A Jóslat

45 Díszítés

Unottan ültem a tornateremben, ami már félig fel volt díszítve. Mint mindig, a mi kis balhés csapatunk díszített.
- Totál érzéketlen dolog megszervezni a bált. -huppant le mellém Bella.
- Az biztos, még csak két hét telt el az egész eset óta. -mondtam halkan. Daniel lazán fel ült az egyik asztalra és fel bontott egy csomag M&M's édességet.
- Muszáj eljönnünk? -kérdezte, egyikünknek sem volt ehhez kedve.
- Igen, muszáj! -jelent meg Mrs. Mayer. Mind rá néztünk. - Tudom, hogy ami történt, sok diákot megviselt, de a bizottság ezt nem engedte el. Bár mondjuk, ha az ő gyerekük veszítette volna életét, máshogy látnák. -suttogta. Le néztem a telefonomra, amely villogott. Meg nyitottam az üzenetet, apa írt, hogy Loki a parkolóban fog várni rám. Mosolyogva írtam vissza neki, hogy rendben. Az igazgató is be jött, fel mérte a torna termet, majd elégedetten bólintott.
- Ne már, hagyjatok békén! -hangzott egy srác könyörgése. Bellára néztem, aki bólintott. Ketten ki mentünk az öltözők felé. Három srác bántott egy másikat, aki gyanítom csak tanulni menekült el.
- Mi van, unatkozol? -kérdeztem és közelebb mentem.
- Maradj ki belőle, Stark! -mondta. Fel vontam a szemöldököm.
- Nem volt elég a másik eset? -kérdeztem. Engem nézett, az arckifejezése meg változott.
- Ez a nyomi nem bántana senkit, úgy hogy kopj le! -magasodott fölém. Daniel ellökte a srácot tőlem.
- Fogd vissza magad! -mondta neki és elém állt, akár csak Marcus és Dave.
- Az igazgatóiba, most, mind a hárman! -dörrent rá az igazgató. A srácok mind nagy szemeket meresztettek. Oda mentem szegény esetlen sráchoz és a kezemet nyújtottam felé. Szemei könnytől csillogtak, félve nézett rám.
- Nem foglak bántani. -feleltem, bizonytalanul bár, de meg fogta a kezemet. Felhúztam, Bella fel vette a cuccait és oda adta neki.
- Hogy hívnak? -kérdezte. Rá nézett Bellára.
- Luke vagyok, köszönöm, hogy segítettetek. -suttogta és meg igazította a szemüvegét.
- Nincs mit. -feleltem.
- Van kedved segíteni? -kérdezte Daniel.
- Lehet? -kérdezte.
- Persze, gyere! -mondta Beth kedvesen.
Együtt fel fújtuk még a lufikat és fel akasztottuk. Luke nagyon el volt magának, mindig tőlünk távolabb ült le, amit nem értettünk.
- Üljünk oda hozzá. -mondtam, mind oda mentünk és leültünk hozzá.
- Nyugi, haver, lóghatsz velünk. -felelte Dave és el feküdt.
- De titeket is bántani fognak miattam. -felelte halkan.
- Mintha minket ez érdekelne. -mondtam és rá mosolyogtam.
- Nem fognak, Morgan pasija eléggé ijesztő ezeknek a suttyóknak itt a suliban. -mondta Marcus és felém dobott egy műanyag poharat.
- Ti is féltetek tőle. -feleltem vigyorogva.
- Meddig maradunk? -kérdezte Marcus.
- Addig míg készen nem vagyunk. -nyögte Bella és végig nézett a torna termen, ami csak félig volt kész.
- Kapcsolok zenét. -feleltem és lassan fel álltam, majd a lejátszóhoz mentem. A hangfalak már be voltak kötve, így elvigyorodtam.
- Mehet egy kis Rammstein? -kérdeztem.
- Nyomasd! -kiáltotta Dave és Marcus. Luke oda jött hozzám, érdeklődve figyelte, amit csinálok.
- Milyen az a rammstein? -kérdezte és rám nézett.
- Rammstein egy német rock banda, én kimondottan imádom őket, akár csak a srácok. -feleltem.
- Jól hangzik. -felelte és fel tolta a szemüvegét. Ki kerestem a Rosenrot című számukat, adtam egy kis hangerőt, majd elindítottam.
