A Jóslat

31 Ketten egyedül

Loki otthon várt rám, amivel meglepett, nem számítottam arra, hogy átjön.
- Rá érsz? -kérdezte. Anya mosolyogva állt mellette.
- Persze. -feleltem, Loki a kezét nyújtotta felém, mit meg is fogtam.
A farmra mentünk, mit még apa vett nekem.
- Van egy meglepetésem számodra, nem tudtam oda adni nekem, ezért most érzem alkalmasnak az időt. -mondta, fel néztem rá.
- Te is tudod, hogy nem kellett volna! -csúsztak a kezeim a derekára, mosolyogva nézett le rám.
- De, meg érdemled! -mondta, kezei közé fogta az arcomat, majd homlokon puszilt, utána meg fordított és eltakarta a szemeimet.
- Loki, szükség van erre? -kérdeztem, lassan lépkedtem előre, míg ő vezetett.
- Igen, szükség. -felelte. Megállított, majd lassan el vette a kezeit a szemem elől. Sleipnir állt velem szemben. Meglepetten néztem a lovat, mely nem az emberek világából való. Lokira néztem, aki mosolyogva nézte az arcomat.
- Boldog születésnapot! Mától te vagy Sleipnir gazdája. -felelte vigyorogva. Szorosan öleltem őt magamhoz, hihetetlenül tetszett az ajándéka.
- Annyira örülök neki! Nagyon szépen köszönöm! -mondtam és fel néztem rá.
- Bánj vele jól! -mondta és megcsókolt, mit egyből viszonoztam és Sleipnir felé indultam, mellette volt még egy ló, mi gyanítom Lokié.
- Lovagolunk egyet? -kérdeztem és Lokira néztem.
- Ez a terv, egész nap itt maradhatunk, ha akarod. -mondta mosolyogva, majd nyeregbe pattant.
- Csak legyél velem. -feleltem, majd meg simítottam Sleipnir fejét, utána felültem a hátára.
Egymás mellett lovagoltunk az erdőben, Sleipnir nagyon jól tájékozódott az erdőben, ami meglepett.
- Mióta van itt? -kérdeztem, ahogy meg álltak a lovak a tisztásnál.
- Ma hoztuk le, miért? -kérdezte.
- Jól ki igazodik ismeretlen helyen. -feleltem és meg simítottam a nyakát. Loki mosolyogva nézett rám.
- Ez a dolga. -felelte.
A mezőn le volt terítve egy pokróc és volt mellette egy piknik kosár.
- Együnk. -mondta Loki, majd le emelt Sleipnirről és a pokróchoz vezetett. Mosolyogva ültem le és le vettem a sisakot a fejemről.
- Nagyon örülök annak, hogy az életem része vagy. -suttogtam és néztem a távolba.
- Még annak ellenére is, hogy meg akartalak ölni? -kérdezte, mire lassan rá néztem.
- Igen, még annak az ellenére is. -suttogtam. Loki csak nézett rám, nem szólt semmit sem. Félre néztem, nem tudtam, mire gondol és nem mertem rá kérdezni sem.
- Örülök annak, hogy tudok valaki olyat szeretni, ki a tetteim ellenére is elfogad. Te próbáltad a jót meglátni bennem, mit más nem, még apám sem. -suttogta. Halvány mosoly jelent meg ajkaimon.
- Nem vagy rossz, legalább is én így látom. -suttogtam. Meg fogta a kezemet, rá néztem.
- Mondok neked valamit, amit még soha senkinek sem mondtam el, de én már ismertelek téged. - meglepetten néztem rá továbbra is.
- Ezt honnan veszed? -kérdeztem. Loki elmosolyodott.
- Láttam rólad egy képet, amin még csak három éves voltál. A parton készült rólad, akkor láttalak először, a nagyszüleid magadra hagytak téged, te pedig a vízbe mentél. Végig néztem, ahogy a vízbe mész, magamban fohászkodtam, hogy legyen eszed és gyere ki, de nem jöttél, mentél egyre beljebb míg nem egy hullám elsodort. Meg mentettelek,karjaimban tartottalak, sírtál és köhögtél, mivel a hullámok magasabbra csaptak, mint amekkora te voltál. Vigasztaltalak, magamhoz szorítottalak, nem akartalak el engedni. Ott szipogtál a vállamon feküdve, reszkettél. A nagyszüleid pedig észre sem vették azt, hogy egy idegen van az unokájukkal. -felelte mosolyogva.
- Kár, hogy én erre nem emlékszem. -feleltem.
- Pedig el mesélted a nagyszüleidnek is. -felelte mosolyogva. - Másnap is vissza mentem oda, ahol először láttalak, de nem voltál ott, sem másnap, sem az utáni napon. -felelte. - Hiányoltalak, de te eltűntél. -mondta.
