A Jóslat

05 Baleset

Kora reggel anya elvitt a közeli farmra, ahová mindig jártam. Ki akartam kapcsolódni egy kis lovaglással, ami többnyire mindig segített gondolataim rendezésében és egyben elterelésében.
Az erdő felé vettem az irányt, már ismertem az utat, így nem tévedtem el. Csak a madarak csicsergése hallatszott, a közelben hallani lehetett a patak csobogását is. Mosolyogva hallgattam a természet hangjait, szinte megnyugtató volt itt lenni lóháton, meg tudtam jelen pillanatban feledkezni mindenről, ami az utóbbi időben történt. Kivéve egy valamit, és az Loki volt. Még mindig hallottam bántó és mogorva szavait a fejemben, ahogy lekezelően bánik velem, ahogy gúnyosan lekicsinylő dolgokat vág a fejemhez. Könnyezve néztem az erdő felé, vágtára ösztönöztem a lovamat, aki engedelmesen indult tovább. Bárcsak Loki ne viselkedne így, bárcsak adna nekünk egy esélyt, képes lennék bármire csak azért, hogy velem legyen. De ő egy Isten, én pedig ember, ez a kettő nem fér össze, bárki bármit is mond. Vadul töröltem le könnyeimet, nem szabad gyengének mutatnom magam, nem fogom hagyni, hogy bármi is elnyomjon, vagy összezúzzon. Nem törhet össze semmilyen tett, cselekedet, akár pár bántó szó, hiszen az élet ilyen, meg kell tanulnom, hogyan fogom ezeket nem figyelemre méltatni, mert ha mások látják azt, hogyan hatnak rám, azzal nagy fegyvert adok a kezükbe, és ezt az egyet nem szabad.
Ahogy kiértünk a tisztásra, nagy levegőt vettem, annyira tiszta volt a levegő. Imádtam érezni a virágokat, hallani a méhek zümmögését, szinte öröm volt itt kint lenni.
Néhány óra elteltével vissza értünk. A lovam idegesen kezdett el mozogni, nem értettem, hogy mi baja van. Felnéztem, apa közeledett lassan felénk, nem tudta, hogy mi baja lehet a lónak. Vadul kezdett el ugrálni, mintha megvadult volna.
- Morgan, kapaszkodj! -kiáltott apa, többen próbálták megközelíteni a lovat, de senkinek sem sikerült. Erősen kapaszkodtam, próbáltam tartani magamat, de nem sikerült.

Loki szemszöge
Nagyon furcsa érzésem támadt, mintha érezném azt, hogy Morgan veszélyben van. Az érzést erős fájdalom vette, a bal vállamban éreztem, szinte mozdítani sem bírtam a karomat. A fejemben tompa fájdalmat kezdtem érezni, majd az is egyre erősebb lett, foltokat láttam magam előtt. Fogalmam sem volt arról, hogy mi a fene történik most velem.
- Loki, mi a baj? -kérdezte anyám, egyből oda jött hozzám. Válaszra nyitottam a számat, amikor is kicsapódtak anyám szobájának ajtajai.
- Morgan balesetet szenvedett! -mondta Thor. Mi?! mi a fene történhetett vele és én ezt miért érzem ennyire intenzíven?!
- Mi történt vele? -kérdezte anyám, majd leültetett. Vártam a válaszra, de Thor meg se nyikkant, engem bámult.
- Válaszolj már! -rivalltam rá.
- Megvadult a lova, le rázta magáról. -felelte- Remélem nem lett annál nagyobb baja, mint amit éreztem. Egyre jobban aggódni kezdtem iránta, baja esett és én nem voltam ott vele, hogy megmentsem. Francba ezzel az érzéssel! Miért nem bírom be vallani magamnak, hogy igen is szeretem és igen, vele akarok lenni?!
- Máskor ügyeljen magára! -mondtam morogva.
- Loki, veled mi történt? -kérdezte Thor.
- Az, hogy érzem annak a nyavalyásnak minden egyes fájdalmát! -feleltem felemelt hangon. Nem is azért voltam ideges, mert érzem őt, hanem azért, mert nem tudtam őt megvédeni és ez nagyon bosszantott. Valahogy le kell jutnom hozzá, muszáj tudnom, hogy milyen állapotban van.

