A Jóslat

24 A jel

Hajnali öt előtt ébredtem fel, le mentem, csináltam magamnak kávét és a teraszra mentem. Magam elé meredtem, szinte még mindig nem fogtam fel, hogy a szüleim meghaltak. Szaggatottan fújtam ki a levegőt, hagytam, hogy könnyeim eláztassák az arcomat, államat pedig a térdeimre támasztottam.
- Minden rendben? -lassan néztem Lokira, kinek kezei között ott volt Luna.
- Soha semmi sem lesz rendben. -feleltem nagyon halkan.
- Segítek, mindenben segíteni fogok! -mondta, le tette Lunát, majd leült mellém és magához szorított. Csendben feküdtem a mellkasán, nem tudtam semmit sem mondani neki, hiszen velem volt és jelen pillanatban nekem ez nagyon is sokat jelentett, még ha nem is mondtam meg neki. Fel mentem a szobába, elő készítettem egy fekete inget, hozzá egy térdig érő fekete ruhát és egy magas sarkú cipőt zakóval együtt. Gyorsan le zuhanyoztam fogat és arcot mostam, utána a hajamat kontyba rendeztem és fel is öltöztem. Loki megigézve nézett rám.
- Mi az? -kérdeztem halkan.
- Semmi, csodásan festesz. -mondta mosolyogva.
- Köszi. -feleltem halkan.
Reggel hétre értünk be Lokival és Sif-el, kik végig néztek az embereken. Mindegyikük szorgosan tette a dolgát, és ennek így is kell mennie egész nap. A gyakornokok az iroda előtt vártak rám, érdekelt, hogy a titkárnő hogyan döntött. Nagy meglepetésemre Amanda, Leila, Noah, Kate és Patrick vártak. Mind meglepetten nézett rám, akár csak én ő rájuk. Szorosan fogtam a táska fülét, kihúztam magam és ki léptem a liftből, nyomomban az Asgardiakkal.
- Sziasztok! -köszöntem nekik, ők pedig csak intettek, be mentem az irodába.
- Erre nem számítottam. -mondtam Lokinak halkan.
- Azt elhiszem. -felelte. Leültem az asztalhoz, majd szóltam Sifnek, hogy engedje be őket. Amanda feszengve nézett rám, a többiek-Leilan kívül-, mind flegma arckifejezéssel néztek rám. Mindegyikük kezébe nyomtam egy papírt, melyen a feladatuk volt. Kate mozgással fejezte ki nemtetszését a feladata miatt.
- A munkátok ellenőrizve lesz, ha valami nem világos, nyugodtan kérdezzétek! -az órámra pillantottam, hamarosan meg érkezik Hammer. Vissza néztem rájuk.
- Van kérdés? -kérdeztem, neki támaszkodtam az asztalnak.
- Mióta vagy te a góré? -kérdezte Noah.
- Ahhoz semmi közöd! -gúnyosan mosolyogtam rá.
- Nem fogom ezt meg csinálni! -mondta Kate.
- Rendben, kérem a belépőkártyád és mehetsz haza! -mondtam és felé nyújtottam a kezemet. Meglepetten nézett rám, de a kártyát nem adta oda.
- Kisasszony, Mr. Hammer meg érkezett! -szólt be a titkárnő.
- Egy pillanat türelmet kérek! -mondtam. Mosolyogva bólintott és ki ment. Vissza néztem Katere.
- Nos?
- Jó, meg csinálom. -mondta.
- Szerintem nem olyan feladat, mit nem tudsz teljesíteni, így legalább tanulsz. -mondtam. - Menjetek. Majd később meg nézem, hogyan haladtok. -feleltem.
Hammer nem akarta hagyni a páncél témát, mit nem is értettem.
- Értse meg, hogy amit maga művel, az veszélyes! Az apám alkotásaihoz pedig semmi köze! -mondtam.
- Én vagyok az első számú, aki szóba jöhet a páncélos védeleme érdekében! -mondta.
- Nem, mivel azok az enyémek, és ha nem tetszik, távozhat! Nem volt értelme ide jönnie! -feleltem gúnyosan.
- Az Expón bemutatásra kerülnek a saját robotjaim! -mondta mérgesen.
- Azok robotok, miket nem maga irányít majd, hanem a hadsereg, ha tényleg be válik! Ebből pedig nem kis összegre tesz majd szert, de ennél többre nem! -mondtam. Hammer idegesen dobolt a lábával a padlón, tudta, hogy nekem van igazam és nem neki.
- Majd meglátjuk. -felelte mérgesen.
