A Jóslat

17 Idegen érzet

Megálltam a híd közepén, és a tenger felé fordultam. A víz nyugodt volt, nem fújt a szél, nem okozott hullámokat sem, szinte békés volt és semmibe veszett el. Könnyeim végig folytak az arcomon, nekem tényleg semmi keresni valóm nincs itt és soha nem is lesz! Hiába van az a Jóslat, ez nem fog változtatni semmin sem. Lassan sétáltam oda Heimdallhoz, aki épp maga elé meredt, erősen fogta a pallost. Lassan nézett rám, majd felém indult.
- Mi bánt? -kérdezte.
- Ugye, nekem itt nincs keresni valóm? -kérdeztem halkan. Homloka ráncba szaladt, értetlenül nézett rám.
- Miért kérdezed ezt? -kérdezte.
- Thor mondta. -feleltem halkan. Heimdall közelebb jött, majd megállt mellettem.
- Attól még, hogy Thor teljesen varázs világban él, még ezzel az egy dologgal neki is tisztában kell lennie, hogy aki nem kiválasztott egy olyan dolog által, ami itt szent, nem jöhet fel csak úgy akár ki. -felelte Heimdall. - A te esetedben egy olyan Isten mellé vagy rendelve, aki miattad a jó útra tért, és ha ezt valaki megpróbálja meg akadályozni, esetleg elpusztítani, kivívja olyanok haragját, akiket nem tud legyőzni. Jelen pillanatban kettőtök élete függ tőle. -felelte. Némán néztem rá, tudtam, hogy a Jóslatnak nagy hatalma van, de hogy ekkora, azt még legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. Lassan leültem a lépcsőre.
- Teljesen azt hittem, hogy Thor-t ez nem zavarja. -suttogtam. Heimdall lassan leült mellém, sisakját is le vette.
- Thor szerelmes, mit Odin nagyon nem néz jó szemmel. -felelte.
- De miért baj, ha halandóval van együtt? -kérdeztem.
- Mert halandóból nem válhat Isten, legalább is mióta enyém a Bifröszt, hasonlóval soha nem is találkoztam és nem is hallottam róla. -felelte.
- És ha mondjuk felemelné a Mjölnirt? Akkor Isten válna belőle, nem? -kérdeztem.
- Igen, viszont Jane nem méltó ahhoz, hogy ezt meg tudja tenni. Te annál inkább esélyes vagy erre. -felelte, meglepetten néztem rá.
- Ezt most komolyan mondtad? -kérdeztem.
- Igen, komolyan. Kiválasztott vagy, bármi megtörténhet, de sajnos én azt nem látom. -felelte.
- Esetleg... a szüleimet meg tudod nekem mutatni? -kérdeztem halkan. Heimdall lassan elmosolyodott, majd meg fogta a kezemet és előre nézett.
Anya bent volt az irodában, épp tárgyalt valakivel, míg Happy ott volt mellette. Anya nagyon nem volt ki pihenve és ezt teljesen meg is értettem. Változott a kép, apa a laborjában volt, viszont ő is papírokkal foglalkozott, közben itt ott fel pillantott a kijelzőre, ahol az egykori bunkert figyelték. Natasha csendben ült mellette és a szemét nem vette le a kijelzőről. Olyan jó lenne, ha velük lehetnék.
Heimdall elengedte a kezemet, megszűnt a kép, amit róluk láttam.
- Haza akarok menni hozzájuk. -suttogtam.
- Te is tudod, hogy nem mehetsz. -mondta Heimdall, majd ahogy felállt, kezét nyújtotta felém, amit elfogadtam és felálltam.
- Még egy kicsit sem? -kérdeztem.
- Sajnálom. -felelte. Szomorúan rá mosolyogtam.
- Semmi baj. -suttogtam.
- Heimdall....-esett be Loki, csak néztem rá.
- Tessék? -Heimdall csak nézett rá.
- Morgan, azt hittem, hogy bajod esett! -mondta Loki.
- Jól vagyok. -suttogtam.
- Csak beszélgettünk egy kicsit, megmutattam neki a szüleit. -mondta Heimdall. - És persze, arról is szó esett, hogy Thor mennyire faragatlanul bánt vele. -felelte Heimdall és összehúzta a szemeit.
- Thor ostoba, nem kell foglalkoznod vele! -felelte Loki. Szomorúan néztem rá, nem tudtam elfelejteni azt, amit bent mondott. Loki lassan közelebb jött, kezét derekamra csúsztatta, másikat pedig az arcomra, homlokát az enyémnek döntötte.
- Szeretlek, mások véleménye pedig engem sose érdekelt! Itt vagy velem, megérdemelt helyed van itt! -suttogta. Átöleltem a derekát, és szorosan hozzá bújtam.
