A Jóslat

37 Laza nap

Le parkoltam a kávézó előtt, hagytam kicsit járni a motort, majd ki szálltam. Loki mellém lépett, majd átnézett az autó felett. Hátra néztem, akár csak Dave. Leila és Amanda néztek minket. Amanda csak Lokit nézte, nem tudta le venni a szemét róla. Loki maga felé fordított, fel néztem rá. Engem nézett, majd az ajkaimra tapadt, mit viszonoztam.
- Hallod Morgan! -Loki elhajolt, majd hátra nézett.
- Hallom. -feleltem és néztem Danielre.
- Dave mennyire ijedt meg? -kérdezte vigyorogva.
- Sikoltott. -felelte Loki és lazán a kocsinak dőlt, kezeit zsebre tette.
- Többet nem ül előre, ha Loki is itt van. -feleltem nevetve, mire Daniel rá nézett.
- Ennyire beszari vagy?
- Nem, csak nem ehhez vagyok szokva. -felelte.
Miután kávéztuk és reggeliztünk is egyben, haza mentünk. Mindenki le foglalta magát, én pedig be mentem, hogy rá nézzek a nagyira.
- Azt hiszed, hogy ebben a családban minden rendben van? -közelebb mentem Lisa szobájához, az ajtó résnyire volt nyitva.
- Nem, csupán ha a kicsi Morgan meg tudná, hogy a szülei fiú után áhítoztak, biztos vagyok benne, hogy szarul érezné magát. Tonynak csak bűntudata van, amiért nem fogadta el a tényt, hogy fiú helyett leánya lett. Hidd el, ha kiderülne, szét esne ez a szépen felépített családi boldogság. -dermedtem álltam a falnak simulva és hallgattam Lisa nénit. Nagyot nyeltem, ezt nem akartam el hinni, egyszerűen nem lehet.
- Nincs tökéletes család, hidd el nekem! -mondta, lehunytam a szemeimet, könnyeim végig folytak arcomon. Vissza mentem a nappaliba, meg ragadtam a kocsi kulcsot.
- Hé Morgan, mi a baj? -kérdezte Bella.
- Semmi! -feleltem és a kocsihoz mentem sebes léptekkel. Be ültem és el is indítottam, majd elindultam vele.
A régi házunkhoz mentem, pontosabban, ami maradt belőle. Le mentem a partra és leültem a víz közelébe. Remegtem a vissza fojtott sírástól, nem lehet igaz, amit mondott. HA anyáék annyira fiút szerettek volna, mint ahogy Lisa is mondta, miért nincs testvérem? Miért nem próbálkoztak tovább? Féltettek, pedig nem kellett volna, sosem hagytak magamra, mindig mellettem voltak, figyeltek és vigyáztak rám. Egyszóval mindent megtettek értem, ami arra utalt, hogy nagyon is szeretnek. Lassan fel álltam, majd vissza mentem a kocsihoz, hogy meg nézzem a telefonomat. 20 nem fogadott hívásom és 10 olvasatlan üzenetem volt. Anya és apa is többször hívtak, üzenetet is hagytak. Vissza dobtam a telefonomat az ülésre, és le zártam az autót, majd vissza mentem a partra. Annyi emlékem van erről a helyről. Mind boldog, melyben nem éreztem azt, hogy a szüleim nem engem akartak.
- Morgan. -meg fordultam. Apa nézett rám.
- Honnan tudtad? -kérdeztem halkan.
- Itt nőttél fel, ez a hely volt az otthonunk. Mi történt? -kérdezte és közelebb jött.
- Miért kérdezed, ha úgy is tudod? -kérdeztem vissza. Értetlenül nézett rám.
- Pont azért kérdezem, mert fogalmam sincs, hogy mi bánt téged! -mondta és nézett rám. A víz felé fordultam, könnyeim ismét folyni kezdtek. - Kincsem! -fogta meg a vállamat.