- Rendben, most pedig távozhat! -mondtam élesen. Egy ideig nézett rám, majd fel pattant és ki rohant az ajtón. Nagyot sóhajtottam és neki dőltem a széknek, elegem van az emberekből mára! Nyílt az ajtó, lassan néztem oda.
- Ne haragudj, kérdezhetek? -jött be Amanda.
- Persze! -mondtam és néztem rá, nem akarok egyikőjükkel sem bunkó lenni. Amanda gyorsan az asztalhoz lépett és le tett elém egy papírt, majd az negyedik bekezdésre mutatott.
- Ki nyomtattam ezeket a papírokat, csak nem találom a dossziét, amibe tartozik. Ilyenkor hova kell tenni? -kérdezte. Felálltam és oda mentem a másik asztalhoz, hogy meg nézzem a dossziét.
- Itt van. -adtam neki oda.
- Köszönöm! -vette át. - Egyébként hogy vagy? -kérdezte. Csak néztem rá.
- Nem jól. -suttogtam. Amanda megsimította a kezemet.
- Sajnálom, ami történt! -mondta. Erre nem tudtam semmit sem mondani, csupán csak bólintottam.
- Ha szeretnél beszélgetni.... bocsi, tudom, hogy nem, tekintve, hogyan viselkedtem veled. Nagyon sajnálom, nem akartam úgy viselkedni!
- Semmi baj. -feleltem mosolyogva. Vissza ment végezni dolgát, én pedig a hatalmas ablak előtt álltam és le néztem a városra. A telefonom vadul jelezni kezdett, fel vettem az asztalról. Apa páncélja aktiválódott. A szívem hevesen kezdett verni a kis piros pötty láttán. Lokira néztem.
- Apa páncélját aktiválták! -mondtam. Loki sebesen indult meg felém, majd mellém lépett és a telefonra nézett.
- Ő lehet az? -kérdezte és rám nézett.
- Ez volt rajta, mikor megtámadták a házunkat. -feleltem. Lokira néztem.
- Remélem vissza jön! -mondta és magához ölelt, szorosan viszonoztam az ölelését. Volt bennem némi remény, hogy a jeladó nem csal.
- Kisasszony! -jött be a titkárnő.
- Hívjon Morgannek, kérem! -szóltam rá.
- Ahogy szeretnéd! -mondta mosolyogva. - Ebédre mit szeretnétek? -kérdezte.
- Nekem jó lesz az, amit tegnap rendelt. -feleltem. Lokira és Sifre nézett.
- Szerintem nekünk is, ha csak Sif mást nem szeretne. -mondta Loki.
- Van valami desszert? -kérdezte.
- Palacsinta? -kérdezte a titkárnő. Sif felvont szemöldökkel nézett rám.
- Rendelj neki, csokisat. -mondtam. - Ízleni fog! -mosolyogtam Sifre.
- Rendben. -egyezett bele mosolyogva.
- Szólok, ha megérkezett. Hol szeretnétek enni? -kérdezte.
- Szerintem itt. -feleltem.
Ebéd után at néztem néhány anyagot az expóval kapcsolatban, amihez nagyon nem volt kedvem. Szinte energiám sem volt most ezzel foglalkozni, viszont muszáj volt. Lokira néztem.
- El kell mennem megnézni a helyszínt. -feleltem.
- Most? -kérdezte, lassan jött közelebb.
- Igen, most. -mondtam. 
Loki végig mellettem volt, akár csak Sif. Ahogy elnéztem semmivel sem volt gond, a Stark Expo most is tökéletes lesz, ahogyan az eddig volt, viszont Hammer aggasztott a robotjaival, mik szerintem kezelhetetlenek voltak. 
- Lám, lám. Kit látnak szemeim?! -lassan fordultam meg, Loki egyre szorosabban fogta a kezemet. Aldrich Killian nézett rám vigyorogva.
- Mi ezen a meglepő? -kérdeztem élesen.
- Hogy mersz mutatkozni a szüleidet ért terror támadás után. -felelte és közelebb jött. Volt vele egy nő, aki folyamatosan engem nézett, szinte le se vette rólam a szemét. - Nem félsz, hogy téged is támadás ér? -kérdezte és fejét oldalra billentette, közben vigyora egyre szélesebb lett.
- Nem ismer eléggé ahhoz, hogy ilyet kérdést egyáltalán fel mert tenni. -feleltem. Szemöldöke az egekbe szaladt.
- Ki ne ismerné a híres Stark családot? -kérdezte. Fel néztem Lokira, ki lassan elém lépett. 
