A Jóslat

33 Minden a feje tetejére áll

Fel öltözve mentem le a nappaliba, anya mosolyogva nézett rám, Loki pedig apa mellett ült. 
- Érezzétek jól magatokat, hívj, ha érted kell menni. -szólt apa.
- Rendben. -feleltem mosolyogva, Loki hozzám lépett, át karolta a derekamat és a lift felé mentünk. Lent Asgardi őrök vártak ránk. Loki elém lépett. 
- Mit akartok? -kérdezte Loki. 
- Odin látni kívánja Morgant. -felelte Sif. 
- Minek? -kérdezte Loki. 
- Ez az ő dolguk, gyertek! -mondta Sif. 
- Más dolgunk van! -mondta Loki mogorván. 
- Loki, semmi baj! -fogtam meg a kezét, le nézett rám. 
- Biztos? -kérdezte én pedig bólintottam. Odin biztosan érzi, hogy az utolsó napjait éli meg, ettől pedig én féltem. Beszélni akar velem, ami annyit jelent, hogy felruház arra, hogy Hela ott maradjon, ahol eddig is volt. 
Senki nem volt a teremben, csak én és Odin. Odin egy széken ült, Asgardot nézte. Oda mentem hozzá, kezem a vállára tettem. Fel nézett rám, bánatos mosoly jelent meg az ajkain. 
- Azt hittem, nem jössz. -mondta. 
- Ha Lokin múlik, tényleg nem jöttem volna. -halkan nevetni kezdett, meg fogta a kezemet. 
- Sejtettem, de Loki hallgat rád, ami nagyon jó. -felelte halkan. - Tudod, miért vagy itt? -kérdezte.
- Nem. -feleltem. Rám nézett, továbbra is fogta a kezemet.
- Érzem, hogy időm már fogy, ezért át kell venned Hela őrzését. -felelte halkan. - Boldogulni fogsz vele, fiatal és életerős vagy. -felelte, majd vissza nézett Asgardra. 
- Hogyan veszem át? -kérdeztem. Elmosolyodott. 
- Amíg élsz, ő onnan nem szabadul, végzi tovább a feladatát. -felelte. Elgondolkodva néztem ki én is az ablakon. Nem álltam erre készen és soha nem is fogok, de ezt már nem tudom vissza csinálni, hiszen én voltam a hülye, ezt az egészet magamnak kerestem. Most már késő ezen bánkódnom, akkor kellett volna át gondolnom ezt az egészet, amikor meg láttam a pörölyt a teraszon heverve. 
- Tudom, hogy ez neked nagy feladat, de Frigga itt lesz, segít neked, akár csak Loki és Thor. -felelte Odin halkan. 
- Rendben. -suttogtam. 
- Látom készültél valahova. -rá néztem, engem nézett mosolyogva. 
- Igen, de most veled kell lennem. -feleltem.
- Ugyan, én még nem fogok meghalni, csupán csak gyengülni kezdtem! Menj és érezd jól magad a Földön! Ezek a dolgok meg fognak várni téged. -felelte. Bólintottam, majd csendben elhagytam a szobát. A kezeim remegtek, egyszerűen nem tudtam, hogy mitévő legyek. Muszáj elmondanom valakinek, mert nekem ez nagyon sok, támaszra van szükségem. 
- Morgan, minden rendben? -Lokira néztem. 
- Nem tudom. -suttogtam. Le néztem a kezeimre, nem tudtam, hogy mitévő legyek. 
- Mit mondott? -kérdezte Loki. Fel néztem rá, szemeiben mély aggodalom csillant. 
- Tudunk olyan helyen beszélni, ahol senki sem hall minket? -kérdeztem halkan. Homloka ráncba szaladt, elgondolkodva nézett rám, majd bólintott. 
Ott ültem az ágyon a szobájában, egyszerűen nem tudtam, hogyan kezdjek bele ebbe az egészbe. 
- Ha ezt elmondom neked, megígéred, hogy senki fülébe, még Odin fülébe sem jut vissza? -kérdeztem halkan. 
- Igen, meg! -suttogta, le guggolt elém, meg fogta a kezeimet. Nagy levegőt vettem és a szemeibe néztem. 
