A Jóslat

23 Furcsaságok

Hammer nem jelent meg, ami még engem is meglepett, hiszen James mondta, hogy ragaszkodott a találkozóhoz. 
- Kis asszony, itt van néhány jelentés az új fegyverekről, amik tesztelésre várnak, szeretné közelebbről megnézni? -kérdezte anya titkárnője. 
- Igen, kérem, rendelne nekünk ebédet? -kérdeztem, mire elmosolyodott. 
- Természetesen, mit óhajtanak? -nézett Lokira és Sifre. 
- Valami húst és sült krumplit. -mondta Sif, Loki egyetértően bólintott.
- Rendben -rám nézett- önnek is megfelel? -kérdezte mosolyogva. 
- Természetesen, köszönöm! -feleltem.
Felkapcsoltam a gépet, majd a telefonomat a gépre csatlakoztattam, és telepítettem rá Jarvist. Valami nem stimmelt ezzel az egésszel kapcsolatban. Jarvis telepítve volt a gépre, és megnéztem apa utolsó tevékenységét. Nyomozott valami Will után, aki a helyszínen volt, amikor Happy megsérült. A kamera felvételeken egy férfi robbant fel, de sem bomba sem más robbanó anyag, eszköz nem volt nála. Nagy szemeket meresztve néztem a képernyőn újra a felvételt, lehetetlen, hogy valaki csak úgy magától robban fel. 
- Mi az, mit találtál? -kérdezte Loki. Rá pillantottam, majd magamhoz intettem. 
- Ne beszélj, csak nézd. -suttogtam és újra elindítottam, Sif is nézte a képernyőt. 
- Mi a franc?! -kérdezte Sif, mind a ketten meg voltak döbbenve. Tovább néztem Jarvistól kért dolgokat, apa utat tervezett Tennessiee-be, ahol ehhez hasonló esetet talált. 
- Mi a fészkes fene folyik itt?! -kérdeztem inkább magamtól, hiszen ezt nem teljesen értettem. Nagy levegőt vettem, más adat nem volt ezen kívül, kivéve azt a nőt, aki nálunk járt. Elküldtem Jamesnek egy kisebb beszámolót, majd csatoltam neki a videó felvételt, majd az ehhez hasonló esetet is. Töröltem minden egyes tevékenységet a gépről, majd felálltam. 
- Ideje megnézni az új fegyvereket. -mondtam és Lokira néztem. 
- Biztos vagy benne? -kérdezte. Bólintottam, majd együtt le mentünk. 
James is csatlakozott, hogy ellenőrizze a kész fegyvereket, amiket szintén a hadseregnek gyártottak. 
- Meglepően jók. -feleltem, majd Jamesre néztem. 
- Igen, apád mindig meglep. -felelte halkan. - Amit küldtél, van róla sejtésed, mi lehet? -kérdezte. 
- Nem, de valami oknál fogva minden szál Killianhez vezet, legalább is szerintem. Az egyik embere ott volt, mikor az a másik felrobbant. -mondtam. 
- Lehet, hogy köze van hozzá, de te is tudod, hogy addig nem kapcsolhatom le, amíg elég bizonyítékunk nincs rá. -mondta. 
- Ezzel teljesen tisztában vagyok, nem is kértem, hogy lépj ellene. -mondtam. - Fáj a lábam ebben a cipőben és már nagyon elegem van. -mondtam halkan. 
- Hé, kölyök, ne add fel! -mondta James.
Sif és Loki társaságában ebédeltem, amikor Miss Thompson sietve jött be. 
- Elnézést, hogy megzavarom az ebédjüket, de ez most érkezett. -tett le elém egy papírt. A suliból jelentkeztek gyakornoki állásra és nekem kell tartanom. 
- Mikorra jönnek? -kérdeztem. 
- Egy óra múlva. -felelte. Bólintottam, vissza adtam neki a papírt, majd tovább ettem. Loki meg fogta a kezem, mire rá néztem. 
- Nagyon ügyes vagy. -mondta. Halványan mosolyodtam el, közben megszorítottam a kezét. 
- Nem menne, ha nem lenne támaszom. -suttogtam. 
- Végig melletted leszek! -ígérte meg. 
- Köszönöm! -majd Sifre néztem. - És neked is! -suttogtam.
- Nincs mit köszönnöd, nagy teher van most rajtad, tény, hogy segíteni nem tudunk, de vigyázunk rád. -felelte mosolyogva. 

Lokival kettesben maradtam az irodában, közelebb jött és és megsimította az arcomat. 
- Jól vagy? -kérdezte. 
- Nem, nem vagyok jól. -feleltem és könnyeim végig folytak az arcomon. 
- Hé, nem lesz baj! -mondta és magához szorított, annyira jól esett hozzá bújni, teljesen örültem annak, hogy velem van, viszont a diákokat nem akartam fogadni, így le passzoltam őket a helyettesnek. Szerettem volna minél hamarabb haza menni és pihenni. 
Csendben feküdtem az ágyon, Luna végig mellettem volt, szinte el sem moccant mellőlem, akár csak Loki. Figyelt rám, szóvá tette, ha nem ettem, vagy ha nem ittam semmit. 
- Itt alszol velem? -kérdeztem halkan és rá néztem. 
- Persze, nem foglak itt hagyni! -mondta és mellém feküdt, ami nagyon jól esett.
- Annyira hiányoznak! -suttogtam, kezdett a sírás úrrá lenni rajtam. Loki szorosan magához ölelt. 
- Elhiszem! -suttogta, sírva fakadtam ölelő karjai között. Egyszerűen nem álltam arra készen, hogy ne legyenek velem a szüleim, túl sok minden szakadt a nyakamba azzal, hogy elveszítettem őket, egyszerűen nem bírtam kézben tartani mindent, hiszen egyedül voltam ezzel az egész dologgal, és még ott volt a pöröly felemelése is. 
- Loki, mondanom kell valamit. -kezdtem nagyon halkan. 
- Hallgatlak. -suttogta, a hajamat babrálta. 
- Felemeltem a pörölyt. -suttogtam, keze megállt.
- Mit csináltál? -felnéztem rá. 
- Fel emeltem Thor pörölyét. -suttogtam. 
- Mikor és ezt eddig miért nem mondtad? -kérdezte. 
- Az utolsó napon, amíg Asgardban voltam. Mert nem mertem elmondani. -vallottam be. 
- Féltél valamitől? -kérdezte. 
- Nem akarom Asgardot a nyakamba, ezért is nem szóltam. -suttogtam. - Aztán elfejeltettem egészen addig, míg tönkre nem tettem a tévét a szobában. -feleltem halkan. - Túl sok minden zúdult rám, nehéz ezeket elviselni segítség nélkül. -feleltem szipogva. 
- Hé, tudom, hogy nem sokat értek a cégedhez, de itt vagyok, ha elmagyarázod, a segítségedre tudok lenni. -mondta határozottan. Könnyezve néztem rá, annyira jól esett, hogy itt van velem.
- Köszönöm, hogy itt vagy és nem hagysz magamra. -suttogtam. Le törölte a könnyeimet, majd szorosan magához ölelt. A nyakához bújtam és átöleltem a derekát. 
- Sosem hagynálak magadra, megvédelek mindentől! -mondta határozottan és nekem ennél több sem kellett. Biztonságban éreztem magam vele, és ez nekem mindennél többet jelentett, akárki akármit mond Lokiról, ő akkor sem olyan, mint amilyennek látják őt.