A Jóslat

34 A Hydra katonája

Apa miután felvette a telefont, mindent megbeszéltünk. Anyuval a nagyihoz mentek, ugyanis a lába eltört egy rossz lépés következtében. Anya vitte magával Lunát is, legalább élvezheti a kertes házat, amíg anyuval van és ennek örültem.
- Haza mehettek, nem kell itt várnotok. -mondtam a srácoknak, kik engem figyeltek.
- Rossz érzésünk van, nem akarunk egyedül hagyni. -felelte Dave.
- Nem lesz gond. -feleltem.
- Sziasztok! -a hang irányába néztünk. Sif sétált be a teraszról, meglepődtem, hogy földi ruha volt rajta, gyanítom a srácok miatt.
- Szia, azt hittem nem jössz. -mondtam és mosolyogva néztem rá.
- Loki megölt volna, meg amúgy is, szeretek veled időt eltölteni. -felelte.
- Ennek örülök. Egyébként a fiúk, Dave és Marcus. Srácok, ő Sif. -mutattam be őket. Sif mosolyogva intett feléjük.
- Nem leszek egyedül. -feleltem és rájuk néztem.
- Rendben, írj azért, hogy mi van. -mondta Marcus én pedig bólintottam. A lift ajtó hangjára mind oda néztünk. Egy férfi állt benne, bal keze fémből volt, másikban fegyvert tartott, a teste kidolgozott volt, haja a válláig ért, arca egy része takarva volt. Mind néztük a férfit, aki ahogy végig nézett rajtunk, emelte a fegyverét. Sif elkapta a karomat, majd a bárpult mögé ráncigált, Dave és Marcus jöttek velünk és elbújtunk. Le néztem az órámra és aktiváltam az M46-os páncélt, ami egyből neki is esett a férfinek. Sif ment és segített az M46nak, míg mi továbbra is fedezékben voltunk.
- Nektek nem ismerős? -kérdezte Dave. Rá néztem.
- Nem, miért, neked honnan az? -kérdeztem. Dave vadul keresni kezdett a telefonjában, majd ahogy megtalálta, felénk fordította azt.
- De hisz ő meg halt! Le szakadt a karja egy.... -akadtam meg.
- Esés következtében és a teste sohasem került elő! Steve Rogers is él! -mondta Dave.
- Hydra. -feleltem némileg rémülten.
- Hé! -kapta el a kezem Marcus. Lassan rá néztem. - Nem fogjuk hagyni, hogy elvigyen, világos?! -kérdezte. Hevesen kezdtem bólogatni neki, majd írtam apának egy sms-t.
- El kell jutnom a lifthez. -mondtam és ki lestem a pult mögül, épp szabaddá vált az út a lift felé. Nem haboztam, egyből oda szaladtam.
- Morgan ne! -kiáltott Marcus. Meg nyomtam a gombot, ahogy oda értem. A lift ki nyílt, be szálltam, majd be ütöttem a kombinációt le a fegyverekhez. A kezeim nagyon remegtek, nem tudtam, mi vár rám oda lent. Meg lehet, hogy a Hydra le jutott oda, bár nagyon reméltem, hogy nem. A lift ki nyílt, be szaladtam a laborba, ahol a fegyvereket tesztelték.
- Ms. Stark? -meg ijedtem a katonától, aki megszólított.
- Segítenie kell! -mentem oda hozzá. Keze a fegyverére csúszott.
- Mi a baj? -kérdezte.
- Egy Hydra katona van az épületben, fent van a lakásunkban, fogalmam sincs, hogyan jutott fel. -mondtam.
- Hogy néz ki? -kérdezte. Részletesen elmondtam neki mindent, majd az adóvevőjéhez nyúlt.
- Barnes behatolt az épületbe! -mondott csak ennyit, tehát ők várták.
- Fent vannak a barátaim, meg fogja ölni őket! -mondtam.
- Nem, nem fogja! -mondta és a lift felé nézett. Én is oda néztem. Le jött utánam, a katona maga mögé irányított és célozni kezdett rá, a karjával védte ki a golyókat. A katona behúzott az egyik sorba, majd adott nekem is egy fegyvert.
- Lőjön, ha tud, itt tudja újra tölteni a tárat! -mondta és a kezembe nyomta, majd még pluszba tárakat is adott. - Váljunk szét! -mondta halkan, bólintottam, majd az ellenkező irányba másztam, próbáltam óvatosan ki nézni a rejtekemből, nem láttam sehol, így csendben átléptem a másik szekrénysorhoz. Lövések sora hallatszott, be húztam a nyakamat, majd próbáltam a lifthez közelebb kerülni, fel álltam és egy újabb szekrényhez bújtam, hátam neki vetve. Könnyeim végig folytak az arcomon, az egész testem remegett. Óvatosan ki néztem a szekrény mögül, a férfi közvetlenül nekem háttal állt, tarkón vágtam a fegyverrel, melytől meg tántorodott, fegyverét pedig elejtette. Elrúgtam a keze ügyéből, majd rá célozva néztem rá.
