A Jóslat

32 Beilleszkedés

Loki az éjszakát is nálunk töltötte,  aminek nagyon örültem. Luna egész végig Lokival játszott, míg én beadandókat írtam meg és küldtem el. Közben a többiekkel is egyeztettem a közös csoportunkban, hogy mi hogyan legyen bele írva, nem akartuk, hogy egyforma legyen. 
- Na, hogy állsz? -állt fölém Loki, így bele is olvasott a csoportban folytatott kis egyeztetésbe. 
- Jól, most beszéljük meg, ki miről ír. -feleltem mosolyogva. Loki megpuszilta az arcomat. 
- Üdvözlöm őket, vagy ti ezt minek nevezitek. -mondta. Nevetni kezdtem, megírtam a srácoknak, mire jelezni kezdett a laptop, hogy videóhívásom van. El fogadtam. Megjelent a kijelzőn Dave és Marcus feje, mind a kettejük mellett ott volt a barátnője. 
- Sziasztok. -intettem nekik. 
- Hol van Loki? -kérdezte Dave. 
- Félmeztelen? -kérdezte Marcus, mire a barátnője tarkón vágta. 
- Legnagyobb örömödre van rajta felső. 
- Morgan ez hülye, ne foglalkozz vele. -felelte. Fel nevettem. 
- Ezt eddig is tudtam, Beth. -mondtam. 
- Titokban tuti meleg.-szólalt meg Dave. 
- Ja, te meg futtatod őt mi? -kérdeztem vissza, mire elvörösödött. A két lány a háttérben nevetni kezdett. 
- Isteni testem csak Morgan szemének való. -felelte Loki, majd Luna vad csaholásba kezdett. Oda néztem, épp Lokira vetette magát. 
- Ó, van kutyusod? -kérdezte Beth. 
- Igen. Luna a neve. -feleltem, és vissza néztem a képernyőre. 
- Mutiiiiii! -könyörgött Bella. Vissza néztem Lokia, Luna épp a hasára ugrott rá.  Oda fordítottam feléjük a gépemet. 
- Hé, ne harapj! -rántotta el a kezét Loki. - Hé! Nem! Fúj! -mondta és eltolta a fejétől, mivel be kapta a haját. 
- Mekkora kis vérszomjas ebed van! -röhögött Marcus. 
- Vigyázz, kamerán keresztül még téged is megesz! -mondta Bella. -nevetni kezdtem. 
- Nem bánt ő senkit sem, Lokival is csak játszik. -feleltem. 
- Ja persze, oda mennénk, Luna meg futna felénk vicsorogva, izzana a szeme is az új hús láttán. -mondta Dave. - Sose bízzatok egy tacskóban, akit egy Stark nevel. -felelte Dave. Loki felröhögött. 
- Ezt alá írom. -mondta Loki. Elkaptam a kezem ügyébe került első tárgyat, és hozzá vágtam. Loki hangosan nevetni kezdett a többiekkel együtt. Halk kopogás hallatszott, majd ahogy az ajtóra néztem, már nyílt is ki. Apa dugta be a fejét. 
- Bocsi, hogy meg zavarom eme jó hangulatot, de megjött a vacsi. -mondta apa mosolyogva. 
- Már is megyünk, köszi. -feleltem vigyorogva. Vissza néztem a kamerára.
- Srácok, holnap találkozunk. A beadandót még meg beszéljük a suliban. Sziasztok! -köszöntem el.
- Szia! -mondták kórusban. Le kapcsoltam a laptopomat, majd felálltam és Lokihoz mentem, aki mosolyogva nézett fel rám.
- Mit vacsorázunk? -kérdezte és kezeit a combomra helyezte. 
- Meg tudjuk ha le megyünk. -feleltem. 
Luna be szaladt az asztal alá és elfeküdt. 
Loki eléggé érdekesen méregette a hamburgert, látszik rajta, hogy sosem látott még ilyet. 
- Finom, kóstold meg. -mondtam, majd a tányérról el vettem egyet én is és enni kezdtem. 
- Marcus és Dave megtaláltak téged? -kérdezte apa. 
- Igen, át is adták a meghívót. -feleltem és ittam a málnából, mit anya elénk tett. 
- Na, hova mentek? -kérdezte apa. 
- Meg szervezték az öreg diák bált a suliban. Volt róla szó pár hónapja, de teljesen ki ment a fejemből és nem is foglalkoztam vele. -feleltem. 
- Lokit viszed? -kérdezte apa. 
- Aha, rajta volt az ő neve is. -feleltem. Lokira néztem, aki épp anyával beszélgetett, jól elvoltak egymással. 
- Anyád is rész vesz egy szervezésben. -mondta apa. 
- Na, milyenben? -néztem anyára. 
- Apa lánya bál, szintén a sulitokban. -felelte anya. - Mesés lesz! Már most látom, izgatott vagyok és várom már, hogy végre elkezdhessem! Amint le cseng ez a bál, már állok is neki a tervezésnek! -mondta anya izgatottan. 
- Ha kell segítsék, vagy bármi más, szívesen segítek. -mondtam. 
- Nem fog kellene, minden szülő segít benne. -felelte anya. - Jut eszembe, holnap veszünk egy ruhát neked. -felelte anya. 
- Anya, ne már, annyi ruhám van! -dőltem a széknek. 
- És akad is olyan, amit felveszel? -kérdezte. Lokira néztem, aki látszólag jól szórakozott ezen az egészen. 
- Van egy szép kék estélyi ruhám, az jó lesz! -feleltem, csakhogy anya végre befejezze a győzködést. Semmi kedvem nem volt suli után ruhákat nézegetni. 
- Legyen, de ha meggondolod magad, akkor szólj. -mondta anya.
- Rendben, ha így lesz, szólok. -feleltem mosolyogva.

