A Jóslat

14 Hiány

Reggel Luna nyüszítő hangjára ébredtem, pizsamában mentem le és engem őt ki. Clint és Laura épp anyával beszélgettek. 
- Jó reggelt. -ültem le.  Kórusban köszöntek vissza, anya adott kávét. 
- Életmentő .-feleltem és lassan bele is ittam. 
- Hogy vagy? -kérdezte Laura. Rá néztem. 
- Köszönöm, jól és ön? -kérdeztem. 
- Én is. -felelte mosolyogva. - Látom eléggé fáradt vagy. -állapította meg.
- Igen, lesz egy prezentáció közbeni kikérdezés, muszáj volt. -feleltem és államat a pultra támasztottam, közben a pohárral játszottam. 
- Anya! -hátra néztünk, mosolyogva néztem, ahogy Lewis az anyjához szaladt. 
- Mond életem. -mosolyogva nézett rá.
- Játszhatok Lunával? -kérdezte, mire Laura rám nézett. 
- A gazdáját kérdezd meg. -felelte mosolyogva. Rám nézett, majd hozzám sétált. 
- Szabad? -kérdezte. 
- Persze, kint van, nyugodtan játssz vele. -feleltem mosolyogva. Lewis ki ment, én pedig mentem utána és leültem Nora mellé. Szótlanul ültünk egymás mellett. Annyira hiányzott Loki, olyan jó lett volna vele lenni, de apa nem engedte, még hallani sem akart róla, nagyon fájt. 
- Minden rendben? -rá néztem. Le tette a könyvet, majd közelebb ült hozzám. 
- Annyira nem. -suttogtam.
- Beszélhetsz róla, ha szeretnél. -mondta. 
- Hiányzik egy személy. -feleltem. - Apám nem engedi, hogy találkozzunk. -suttogtam. 
- Miért nem? -kérdezte.
- Félt. -feleltem.
- Hogy hívják? -kérdezte. 
- Loki. -feleltem és magam elé néztem. 
- Várj, Thor testvére? -kérdezte, rá néztem. Mglepett volt. 
- Igen. -feleltem.
- Azta, ez amúgy nagyon izgalmasnak hangzik. -felelte mosolyogva
- Kincsem, mi elmegyünk, apád az irodában van, én pedig elmegyek Laurával vásárolni. Clint itt lesz veletek. -mondta anyu. 
- Rendben, jó szórakozást. -mondtam mosolyogva.
A nappaliban tanultam, leírtam azt, amit én fontosnak találtam, majd felálltam, nyújtóztam egyet és ki mentem a teraszra.
- Mi a helyzet? -kérdezte Clint. 
- Elegem van a tanulásból. -feleltem és leültem a lépcsőre. Luna hozzám szaladt, mosolyogva vettem fel és megpusziltam a fejét. 
- Pihenj, szerintem rád fér. -felelte. 
- Csak kicsit, folytatnom kell. -feleltem, majd le tettem Lunát, aki elterült az asztal alatt.
- Morgan! -kiáltott Happy. Be mentem hozzá, mellette Obadiah állt.
- Tessék? -néztem rá.
- Obadiah papírokért jött, apád küldte. -mondta. Obadiah mérgesen nézett rám, nem is értettem, hogy miért. Le hoztam az emeletről a papírokat, majd Obadiahnak adtam, aki elvette.
- Örülök, hogy épségben látlak. -mondta mosolyogva, majd megölelt. Az ölelést követően látomásom volt. Engem vitt valamilyen elhagyatott helyre, kezeim meg voltak kötözve, apa páncélját is le másolta, majd egy másik illető lépett elő a sötétből, és az Jason apja volt. Ijedten hátráltam el tőle, mindent le vertem a polcról, ami mögöttem volt. Obadiah értetlenül nézett rám.
- Morgan, jól vagy? -kérdezte, meg akarta fogni a kezem.
- Hozzám ne érjen! -mondtam fel emelt hangon. 
- Morgan mi a baj? -kérdezte Happy. Rémülten néztem Obadiahra, aki engem méregetett.
- Semmi, menjetek, fontosak ezek a papírok! -mondtam. Kezeim remegtek, majd ahogy elmentek, le mentem a laborba. 
- Morgan! -kiáltott utánam Clint. Ijedten néztem rá. 
- Mi a baj, mi történt? -kérdezte és nézett rám. 
- Egy...egy pillanat. -feleltem rémülten. Nora ott állt mellette, oldalán az öccse.
 - Jarvis, aktiváld a vetítőt, vedd fel a kivetített emléket! -parancsoltam. A laborban fény áradt.
- Máris Morgan! -felvettem apa szemüvegét. Jarvis pedig kivetítette az utolsó emlékemet, amit láttam, közben pedig felvette.
- Ez egy látomás, miszerint bele tudtál tekinteni a jövőbe. -mondta Jarvis.
- Mennyire valós? -kérdeztem és az asztalra támaszkodtam.
- Olyan szinten valós, mintha átélted volna. -felelte Jarvis.
- De az ilyen hogy lehetséges? -kérdezte Clint. 