- Tegye a kezét a tarkójára! -parancsoltam neki, lassan, nagyon lassan tette kezeit a tarkójára.
- Térdre! -üvöltött rá a katona. Nem mozdult, felém fordult, ki ütötte a fegyvert a kezemből, fém kezével elkapta a torkomat, majd maga elé húzott.
- Engedje el a lányt! -parancsolta. A férfi továbbra sem szólalt meg, lassan hátrált velem a lifthez. Megláttam Lokit és Sif-t, mind a ketten mérgesen néztek minket, Sif a kardját forgatta a kezei között, lassan jött közelebb felénk a katonával együtt. Le hajtottam a fejemet, majd amilyen erősen csak tudtam, hátra rántottam. A férfi fel nyögött, a fejem sajgott, de még így sem engedett el. Loki össze húzta a szemeit, meg nyomta a gombot, majd be cibált a liftbe, az pedig be csukódott előttünk. A testem remegett, nem akartam oda vissza kerülni. A lift ki nyílt. A páncél állt velem szemben, amely célozott, szemeim elkerekedtek.
- Vedd le a mocskos kezed a lányomról! -mondta apa. Kést szorított a torkomhoz, könnyeim végig folytak az arcomon, nagyon meg voltam rémülve. Apa mögött ott volt Marcus és Dave. A férfi lassan indult meg velem, apának pedig nem volt más választása, mint hogy hagyja, had jöjjön ki velem. A férfi továbbra is apa felé fordulva hátrált ki velem, majd előre estem a férfival együtt. Apa ki húzott alóla, Dave és Marcus egyből oda jöttek hozzám.
- Vigyétek el innen! -mondta apa, Dave és Marcus fel húztak a földről, majd a kocsik felé vettük az irányt. Vissza néztem, apa és Loki együtt harcoltak a férfival.
- Menjetek már! -üvöltött Loki, több Hydrás jelent meg körülöttük.
Az egész úton csendben voltam, feltörtek azok az emlékeim, melyekre jó ideje nem gondoltam. A Hydra nem fogja csak úgy fel adni ezt. Dave le parkolt Daniel háza előtt, majd ki szállt.
- Gyere! -mondta Marcus és kezét nyújtotta felém, nem fogtam meg a kezét, lassan ki szálltam és átöleltem magam. Dave be csengetett.
- Na végre ide értetek! -szólalt meg Daniel, ahogy ajtót nyitott. Meglepetten nézett rám. - Morgan jól vagy? -kérdezte aggodalmasan.
- Ha be engedsz mindent elmesélünk. -mondta Dave. Dave és Marcus barátnője is itt volt, Vickel a kanapén ültek.
- Na most már mondjátok el, mi történt Morgannel! -mondta, lassan ültem le a kanapéra, a könnyeim folyamatosan folytak az arcomon végig.
- A Hydra egy katonát küldött Morganért, aki el is kapta lent a fegyver készítő laborban. Per pillanat az apja is velük harcol. -felelte Marcus.
- Az az alak szét lőtte Morganék lakását, a keze fémből volt baszki! -mondta Dave.
- Meg sérültél! -Bellára néztem, ki a nyakamat nézte. Oda nyúltam a nyakamhoz, majd le néztem a kezemre.
- Bizonyára akkor, amikor Loki hátulról megütötte. -felelte Marcus. - Meg sem lepődök azon, hogy nem érezte! Rémes állapotban van! -mondta halkan. Éreztem a fájdalmat a testemben az emlék hatására. Le hunytam a szemeimet.
- Nem akarok oda vissza menni! -mondtam sírva.
- Hé! Semmi baj! -guggolt le elém Bella és Beth. - Nem mész innen sehová! Az apád és Loki sem hagyná! -mondta halkan. Bella magához ölelt, amit szorosan és remegve viszonoztam.
Nem tudom mennyi idő telt el az óta, hogy itt vagyunk, de valaki erősen ütni kezdte az ajtót. Ijedten álltam fel és néztem az ajtóra. Dave, Marcus és Daniel elém álltak.
- Ki az? -kérdezte Daniel hangosan.
- Tony Stark vagyok! -szólalt meg apa. Daniel egyből ajtót nyitott. Oda mentem apához, átöleltem a derekát, szorosan fonta körém a kezeit. - Semmi baj, kölyök! -suttogta. Szorított magához.
- Ki volt az? -kérdeztem halkan.
- Stevere hagytam, majd ő elmondja ki volt az. -felelte apa.