- Igaz, hogy ti fiút akartatok? -kérdeztem könnyezve.
- Honnan vetted ezt? -kérdezte.
- Csak válaszolj! -suttogtam.
- Gyereket akartam, mindegy volt, hogy fiú vagy lány. Ugyan úgy Morgan lett volna, ha fiú. A vágyam viszont egy lány volt, egy gyönyörű kicsi leány, akire én vigyázhatok. De mond már el, hogy ki tömte tele a fejed hülyeségekkel! -kérdezte és maga felé fordított. Könnyes szemeimbe nézett.
- Lisa néni. -suttogtam. - Hallottam, hogy valakivel beszélget. -suttogtam szipogva.
- Morgan, életem! -fogta kezei közé az arcomat. - Szeretlek, az én vérem vagy, az én kicsi leányom, akiért bármire képes lennék! NE hidd el azt soha, amit mások mondanak. Elég egy apró hazugság és mindent tönkre tud tenni vele! Szeretlek, más pedig nem számít, rendben? -kérdezte.
- Én is szeretlek apa. -suttogtam. Elmeséltem neki az Asgardban történteket.
- Tudok róla. -suttogta, egymás mellett ültünk és a tengert néztünk.
- Honnan?
- Odin mindenbe be avatott, mondta, hogy te azért nem szóltál, mert meg kért téged a hallgatásra. -suttogta. Lassan rá néztem.
- Sajnálom, hogy nem szóltam. -rám nézett, elmosolyodott.
- Nem haragszom, mert mindenről tudok, és ha segítség kell, én mindig itt leszek neked. -felelte.
- Odin azt is mondta, hogy Istent csinálhatok belőled? -kérdeztem, mire szemei tágra nyíltak.
- Várj, azt mondod, örökké élhetek? Veled és anyáddal? -kérdezte.
- Aha. Odin megígérte. -feleltem.
- Miért akarod, hogy öröklétűek legyünk? -kérdezte.
- Mert ti vagytok azok a személyek az életemben, akik nélkül nem tudnék élni. -suttogtam.
- El jön az az idő, mikor már nem leszünk veled. -suttogta.
- Nem, ha meg lehet oldani, akkor nem! -mondtam tagadón. - És amúgy is, mi az már, hogy Vasember nem akar örökké élni és villogni mások előtt? -kérdeztem.
- Ez jogos, ezzel a lehetőséggel élni fogok, anyádnak meg nincs választása! -felelte és lazán hátra dőlt. - Egyébként, rá hoztad a frászt a barátaidra, Loki pedig már Heimdallal akart megkeresni téged. -mondta.
- Sajnálom. -suttogtam.
- Nem ismer egyik sem annyira, mint én! -mondta apa és lehúzott magához, a mellkasára hajtottam a fejemet.
- És ennek örülök. -suttogtam.
- Menjünk haza. -suttogta. Bólintottam és ki fújtam a levegőt.

Késő délután értünk vissza, Dave épp le parkolt a kocsijával a házunk előtt. Apa be állt mellé, lassan szálltam ki a kocsiból.
- Morgan, mindenhol kerestünk! Jól vagy? -jött felém Dave, Bella pedig szorosan magához ölelt. Viszonoztam az ölelését.
- Semmi baj. -feleltem.
- Hogy találtad meg? -kérdezte Loki és nézte apát.
- Az én lányom, jobban ismerem, mint bárki más. -felelte apa mosolyogva. Vissza mentünk a sátrakhoz, kört alkotva leültünk.
- Mi történt? -kérdezte Beth.
- Lisa néni több, mint valószínű, hogy tudta, hallgatózok és olyanokat mondott valakinek a telefonban, hogy anyuék csak azért szeretnek ennyire, mert nem lányt akartak és el voltak távolodva tőlem. -suttogtam.
- Ez rohadtul aljas dolog volt tőle! -mondta Vick.