Egyik éjjel a kórházat figyeltem, vártam a megfelelő időre, hogy be tudjak menni hozzá. Amint az apja ki ment az anyjával, gyorsan be mentem a szobába. Morgan bal vállán kötés volt, amely tartotta a sérülés miatt, az arca bal oldalán véraláfutás volt. Egy gépre volt kötve, mi gyanítom az életjeleit mutatta.
- Remélem minél hamarabb felépülsz, hercegnőm! -suttogtam, oda hajoltam hozzá és gyengéd csókot nyomtam puha ajkaira, utána végeztem rajta egy kisebb varázslatot, melytől elviselhetőbb lesz a fájdalma, ha felébred. Nagyon rossz volt őt így látni, kíváncsi lennék arra, hogy milyen balesetet szenvedhetett, hogy meg tudjam tanítani az illetőnek,hogy sem hozzá, sem pedig szüleihez egyetlen egy ujjal sem érhet. Szinte bosszantott a dolog, hogy valaki képes volt neki ártani.
- Meg foglak védeni, még ha te nem is tudsz róla! -feleltem halkan, majd gyorsan felkaptam a kórlapját, amiben az állt, hogy a saját lova megvadult és le rázta magáról. Vajon mi történhetett a lóval, hogy ezt tette? Csak úgy nem vadulnak meg, itt valami másnak is lennie kell a dologban. Vissza tettem, majd észrevétlenül elhagytam a szobát.
Hajnalban elmentem a farmra, ahova Morgan járt lovagolni, megkerestem a lovak gondozásáért felelős embert, aki épp az egyik lóval volt kint.
- Üdvözlöm, uram. Tudok esetleg segíteni? -kérdezte, ahogy észre vett, arca elárulta, hogy a farm színvonala esett.
- Jó reggelt, Morgan Stark lova iránt szeretnék érdeklődni. -mondtam. Az idős ember elszomorodott.
- Sajnálom, uram, de a ló olyan szinten megvadult, hogy el kellett altatni, néhány gondozóban is kárt tett, de Ms. Starkban a legnagyobbat. Valami miatt megvadult, pontosan senki sem tudta megmondani. -felelte halkan.
- Hogyan viselkedett a ló? -kérdeztem.
- Öhm... Már Mr. Starknak is elmondtam, hogy az egyik új gondozó volt bent felnyergelni a lovat, az a nő nagyon furcsán viselkedett és az eset után eltűnt. Mintha megbabonázta volna Morgan lovát, vagy nem is tudom, mi lehetne erre a megfelelő szó. -felelte az öreg. Tehát egy nő nyergelte fel, aki az eset után eltűnt. Kezem ökölbe szorult, csakis Davina lehetett.
- Rendben, köszönöm ezt a kis tájékoztatást. -mondtam.
- Kérem, ennek a farmnak úgy is befellegzett, híre ment az esetnek. -felelte fájdalmasan.
- Ne adja fel, ez még nem ok arra, hogy oktasson lovaglást! -feleltem majd visszatértem Asgardba.
- Davina! -üvöltöttem, ahogy a palotába értem, szinte minden udvarhölgy ijedten nézett rám.
- Loki, miért kiabálsz? -jött felém anyám.
- Hol a fenében van Davina? -kérdeztem mérgesen.
- Utoljára a pavilon tájékán láttam. -felelte anyám, közben engem méregetett. Sebesen indultam meg a pavilon felé, ahol Davina volt. Boldogan dicsekedett valamit a többi udvarhölgynek. Nagyon csúnyán néztem rá, nem sokáig fogod ezt a napot élvezni, angyalom!
- Davina! -szólítottam meg, mire rám emelte tekintetét és szinte örömtől kicsattanva jött oda hozzám.
- Hercegem, állok szolgálatodra! -mondta nyájasan. Elkaptam a torkát.
- Hogy mertél le menni Midgardra és kárt tenni Morganben és a lovában?! -kérdeztem üvöltve.
- Én... nem tettem semmit! -nyöszörögte.
- Többen is láttak egy idegen nőt, ki az eset után eltűnt! Miért ártottál neki?! -kérdeztem.
- Te csak az enyém vagy! -nyöszörögte, a földre taszítottam.
- Tudod mi a különbség kettőtök között?! -kérdeztem gúnyosan mosolyogva. Most ott rúgok beléd Davina, ahol a legjobban fáj.
- Az, hogy én istennő vagyok, ő meg ember, semmi több. -köpte a szavakat. Gúnyosan nevetni kezdtem.
- Morgan sokkal több, mint azt te hiszed, csak egy kézmozdulattal el tud téged intézni, míg neked küzdened kell ellene! -feleltem, Davina szemei megteltek könnyekkel. - És ha megtudja, hogy te állsz az egész mögött, boldogan hozom fel, hogy megbosszulja ezt. -feleltem vigyorogva.

Davina szinte fortyogott.
- Davina, igaz ez? -kérdezte Odin, lassan néztem rá.
- Igen, és gyanítom, hogy már keresik a Földiek. -feleltem. Odin rám nézett.
- Láttad Morgant? -kérdezte.
- Igen, nem ébredt fel, gépekre van kötve, vagy mire. -feleltem. - A válla csúnyán sérült, az arca egyik részén véraláfutás van. -feleltem. Odin vissza nézett Davinára.
- Neked nem volt jogod ahhoz, hogy ezt műveld, te a palota szolgálatában állsz, az pedig, hogy fiammal milyen kapcsolat van vagy volt köztetek, nem hatalmaz fel téged semmire sem. Zárjátok be! -intett két őr felé, aki egyből el is kapták a karjánál fogva és el is vitték

Új rész, remélem tetszeni fog! Szavazz ha tetszett, vagy írd meg, ha nem. Köszönöm 🤗❤️