- Fogalmam sincs. -feleltem. - Jarvis élesebb képet kérek a helyről. -mondtam. Clint mellettem állt, figyelmesen néztük a képet. 
- Szólok Stevenek. -felelte és már fel is hívta. 
- Jarvis, értesítsd apát. -feleltem.
Egyszerre érkeztem meg, apa nagyon ideges volt. 
- De ezt a bunkert még nem robbantották fel? -kérdezte Steve. 
- Nem, meg van még, de teljesen használatlannak minősült, senki nem foglalkozott vele. -felelte apa.
- Most mi lesz? -kérdezte Clint.
- Meg fogjuk figyelni a helyet, ha igaz, amit Morgan látott, akkor előbb utóbb Obadiah módot talál rá, hogy elvigye. Drónokat fogok bevetni, még csak véletlenül sem láthatnak meg közülünk senkit. -mondta apa, majd rám nézett. Tekintete nagyon hosszú ideig időzött rajtam, amit nem értettem. 
- Morgan védelme itt erős, ugye? -kérdezte Clint. Apa csak engem nézett, nem válaszolt. Nagyot sóhajtott, majd a többiekre nézett.
- Nem, itt nincs biztonságban. -felelte. 
- Akkor mi lesz vele? -kérdezte Steve. Apa nem felelt, hanem szó nélkül elhagyta a labort. 
- Most hova megy? -kérdezte Clint és rám nézett. 
- Fogalmam sincs. -feleltem halkan.
Felmentünk, Clint be avatta anyát és Laurát is. 
- De Tony hova ment? -kérdezte anya. 
- Nem tudjuk, szó nélkül ment el. -felelte Clint. Fel mentem a szobámba és leültem az ablakba. Könnyezve néztem magam elé, már azt hittem, hogy biztonságban vagyok, hogy vége ennek az egésznek, de tévedtem. Nem akartam mást, csak végre nyugalmat a bonyodalmak után, és tanulni, mint több más normális gyerek. 
- Morgan, gyere le! -kiáltott apa, sebesen mentem le. Loki ott állt apa mellett, teljesen meglepett. Megálltam Clint mellett és néztem apára.
- Odin hamarosan itt lesz, arra az elhatározásra jutottam, hogy felküldelek Asgardba. -mondta. 
- Komolyan fel akarod küldeni? -kérdezte Steve.
- Miért van jobb ötleted? -kérdezte apa idegesen. - Mert nekem nincs! -felelte apa. 
- El tudjuk rejteni. -felelte Steve. 
- Igen, elrejted, vadidegenekre bízod, kiket nem is ismersz, aztán azt veszed észre, hogy még sincs ott, ahol lennie kell! -felelte apa. 
- Asgardba senki nem tud feljönni, sem pedig bejutni, nincs olyan ki és be járat, ami ezt lehetővé tenné. -felelte Loki. Oda mentem apához, és szorosan megöleltem, amit ugyan így viszonzott. 
- Nekem ő az egyetlen, nem fogom kockáztatni az életét! -felelte apa. - Ha neked is lenne gyereked, megértenéd! -mondta. Apa lassan tolt el magától, majd az arcomra nézett. 
- Sajnálom, hogy elküldelek, amint a bajnak vége, vissza jössz! -mondta. Aprót bólintottam.
Nem voltam jelen Odin érkezésénél, fent voltam a szobámban Lunával és játszottam vele, hogy némileg el tudjam terelni a gondolataimat. Halk kopogás törte meg a csendet, Luna az ajtóra nézett.
- Szabad! -feleltem és elkaptam Lunát, Odin és Loki jöttek be. 
- Szia, Morgan. -köszönt Odin. 
- Jó napot. -feleltem halkan. Lassan beljebb jött, majd lehajolt és megsimította Lunát. Mosolyogva néztem rá, nagyon örült neki. 
- Szedj össze mindent, mire szükséged van. Fel szeretnéd őt is hozni? -kérdezte. 
- Szabad? -kérdeztem. Elmosolyodott, lassan állt fel, tekintetét végig vezette a szobámon. 
- Természetesen. -felelte. - Loki, amint össze csomagolt, azonnal gyertek fel. -felelte. 
- Rendben. -mondta Loki.
Anya segített csomagolni, Loki pedig türelmesen várt lent.
- Nem akarlak benneteket itt hagyni. -suttogtam.
- Tudom, de ott biztonságosabb. -felelte anya, majd be csukta az ajtót.- Kincsem, tudom, hogy sosem voltál még fiúval, és lehet, hogy mivel ketten lesztek, alkalmatok lesz erre. Szeretném, ha figyelnétek, rendben? -mondta és meg fogta a kezem. 
- Nagyon fáj? -kérdeztem. 
- Hát ez mindenkinél más, nekem is fájt, de nem annyira, hogy egyből abba is maradjon. -felelte anya. 
- Értem. -feleltem. 

Remélem tetszeni fog☺️