Loki szemszöge
Mióta Morgan haza tért, teljesen üresnek érzem a szobámat, ezzel még soha nem volt bajom, hiszen mindig egyedül voltam, de most nélküle minden olyan üresnek tűnik. Még Luna is hiányzott. Nagy levegőt vettem, majd anyámhoz mentem tanácsot kérni, hiszen Morgannak hamarosan születésnapja van, amit még az anyjától tudok.
- Loki, hát te? -kérdezte mosolyogva, s karját kitárta felém. Szoros ölelésbe vontam azt a nőt, akinek az életemet köszönhetem.
- Csupán a segítséged kellene. -mondtam, majd lassan hajoltam el tőle, hogy az arcára nézzek.
- Nos, örömmel segítek. -mondta, majd leültünk.
- Mivel tudnám meglepni Morgant a születésnapja alkalmából? -kérdeztem, mire még inkább elmosolyodott.
- Nos, szerintem Morgan örülne annak, hogy veled van. De látom szeret lovagolni. -mondta. Nekem pedig ennél több sem kellett, ajándékba adom neki Sleipnirt.
- Szerinted apám hagyná, hogy Morgané legyen Sleipnir? -kérdeztem.
- Morgan meglovagolta Sleipnirt? -kérdezte döbbenten. Bólintottam, majd kényelembe helyeztem magam.
- Én is meglepődtem rajta, de Sleipnir nagyon elfogadó volt vele, azóta sem enged magához mást. -feleltem.
- Szerintem, ha így alakult kettejük dolga, biztosan neki adja. -felelte. - Beszélek vele. -mondta, majd megfogta a kezem. - Nagyon büszke vagyok rád! -mondta mosolyogva anyai örömmel.
- Köszönöm, igyekszek. -feleltem és megszorítottam a kezét. Fura érzésem támadt, félelmet majd fájdalmat éreztem, valami baj történt Morgannel, felálltam és egyenesen Heimdallhoz mentem. Éreztem a fájdalmait, minden egyes fájdalma szinte csontig hatoló volt. Heimdallal a hídon találkoztam.
- A Stark házat felrobbantották! -mondta majd el is ment mellettem. Az idegességtől minden porcikám megfeszült, még is ki a francnak van útjában ez a család? Látnom kell Morgant mielőbb.
Kisebb sereggel mentünk le Midgardra, ahol már rengetek egyformába öltözött ember állt, az egyikőjük könnyezve szorította magához Morgant, a sérülései rajtam is látszódtak. Oda mentünk.Morgan szemszöge
Sírva néztem a házunkat, ami romokban hevert, nem tudtam feldolgozni, hogy a szüleim meghaltak.
-Sss! Semmi baj! -suttogta James, és egy pillanatra sem engedett el.
- Nem lesz semmi sem rendben! -mondtam sírva és egyre jobban kapaszkodtam a karjába. Luna félve húzódott hozzám közelebb, szinte el sem ment mellőlem.
- Mi történt? -mind a hang irányába néztünk. Odin, Thor és Loki álltak az erdőnél, körülöttük kisebb sereg.
- Nem tudjuk. -felelte James és reszelősen fújta ki a levegőt. Loki szemeibe néztem, majd le fejtettem magamról James kezeit és egyenesen Loki felé indultam, aki kitárta felém a karjait.
- Gyere ide! -mondta, és ahogy oda értem szoros ölelésbe vont, ettől pedig még jobban sírni kezdtem. Nem tudtam ezt feldolgozni, azt éreztem, hogy véget ért minden, ami eddig volt.
- Nyugodj meg, kérlek! -suttogta, lassan néztem fel rá.
- Nem tudom ezt elfogadni. -suttogtam könnyezve.
- Tudom, de veled leszek! Fel viszlek Asgardba! -mondta.
- Azt nem lehet! -mondta James, mind a ketten rá néztünk.
- Miért nem? -kérdezte Odin, aki idő közben közelebb ment.
- Az Industries nem maradhat vezető nélkül! Fegyverek kerülhetnek rossz kezekbe, Morgan az örököse a cégnek, ott kell lennie. -mondta. Én erről teljesen meg is feledkeztem. - Tudom, hogy nem állsz erre készen, de segítek, végig veled leszek, a cég nem kerülhet más kezére, amíg te itt vagy, a cég a tiéd! -mondta határozottan. Bólintottam. L
Loki lent maradt velem Sif-el együtt, hogy vigyázzanak rám. Az éjszaka jó formán semmit sem aludtam, a telefonom is folyamatosan rezgett, a hírek csak anyuékról szóltak, semmi másról nem tettek említést, csak a a családomat ért terror támadásról. Ahogy felemeltem a kezem, villám sújtott le a tévére. Franc essen bele, erről meg is feledkeztem, de most nem volt energiám ezzel foglalkozni, viszont előbb vagy utóbb el kell mondanom Lokinak, de az is várhat.