- Odinnak van egy leánya, kit Helanak hívnak. Hela olyan dologra készült, ami elpusztította volna a kilenc birodalmat, így Odin száműzte és egy örök feladatra kárhoztatta őt. Amíg Odin él, Hela, a halál istennő ügyel a holtak átkelésére, de ha kiszabadul, a kilenc birodalom meg semmisül. -suttogtam. - Most elmondta, hogy ez a feladat már engem illet, emíg én élek, Hela onnan nem tud szabadulni, csak a halálom után. Viszont, ha sikerül ki törnie, akkor minden bizonnyal át akarná venni az uralmat Asgard felett, akkor abban a végső esetben meg fogom tudni ölni őt. -suttogtam. Loki nagy szemeket meresztve nézett rám. 
- De ezt Odin miért nem mondta el nekünk? -kérdezte Loki.
- Szerintem ez olyan dolog volt számára, amiről fájdalmas neki beszélni. -suttogtam. 
- Vagy szégyelli. -mondta Loki. 
- Igen, lehet. -feleltem. 
- Tudod, hogy melletted vagyok! Ez miatt ne félj, együtt megoldjuk, ha netán valami rossz történne, rendben? -kérdezte. 
- Rendben. -suttogtam. 
- Nos, van kedved menni abba a bálba? -kérdezte Loki. 
- Ezek után nincs, menjünk inkább haza, vagy maradhatunk itt is. -suttogtam. 
- Rendben, akkor menjünk le hozzátok. -mondta mosolyogva. 
- Hogy hogy nem itt? -kérdeztem és néztem rá.
- Lehetsz még eleget Asgardban, ha sor kerül rá. Most legyünk a Földön. -felelte, majd mosolyogva homlokon puszilt.
Apa és anya nem voltak itthon, így mi felmentünk a szobába, Luna elterülve feküdt az ágyon, mosolyogva hasaltam az ágyra és öleltem magamhoz, a nemtetszését morgással fejezte ki. Loki nevetni kezdett rajta. 
- Szaros, nem szereti, ha nem hagyják pihenni. -mondtam, majd elengedtem, Luna pedig a hátamra feküdt. A telefonom csengésére Luna vakkantott egyet. 
- Marcus hív- mondta Loki.
- Vedd fel. -feleltem. Loki felvonta a szemöldökét, majd végül felvette. 
- Tessék. -szólt bele. Figyeltem az arcát, rám nézett. 
- Itthon vagyunk, valami közbe jött. Miért? -kérdezte. 
- Őőőő... Morgan, azt kérdezi, hogy át jöhetnek-e ide. -meglepetten néztem rá. 
- Kikkel? -kérdeztem. 
- Dave és Marcus. -felelte Loki. 
- Jöjjenek. -feleltem meglepetten még mindig. 
Nem sokkal később Dave és Marcus meg is érkeztek.
- Rohadt jó, hogy nem jöttél! -mondta Marcus köszönés nélkül. 
- Miért? Mi történt? -kérdeztem és néztem rá. 
- Ilyen baromi magas fickók kerestek téged, folyton a neved hajtogatták, már épp fenyegetőzni akart, amikor valaki közülük ki jött és azt mondta, hogy nem itt vagy, hanem valahol máshol. -mondta. Lokira néztem, aki lassan állt fel és Marcushoz ment közelebb.
- Hogy néztek ki? -kérdezte. 
- Csak a sötétben láttam, de olyan volt, mintha...-Marcus és Dave össze néztek. 
- Mintha?! -dörrent rá Loki, Marcus összerezzent. 
- Kék színűek lettek volna. -felelte. Loki hátrált.
- Így? -kérdezte, rá néztem. Döbbenten néztem Lokira, a teste kék színű volt, szemei vörösek voltak. 
- Igen, így. -felelte Dave. 
- Loki, mi folyik itt? -kérdeztem. Rám nézett, felém jött, a szeme és a bőrszíne a régi volt. Rémülten néztem rá. 
- Hallottad, hogy Odin nem az apám, igaz? -kérdezte. 
- De én azt hittem....
- Rosszul hitted! Morgan, én Laufeynek, a jégóriásnak a fia vagyok. Ki tagadott, mert nem a megfelelő méretű csecsemő voltam, Odin rám talált és megmentett. -mondta Loki. 
- De...ők tőlem mit akarnak?! -kérdeztem. Loki két keze közé fogta az arcomat. 
- Nem tudom, de nem hagyom, hogy ártsanak neked. - Davere nézett. - Mit mondtatok nekik? -kérdeztem. 
- Hazudtunk, azt mondtuk, hogy csak névről ismerjük. -felelte Dave. 
- Nem árulnánk el senkinek sem a lakcímét, tudjuk, hogy ártanánk vele. -felelte Marcus.
- Most mi lesz? -kérdezte Dave. 
- Szólok Odinnak, addig meg le küldöm melléd Sifet, mást nem tudok. -felelte Loki.