- Ő ilyen, irigy, sose tudott gazdag pasit fogni magának és irigyli azt, ami anyunak meg van. -feleltem.
- Lám lám, az egyetem nagymenői. -mind a hang irányába fordultunk. Lily az új srác kezét fogta, ki nem rég jött át erre ez egyetemre.
- Tudjátok a nevét? -kérdeztem.
- Egy kibaszott seggfej a gyerek. -felelte Daniel.
- Morgan, nem újdonság, hogy te soha nem veszed észre az újakat. -felelte Dave, rá néztem és tarkón vágtam, mire Bella nevetni kezdett.
- Mit foglalkozzak velük? Meg van a magam baja a sulival. -feleltem és Loki mellkasának dőltem, ő pedig az állát a fejemen támasztotta meg.
- Csatlakozhatunk? -kérdezte Lily, ahogy meg álltak előttünk.
- Nem! -felelte Marcus vigyorogva.
- Senki nem hívott ide benneteket. -felelte Loki.
- Te meg mit pofázol bele?! -kérdezte a srác indulatosan, amit nem kellett volna. Loki el tolt magától, hogy fel álljon. Elkaptam a kezét.
- Hagyd, nem érnek fel hozzád, ne foglalkozz velük.
- Szóval csatlakozni akartok? -kérdezte Daniel. Csúnyán rá néztem, mire vigyorogva nézett rám, amit nem értettem.
- Ja, szeretnénk. -felelte a srác. Daniel valamit tervezett és ez látszott is rajta.
- Oké, ott a sátratok helye! -mutatott egy irányba. Lily és az újdonsült pasija elmentek felállítani a sátrat. Oda mentem Danielhez.
- Mond, el ment az eszed?! -kérdeztem.
- Ja, totál nem vagy normális. -értett egyet Beth.
- Nem fognak sokáig maradni, ugyanis ki találtam valamit. -mondta.
- Hallgatunk! -állt mellém Loki, aki nagyon mérges volt.
- Morgan, hozz egy nagyobb vödröt, meg várjuk, mg el alszanak, aztán én, Loki, Marcus és Dave oda megyünk a tóhoz békákat fogni, aztán z összeset be öntjük a sátrukba. -felelte Daniel vigyorogva.
- Ez tetszik. -felelte Loki, majd rám nézett. - Nem tudtam, hogy a Földiek ennyire szeretnek másokat szívatni. -mondta elgondolkodva, Elvigyorodtam.
- Most már tudod. -feleltem. Be mentem az istállóba, meg néztem Sleipnirt, aki éppen békésen pihent, majd fogtam a vödröt és ki vittem az etető mellé, hogy ne legyen gyanús.
- Minek az neked? -kérdezte a srác.
- Van egy lovam, és kell majd neki reggelre vizet engednem. -feleltem gúnyosan. Nevetni kezdett. Loki és Marcus minket figyeltek.
- Mi olyan vicces? -kérdeztem.
- Úgy tudtam, hogy a lovadat meg ölték. -mondta vigyorogva. Elöntött a méreg, ahogy szóba hozta Silvert. Arcon csaptam, mire meg tántorodott. Loki sebes léptekkel jött felénk.
- Ne üsd bele az orrod olyan dolgokba, amik kurvára nem rád tartoznak! -feleltem összeszorított fogakkal.
- Ha még egyszer, csak egy ujjal is hozzám érsz, eltöröm a kezed! -magasodott fölém. Loki elkapta a vállát, majd el lökte tőlem.
- Ha Morgan egy haja szála is meg görbül, esküszöm nem köszönöd meg, amit kapni fogsz tőlem! -mondta Loki, ahogy néztem rá, még én is megijedtem. Nagyon fenyegetően nézett ki. A srác rémülten nézett rá.
- Haver, húzz a kis cica babádhoz, míg megteheted! -mondta Marcus.