Le sétáltam a többiekhez, akik épp reggeliztek.
- Gyere, egyél! -mondta James.
- Kösz nem, essünk túl ezen az egész szarságon. -mondtam és le dobtam a táskát a székre.
- Morgan, leülsz és eszel! -parancsolt rám. Meglepetten néztem rá, majd ahogy ő is észrevette a felemelt hangját, meglepetten nézett rám.
- Hűha. -feleltem halkan. Felkaptam egy kész kenyeret és nagy nehezen legyűrtem.
A hadsereg kíséretében mentem be az épületbe, ahol minden sajnálkozó és kérdő tekintet rám szegeződött. Nem is értem, miért lepődtek meg azon, hogy átveszem a céget, amit apa épített fel.
Fent az irodában James nagyon sok mindenről beszámolt. Fogadnom kell Hammert, aki még mindig apát próbálja hátba szúrni, utána pedig valamilyen Aldrich Killiant, akiről fogalmam sincs, hogy ki az. Loki és Sif két oldalamon álltak, figyelmesen hallgatták James-t, velem együtt.
- Ki ez a Killian? -kérdeztem és rá néztem.
- Az AIM vezetője, ezeket olvasd el, fusd át, hogy eltudd utasítani, anyád is ezt tette. -tett le elém egy papírt, amit gyorsan átfutottam.
- Van fogalma arról, hogy ez nem genetikai labor? -kérdeztem, miután átnyálaztam a papírt.
- Nem, de te nem szarakodsz, apádra ütöttél és nem anyádra. -felelte mosolyogva.
- Szerencsém, hogy nagy a pofám. -sóhajtva dőltem hátra a széken. James elment, közben egy katona jött be, felfegyverkezve.
- Mi az a AIM? -kérdezte Loki, ahogy olvasott, mellette pedig Sif állt, kérdőn néztek rám.
- Advenced Idea Mechanics. Ez egy olyan cég, ami azt próbálja elérni, hogy mivel módosíthatnák az ember agyát és genetikai állományát. -feleltem.
- Mi szükség erre? -kérdezte Sif.
- Fogalmam sincs. -feleltem.
Killian pár perc késéssel érkezett meg, meglepődött, ahogy meglátott. Mitha valaki mást szeretett volna látni ebben a székben.
- Ön kicsoda? -kérdezte és nézett rám.
- Morgan Stark vagyok, a Stark Industries vezető igazgatója. -feleltem, intettem a szék felé. Lassan ült le. - Mit tehetek önért? -kérdeztem. Elmondta, amit már James is elmondott, viszont volt valami nagyon fura ebben a férfiban, szinte éreztem és ez az egész lyukat mart az agyamba. Lehet, hogy az újonnan birtokba vett erőnek köszönhetem.
- Nos, mint azt anyám is elmondta, mi ezekbe nem vágunk bele, nem biztonságos egy olyan kísérlet, ami milliók halálát okozza! Ráadásul mi nem foglalkozunk ilyennel. -mondtam és hátra dőltem, kezeimet összekulcsoltam az ölemben. Loki az ajtóból állva méregette a pasast, mi érthető volt.
- Adjon egy esélyt! -kérte és az asztalra támaszkodott.
- Nem, ez nem érdemel semmilyen esélyt, mivel veszélyes! -mondtam.
- Honnan tudja? -kérdezte.
- Átfutottam az anyagot, amit anyámnak küldött, köztünk a halálesetek számát a kísérlettel kapcsolatban, ez több, mint amit megengedhet magának, ártatlanok haltak bele úgy, hogy fogalmuk sem volt, mi történik a testükkel. -mondtam, egyre inkább ideges lett.
- Az Extremis fejlesztés alatt van.... -mondta, majd elhallgatott. Összehúztam a szememet, most vagy elszólta magát, vagy valami máson is dolgozik.
- Hogy mondta? -kérdeztem vissza.
- Nem érdekes! -mondta és egyből távozott az irodából.
- Mi a fene volt ez? -kérdezte Sif.
- Valami nincs rendben ezzel a céggel, mást is csinálnak. -mondtam, majd gyorsan leírtam annak a valaminek a nevét. Utána fogok járni a dolgoknak...
YOU ARE READING
A Jóslat
FanfictionMorgan Stark éli az átlagos egyetemisták életét egészed addig, míg egy laborban nem tér magához és ennek köszönhetően haza megy. Ám otthon sem telnek nyugodalmasan a napjai, hiszen tudomására jut egy jóslat, melynek köszönhetően az élete foroghat ko...