Reggel Loki elkísért a suliba. 
- Hány órakor végzel? -kérdezte Loki. 
- Tizenegy körül, miért? -kérdeztem. 
- Eljövök érted, és arra gondoltam, hogy ebédelhetnénk. -mondta és magához húzott. Mosolyogva öleltem át a nyakát. 
- Benne vagyok! -feleltem mosolyogva. 
Az utolsó óránk helyettesítve lesz, mi meglepett. 
- Kár, hogy nem mehetünk haza. -lépett mellém Beth, másik oldalamra pedig Bella. 
- Miért nem mondták le? -kérdeztem. 
- Nem tudom, de a kémia tanár viszi az órát. -mondta, mind a terembe mentünk. Dave, Marcus és Daniel intettek, hogy menjünk hozzájuk. Én mögöttük foglaltam helyet, Vick mellém ült. 
- Állítólag nem fogja megtartani az órát. -mondta Vick. 
- De akkor mi most minek vagyunk itt? -kérdeztem és le tettem a telefonomat az asztalra.
- Bemutató céljából, hogy jövőre mi is felvegyünk. -mondta Daniel, ahogy hátra fordult. 
- Biztos nem veszem fel, elég volt a gimiben. -mondta Marcus és hintázni kezdett a székével. 
A tanár be jött néhány diákkal. 
- Jöjjenek közelebb, lássák önök is a kísérletet! -mondta a tanár és szét rakodott az asztalan. Mind köré gyűltünk, figyelmesen néztük, ahogy elő készül. 
Az egyik diák neki állt a kísérletnek, minek nem lett jó vége, ugyanis az üvegcse felrobbant. Döbbenten néztük végig a jelenetet, a srác feje tiszta korom volt. 
- Mit műveltél?! -kérdezte idegesen a tanár és egyből meg nézte az arcát, hogy nem e esett baja. Végig néztem a diákokon, majd az egyik kezében megláttam egy kis üvegcsét, melyet próbált el rejteni. 
- Ugye tudod, hogy nagyobb baja is lehetett volna? -kérdeztem tőle, mire teljesen elvörösödött. 
- Nem játék az ilyennel szórakozni. -felelte Marcus. - Neked véged van, haver. -felelte, oda ment és el vette tőle a kis üvegcsét, majd a tanárnak adta. 
- Azonnal menj az igazgatóiba! -mondta felemelt hangon, majd felénk fordult. - A órának vége, menjenek haza! -mondta és tovább nézte a fiú arcát. 
Loki előbb érkezett, mivel írtam apának, ő pedig szólt neki, elmentünk a part közelében nyíló új kávézóba. Rendeltünk kávét és péksüteményeket. 
- Hogy telt a napod? -kérdezte Loki.
- Jó volt, kivéve az utolsót. -feleltem, majd meg ettem az utolsó csokis sütit. 
- Mi történt? -kérdezte, lassan törölte meg a kezét, majd maga elé húzta a kávéját. 
- Volt egy félre sikerült kísérlet, mi arra buzdított volna minket, hogy fel vegyük a kémiaórát jövőre. Az egyik srác felcserélte az üvegcséket, rossz kémia reakciót okozott fele és egy másiknak szó szerint a képébe robbant. -feleltem. 
- Csak annak örülök, hogy nem neked lett bajod. -felelte. Mosolyogva néztem rá. 
- Annak én is örülök. -feleltem mosolyogva és meg fogtam a kezét.