- Én is szeretlek! -suttogtam. Szorosan magához ölelt, mintha attól félne, hogy csak egy álom vagyok, vagy pedig egy illúzió.
- Menjetek vissza. -mondta Heimdall.
Csendben álltam az erkélyen, egyszerűen nem tudtam elfelejteni Thor szavait. Annyiszor piszkáltak az egyetemen... Most viszont muszáj lesz erőt vennem magamon, akár fog ez Thornak tetszeni akár nem. Luna az orrával kezdte böködni a lábamat, mosolyogva hajoltam le hozzá és felvettem. Mosolyogva simogattam őt, majd le tettem az ágyra ő pedig elhasalt és el is aludt. Be mentem a fürdőbe, be csuktam az ajtót. Meg engedtem a vizet, le vetkőztem majd be álltam a víz alá. Loki halkan kopogott. Gonoszan elmosolyodtam.
- Foglalt! -feleltem.
- Meddig leszel bent? -kérdezte.
- Hát... szerintem sokáig. -feleltem elgondolkodva.
- Szeretnék én is zuhanyozni. -felelte.
- Majd ha megunom, akkor be engedlek. -mondtam. Loki halkan nevetett, vigyorogva néztem az ajtóra.
- Ne akard, hogy be menjek. -felelte. Nem feleltem, csak álltam a zuhany alatt, lassan kezdtem el mosakodni. - Morgan. -szólalt meg. Nem feleltem, lassan kezdtem el megmosni a hajamat, közben lehunytam a szememet is. Hallottam, hogy nyílik az ajtó, hátat fordítottam. Meg éreztem a kezeit magamon, majd azt, ahogy a nyakamhoz hajolt és lágyan puszilgat. Jól eső sóhaj hagyta el a számat, keze lecsúszott a lábaim közé. Figyelni kezdtem a kezét, egyre jobban csúszott le, majd lágyan kezdett el simogatni. Fejemet a vállára támasztottam és halkan nyögtem fel.
- Mond, hogy nem vagy érintetlen. -suttogta. Elléptem tőle, melleimet eltakarva felé fordultam. Szótlanul rá néztem, majd ki akartam szállni, mire elkapta a kezem.
- Nem voltál még együtt senkivel? -kérdezte.
- Soha. -suttogtam és a törölközőért nyúltam, mire elvette és ledobta, majd vissza húzott a zuhany alá. Meglepetten néztem rá, neki nyomott a csempének, vadul tapadt ajkaimra. Viszonoztam és átöleltem a nyakát.
- Őrülten kívánlak, szó szerint neked akartam most esni, de így nem. -mondta, majd felemelt és ki vitt, le fektetett az ágyra. - Megpróbálok finoman örömet okozni és tovább menni. -suttogta.
- Loki nem kell, ha...
- De igen, nem akarom, hogy erős fájdalmat érezz. -felelte, majd rám mászott és a nyakamat kezdte csókolgatni. Annyira jó érzés volt, ahogy végig csókolt a testemen.
Szirénák zaja csendült fel. Loki egyből az ajtóra nézett, majd rám.
- Öltözz fel és ha lehet, maradj itt! -mondta és ki mászott az ágyból. Elkezdtem é is gyorsan felöltözni, de nem Asgardi ruhába, ugyanis úgy nem tudnám használni a páncélt. Loki elment, így egyedül maradtam. Aktiváltam a páncélt.
Át repültem Loki anyjához, aki épp harcolt valakivel. Segítettem neki, az illető rémülten nézett rám, megsebesítettem, majd a másikra támadtam, aki velem szemben nem tudott mit kezdeni, így sikerült végeznem vele, míg a másik az őrök láttán nagyon rémült volt. Egy űrhajó közeledett.
- Jarvis, mérd fel! -mondtam. Jarvis utasítást adott, ami szerint tudtam cselekedni, így az űrhajó motortere felrobbant. Nem tudtam időben elhagyni, így a palota falának repültem, egyenesen vissza Frigga erkélyére. Fájdalmasan nyögtem fel.
- Morgan! -sietett hozzám Frigga, míg Thor Jane-el foglalkozott. A páncél már nem volt rajtam, Frigga meg fogta a kezemet.
- Jól vagyok. -suttogtam. Segített felállnom, Loki pedig hozzánk sietett.
- Mond, miért nem maradtál ki ebből?! -kérdezte dühösen.
- Mert nem akartam, hogy az anyád meghalljon! -feleltem, Loki meglepetten nézett rám, majd az anyjára.
- Ha Morgan nem lép közbe, most halott lennék. -felelte Frigga, továbbra is fogta a kezemet. Jane felém jött, arca könnyes volt.
- Köszönöm. -suttogta.
- Nem érted tettem. -feleltem, Jane meglepődött, akár csak Thor. Végig Thor szemeibe néztem. - Süket nem vagyok, hallottam mindent. -feleltem és rá mosolyogtam.