- Nem tűntem el, csupán felnőttem hozzád. -feleltem mosolyogva.
- Igen, és az enyém lettél, bármennyire is nem tetszett nekem ez, de örülök, hogy te vagy az enyém. -suttogta és megcsókolt. Viszonoztam a csókját.
- Szeretlek. -suttogtam az ajkaira.
- Én is téged, angyalom. -suttogta mosolyogva.
Miután végeztünk az evéssel, Loki össze szedte a dolgokat, majd nyeregbe ültünk.
- Verseny? -kérdezte.
- Legyen, de úgy is én nyerek! -mondtam vigyorogva. Sleipnir pedig el is indult. Nagyon gyorsan szaladt, szinte meg sem állt. Hozzá simultam Sleipnirhez, aki ezt észre is vette, így még jobban gyorsított. Vissza értünk a farmra, Sleipnir megállt, majd lassan meg is fordult. Loki nem sokkal később ide is ért hozzánk.
- Igazad volt, de legközelebb nem lesz ilyen szerencséd. -felelte vigyorogva.
- De, lesz. -feleltem és le szálltam Sleipnirről.
- Halihó! -a hang irányába fordultam. Marcus és Dave jöttek felénk. Loki le szállt a lováról és mellém lépett.
- Sziasztok! -intettem nekik.
- Remélem nem zavarunk. -mondta Dave, majd Lokira nézett.
- Helló, én Dave vagyok, Morgan évfolyam társa, Ő pedig Marcus. -
- Loki. -fogta meg a kezét.
- De állat az a ló! -indult meg felé Marcus.
- Vigyázz, ne légy elhamarkodott. -mondta Loki és oda is ment hozzá, majd együtt mentek oda Sleipnirhez.
- A szüleid nagyon kiakadtak? -kérdezte Dave, vissza néztem rá.
- Nem, anyun meg is lepődtem, ugyanis vártam a kiabálást, de semmi. -feleltem. - A tieid? -kérdeztem.
- Nálam ez már megszokott. -vont vállat röhögve. Nevettem vele együtt. - Amúgy ti itt laktok? -kérdezte és a ház felé mutatott.
- Nem, egy idős házaspár van itt, akik a farm gondjaival foglalkoznak és most már a lovakra is ők fognak vigyázni. -feleltem.
- Az menő. -felelte. Oda mentünk Sleipnirhez.
- De akkor ez az Isten dolog, ez igaz veled kapcsolatban? -kérdezte Marcus.
- Hihetetlennek hangzik, igaz? -kérdezte Loki.
- Annak, ahogy ez a ló is. Mármint ne érts félre, nem félek, vagy ilyesmi, csak fura. -felelte Marcus, Loki pedig megmutatta igazi kinézetét.
- Ember, milyen menő cucca van! -mondta Dave. Loki pedig önelégülten mosolygott.
- Izé, azért jöttünk amúgy, hogy ezt átadjuk. -nyújtott felém Marcus egy meghívott, melyen az én nevem szerepelt és Lokié is. Lassan el vettem tőle. Ki nyitottam a borítékot.
- Az öreg diák bál. -olvastam fel, rá néztem Lokira. - Van kedved kiöltözni és bulizni egyet a Földön holnap? -kérdeztem tőle.
- Nem gond, ha megyek én is? -kérdezte és el vette a meghívót tőlem.
- Nem, Morgan partnere vagy, mi is visszük a lányokat. -felelte Marcus. Loki rá nézett.
- Rendben, benne vagyok. -felelte.
- Hogyan nevezik a Földet a ti világotokban? -kérdezte Dave és nézte Lokit.
- Midgard a neve nálunk. -felelte.
- Tényleg létezik a kilenc birodalom, amit Odin védelmez?
- Persze. Érdekel a nevük? -kérdezte Loki.
- Ahülye, ezt ha megkérdezik suliba, tudni fogom a választ végre valamire. -felelte Marcus. Nevetni kezdtünk.
- Nálad az nagy teljesítmény lesz. -feleltem, mire csúnyán rám nézett.
- Mondtam már, hogy mennyire szeretnélek egyszer megfojtani? -Lokira nézett. - Ne haragudj, nem komolyan gondoltam. -Loki nevetni kezdett.
- Nincs gond. -felelte. - Midgard, Asgard, Jotunheim, Swartalfheim, Alfheim, Nidavellirr, Hel és Niffleheim az utolsó pedig Muspelheim. -felelte Loki.
- Most már én is tudom. -feleltem. Loki mosolyogva ölelt magához.
- Sok minden mást is meg fogsz tanulni. -suttogta a fülembe.