- Könnyen bajod eshet, ha egyetlen egy újjal is, de hozzá érsz Morganhez! -mondta Loki fenyegetően. Aldrich össze vont szemöldökkel meredt rá, látni lehetett az arcán. hogy megijed, majd tett két lépést hátra. Loki fenyegetése nagy hatással volt rá, ami engem elégedettséggel töltött el. Aldrich sebes léptekkel haladt el mellettem, Lokival pedig csak néztünk utána. 
- Fura ez az ember. -mondta. 
- Látszik is rajta. -feleltem, meg fogtam a kezét, majd együtt mentünk be a terembe, ahol már javában folytak az előkészületek. 
- Áh, Morgan! -Hammerra néztem, össze csapta a kezét, majd oda jött hozzám.
- Meglep, hogy látlak, viszont örülök neki! -mondta. Nagyon izgatott volt, mivel az Expon be mutatásra kerülnek a robotjai, aminek nagyon örült és ez látszott is rajta. 
- Miért is örülsz neki? -kérdeztem, ugyanis nem értettem. 
- Hát, apád sosem jött el ellenőrizni, bár nem mintha részt vett volna rajta. -mondta. 
- Részt vett rajta, mindig, csak sosem méltatott téged figyelemre, és ezt te is pontosan tudod. -feleltem gúnyosan. 
- Nem is tudtam, hogy tegező viszonyban vagyunk. -mondta és elkapta a kezem, amit agyon simogatott. 
- Néha meg adom a tiszteletet, néha nem! -húztam ki a kezem az övéi közül. 
- Ő ide nem jöhet! -mutatott Lokira. Én is Lokira néztem, majd vissza Hammerra.
- Pedig velem jön, akár tetszik, akár nem! -mondtam, nem engedtem el Loki kezét. 
- Nincs rá megfelelő érv, hogy jöhessen! -mondta.
- A barátom, és velem jön! -mondtam határozottan. Hammer idegesen nézett Lokira, végül pedig bólintott és előre engedett minket. 
Végig hallgattam az embereket, mind elmondta, miért van itt, mi a célja a munkájuknak, egyszóval minden rendben haladt. Loki nem sokkal volt tőlem távolabb, végig figyelt engem, próbáltam a közelében maradni, nehogy elkeveredjek tőle messzebbre. Vissza sétáltam mellé, Loki átfogta a derekamat, nem engedett el maga mellől. A tömegben kiszúrtam Darcy-t és Jane-t, kik némileg rémülten néztek körbe. Jane-nel találkozott a tekintetünk, szélesen mosolyodott el és intett, elfordítottam a fejemet, nem akartam vele beszélni. 
- Ez az egész ma este van? -kérdezte Loki.
- Holnap. -mondtam. - Rossz érzésem van az Expoval kapcsolatban. -suttogtam. 
- Ahogy a tömeget elnézem, rengetegen néznek rád. -mondta halkan. - Kár, hogy nem tudjuk, honnan les ránk veszély. -mondta, egyre szorosabban fogott magához. 
- Jó lenne tudni, de mintha valami itt nem stimmelne. -mondtam elgondolkodva. Sif elvitte magával Lokit fel az emeletre, mi nekem nem nagyon tetszett, lent vártam a lépcső előtt, néha szóba elegyedtem az emberekkel, kik kifejezték felé az együtt érzésüket, mi eléggé fura volt. 
Kezdtem nagyon ideges lenni, mivel sem Loki sem pedig Sif nem jöttek még vissza. 
- Morgan, hogy érzed magad? -Killianra néztem. 
- Hogy értve? -kérdeztem vissza. 
- A szüleiddel kapcsolatban. Bizonyára nehéz lehet egyedül. -állapította meg.
- Nem vagyok egyedül, jelen pillanatban is többen figyelnek. -hazudtam szemrebbenés nélkül és a szemeibe néztem. Halványan elmosolyodott. 
- Érezni, hogy félsz. -mondta. - De itt vagyok, gondoskodom biztonságod felől, ez miatt ne félj! -mondta és meg fogta a kezemet. Ki akartam húzni a szorításából a kezemet, de nem engedte. 
- Engedje el! -mind a ketten a lépcsők felé néztünk. 
Loki sétált felénk, eléggé mogorván nézett Killianra.

Killian elengedte a kezemet, Loki pedig megállt mellettem. 
- Mondtam, hogy ügyelnek a biztonságomra! -mondtam, mire Killian csúnyán rám nézett. 
- Ennek csak örülök! -felelte gúnyosan, majd fogta magát és elment.
- Menjünk innen! -mondtam és elhagytuk a helyszínt.