Loki csatlakozott hozzánk, ugyanis szinte semmit sem haladtunk, a zene mindenkit felszabadított, egyikünk sem folytatta a díszítést. Loki jókat röhögött Marcus és Dave viselkedésén. Ki készítettem a kis tányérokat az asztalra a poharakkal együtt. Bella az evőeszközöket készítette ki.
- Szerintetek alkoholos parti lesz, vagy majd megint csempészünk be? -kérdezte Marcus.
- Puncs a pia menü, ami alkohol mentes. -feleltem és rá néztem.
- Ne már. -mondta unottan.
- Morgan, a kocsimban vannak az üdítők, segítesz be hozni őket? -lépett mellém Bella.
- Persze, Loki segítesz? -kérdeztem, mire Loki elmosolyodott.
- Igen, segítek. -felelte és keze a derekamra csúszott. Mosolyogva néztem fel rá, majd láb új hegyere állva adtam neki egy puszit.
- Jöhetek? -rá néztünk Luke-ra, aki félénken nézett ránk.
- Gyere nyugodtan. -felelte Bella.
- Lányok, ne akarjatok mindent ti cipelni! -jött oda Dave és Bellára nézett. - Szülni fogsz nekem egyszer egy utódot, és nem akarom, hogy ez miatt bajod essen! -felelte. Nagy szemeket meresztve néztem rá, akár csak a többiek.
- Mit szívtál? -kérdeztem, mire a többiek felröhögtek.
- Komoly terveim vannak! -húzta ki magát.
- Ebben az egy dologban egyetértek vele. -felelte Loki helyeslőn bólintva,
Amíg a srácok be hozták a málnákat, én oda mentem a pulthoz és zenét váltottam.
- Szia, nem lenne szükségetek még segítségre? -felnéztem. Egy lány állt ott mellettem, mögötte Luke idegesen ácsorgott.
- De, segíthetsz ha akarsz. -feleltem mosolyogva.
- Nem baj? -kérdezte halkan. Nagyon furcsa volt a viselkedése.
- Téged is basztatnak? -kérdeztem, már kezdett bennem felmenni a pumpa. Könnyek szöktek a szemeibe és bólintott.
- Hé, Marcus, gyere ide! -kiáltottam oda neki, mire szökdécselve hozzám jött. Röhögve néztem rá, mire Luke és a lány is nevetni kezdtek.
- Mond, banya, mi bajod van? -nézett rám.
- Eskü leverek neked egyet! -feleltem. Vissza néztem a lányra. - Amanda? -kérdeztem, mire aprót bólintott.
- Mond, hogy meg akarod szívatni! -nézett rám izgatottan.
- De meg ám, de úgy, hogy az emlékezetes legyen a számára. -feleltem vigyorogva.
- Robbanjon az üdítő a képébe? -kérdezte vigyorogva.
- Ja, úgy hogy az az asztal, amelyikhez ő ül, legyen az összes málna felrázva. -feleltem vigyorogva. El indítottam a Living life in the night című zenét.
- Meglesz, lehet benne szék törés? -kérdezte.
- Ne éld bele magad, nem akarjuk, hogy komoly kára legyen neki, ennyire paraszt nem vagyok. -mondtam.
- Te nem, de én egy rohadt nagy köcsög vagyok. -felelte és el ugrált az asztalhoz, fel rázta az összes üdítőt, ami ott volt, majd meglazította a széken a csavarokat is.
- Hogy hívnak? -kérdeztem a lányt.
- Jasmine. -felelte.
- Morgan vagyok. -mondtam mosolyogva.
- Igen, tudom. -felelte halkan.
Lokival fel ajánlottuk Jasemine-nak és Luke-nak, hogy haza visszük őket, aminek nagyon örültek. Aranyosak voltak ahhoz képest, hogy még csak gólyák, mondjuk nem voltam messze tőlük, hiszen csak másod éves voltam az egyetemen. Hihetetlen, hogy mennyire el telt ez az év. Elsőben még a laborban tértem magamhoz, most meg annyi mindenen túl vagyok már, hogy magam sem tudom számon tartani.
Lokival csatlakoztunk anyuékhoz, akik kint sütögettek, a nagyi épp apával versenyzett, amit élvezet volt nézni. Apa fel adta, a nagyi pedig le csapta az üres poharat az asztalra.
- Évtizedes előnyöm van, fiacskám! -felelte a nagyi büszkén, majd leült.
- Azt biztos, mama, az biztos. -értett egyet apa, mire anya fel nevetett.