnk dolga így alakult. Halk kopogás hallatszott.
- Szabad! -mondta Loki. Egy harcos jött be a szobába, felém fordult, meg hajolt és ugyan ezt Loki előtt is elismételte.
- Hercegem, a király látni óhajt! -mondta.
- Nem mondta, hogy miért? -kérdezte Loki, lassan állt fel és le tette Lunát.
- Csupán ennyit mondott. -felelte. Loki az őr kíséretében távozott.
Loki már egy jó ideje elment, így utána indultam. Meghallotta a hangját, és ahogy közel értem, egy lány társaságában láttam. Elbújtam az oszlop mögé és hallgatóztam.
- Kérlek, csak utoljára érezni akarom, ahogy megcsókolsz! -mondta a lány, a hangján hallani véltem, hogy sír. Nagyon nyeltem és ki néztem az oszlop mögül. Loki hitetlenkedve nézett rá.
- Nem kapsz tőlem semmit sem! -felelte és le szedte magáról a lány kezeit.
- Te is tudod, hogy ő nagyon tapasztalatlan, ellenben velem! Én minden vágyad teljesíteni tudom! Kérlek! -könyörgött. Loki emésztette a hallottakat, keze a lány derekára csúszott. Könnyeim végig folytak az arcomon, be haraptam az ajkam. Loki a falnak nyomta és vadul a lány ajkaira tapadt. Ezt nem akartam elhinni, nagyon fájt ez az egész, azt hittem, hogy tényleg fontos vagyok neki, de rosszul hittem. Olyan mély érzéseim vannak iránta, és ezek után muszáj lesz úgy tennem, mintha nem is érdekelne, pedig kibaszottul fájt. Úgy festetett ez az egész, mintha neki nem is lennének irántam érzései. Lassan vissza osontam a szobába, be zártam az ajtót. Muszáj lesz eltűnnöm innen, még mielőtt vissza ér, de a Földre sehogy sem tudtam volna vissza menni, hiszem Heimdall nem engedte volna. Le téptem magamról az Asgardi göncöket, majd elő vettem egy fekete csőfarmert, hozzá egy Convers-t, utána előkerestem egy fekete rövid ujjú, testhez álló felsőt és gyorsan magamra vettem. A páncél aktiváló gombját az órám szíjára erősítettem, már csak azt kellett ki találnom, hogy itt hova tudnék elbújni. Nyílt az ajtó, oda néztem Lokira. Meglepődött az arcom láttán, aggodalmasan közeledett felém, mire felemeltem a kezem. Meg állt, nem értette a dolgot.
- Most azonnal haza fogok menni, nem vagyok hajlandó több időt veled itt tölteni. -feleltem.
- Miért mennél haza? -kérdezte.
- Loki, mindent láttam. -suttogtam fájdalmasan. Loki nem tudott megszólalni. - Ne félj, nem kell a földi kis tudatlant tovább kefélned, megkíméllek ettől!
- Had magyarázzam meg! -mondta.
- Nem kell, értem a dolgokat. -feleltem. Loki sebesen felém indult, ki hátráltam az erkélyre, majd fel is másztam a szélére.
- Morgan, kérlek! -rémült meg Loki, le néztem. Nagyon magasan voltunk, vissza néztem Lokira. Kezeit tehetetlenül nyújtotta ki, szemei csillogtak, hátra lépett.
- Nagyon mély érzéseim vannak irántad! -üvöltöttem rá sírva. - Nem akarok úgy tenni, mintha ez engem nem érdekelne, mert ez az egész darabokra fog törni! -üvöltöttem sírva.
- Nem az volt, amit láttál! -mondta felemelt hangon.
- Nem érdekel mit akarsz mondani, adtam neked egy esélyt. -suttogtam. Megnyomtam a gombot, majd hátra dőltem.
- Morgan! -üvöltött Loki fájdalmasan, kezét nyújtotta felém. Ahogy a páncél körül ölelt, felszálltam a magasba. Közel a víznél szálltam le, kezdett már a nap is le menni, sírva ülte le a földre.