A Jóslat

29 Megpróbáltatások

Apa gondosan előkészített egy cellát, melyből az illető nem tud megszökni. Próbáltuk rá bírni arra, hogy beszéljen, de egy szót sem szólt, önelégülten mosolyogva ült a földön és nézett ránk. Thor egy pillanatra sem ment el tőlünk, minden áron tudni akarta, hogy hol van Loki, akár csak én és apa is. A nő szinte nyugodtan ült, mintha mi sem történt volna, mintha nem is lenne be zárva sehova sem. Féltem, hogy Loki soha sem kerül elő, semmit sem fogok tudni róla.
- Felesleges minden próbálkozás, nem kapunk választ tőle! -suttogtam elgyötörten.
- De, fogunk kapni, ugyanis mindent ki fogok szedni belőle! -mondta apa.
Csendben ültem a nővel szemben, aki még mindig nem mondta el, hogy hol van Loki. Szinte semmit sem lehetett belőle kihúzni. Vajon mit tenne a Csínytevések Istene? Mit tenne, hogy bírná rá? Ekkor pedig eszembe jutott valami, ami senkinek sem.
- Mit tenne most Loki? -néztem Thorra. Rám nézett.
- Meg kínozná. -felelte Thor kapásból.
- Rosszabb. -feleltem. Thor szemei elkerekedtek, majd a nőre nézett.
- Vannak gyerekei? -kérdezte Thor. A nő értetlenül nézett ránk felváltva.
- Van családom, miért kérdezi? -kérdezett vissza. Szép lassan elmosolyodtam, fogtam egy tűt, be mentem hozzá, és bele nyomtam a karjába. Elég egy DNS teszt futtatás, hogy ki ő, és meg tudjunk mindent róla.
- Mire készülnek? -kérdezte pánikolva.
- Ha nem árulja el, hol van Loki, akkor én sem árulom el, mi fog történni a családjával. -feleltem. Be vittem a vérét az adat bázisba és sikeresen be mutatta nekünk a nőt. 2 gyermeke van, házas és ők is New Yorkban élnek. Sötéten elmosolyodtam.
- Bingó! -mondtam. Lassan a nőre néztem, arca rémült volt, egyből fel állt.
- Kérem, ne bántsa őket! -kérte.
- Miért ne?! -kérdeztem.
- Morgan! -lépett mellém apa. Fel néztem rá.
- Igen? -fejével jelzett, hogy menjünk távolabb. Fel álltam, csendben mentem vele.
- Mond, hogy nem akarsz tenni semmit a családjával?! -nézett rám komoran.
- Dehogy, apa! Csak azt akarom, hogy így higgye. -feleltem. Apa megkönnyebbülten fújta ki a levegőt.
- Akkor jó. -felelte.
- Nem vagyok gyilkos, sem pedig ember rabló. Nem megyek a családja közelébe sem, csak arra kellett ez, hogy érezze a veszélyt, amiért nem beszél. -feleltem.
- Helyes, ügyes vagy, kölyök! -mondta és szorosan átölelt. 
- Elmondok mindent! -kiabálta a nő. Rá néztem, apa megindult felé. 
- Hallgatunk! -felelte apa.
A nő nyelve megeredt, mivel itt ragadt és nincs nála az a valami, amivel dimenziókat tud nyitni, így nem tud segíteni nekünk, hogy el tudjunk menni Lokiért. 
- Egy katona vagy, de nálad nincs az a valami, amivel ugrálni tudsz. Hogy lehet ez? -kérdezte apa. 
- Mert nem rég kezdtem náluk, variánsokat vadásznak, és pusztítanak el. -felelte. - A célunk az, hogy megtisztítsuk a Földet a variánsoktól, kik bajt okoznak! -mondta. 
- Ugye tudod, ha Loki, aki a mi világunkban él, meghal, azzal a lányom is vele hal. -felelte apa. A tükröződésben láttam ugyan azt a fénycsóvát, mit Thorral is. Meg fordultam, Loki lépett elő, körbe nézett, tekintetet megállapodott rajtam. A fénycsóva megjelent mögötte, elkapták Loki karját és magukkal rántották, ekkor pedig rohantam feléjük, elkaptam Loki kezét, hátra néztem és a kezem egyenesen a pöröly felé nyújtottam, ami ki is repült Thor kezéből.
- Morgan, ne! -üvöltötte apa. Elkaptam a pörölyt.
Egy teremben voltam, Loki döbbenten nézett rám, mögötte ott álltak a katonák. 
- Engedjétek el! -mondtam, szorítottam a pörölyt. Loki döbbenten nézte a kezemben tartott pörölyt.
- Ki vagy, és mit keresel itt? -kérdezte egy őszhajú férfi. 
- Adja vissza Lokit, mert ha nem, csúnya következményei lesznek annak, ha nem adja őt át nekem! -feleltem, direkt nem válaszoltam a kérdésére. 
- Miért tennénk? Végzünk vele. -felelte.
- Ha őt  megölik, vele halok, ugyanis mellém van láncolva! -feleltem. Hitetlenkedve nézett rám, majd felnevetett. 
- Ha jól tudom, nem szándékoznak embert ölni, nem? -kérdeztem. 
- Nos, igen. Mi a
- Tudom, mi ez az egész! -feleltem már idegesen. - Kérem Lokit, és senkinek nem esik baja! -mondtam. A férfi csak nézett rám, elég hosszú ideig, majd hátra nézett Lokira, elidőzött rajta a tekintete. Loki rám nézett, arcán aggodalom ráncai jelentek meg. 
- Kapják el a lányt, míg rá nem jövök arra, hogy hazudik-e vagy sem. -mondta a férfi. Több katona jelent meg, kezükben fegyverrel. A férfi rám nézett önelégülten mosolyogva.
- Én a helyetekben nem próbálnám meg elkapni. -mondta Loki. Sötét pillantást lövellt a férfire, aki még mindig engem nézett. 
- Egy kölyöktől nem fogok megijedni, hiába dobálózik azzal a kalapáccsal. -felelte. Oldalra billentettem a fejemet, erősen rá markoltam a pöröly markolatára, majd a férfi felé kezdtem futni, felugrottam, hátra lendítettem a pörölyt, mely már izzott a villámoktól és a földbe csaptam vele. Mindenkit elrepített a villám, kivéve Lokit, ki egy helyben állt és önelégülten mosolygott. Oda mentem hozzá és le szedtem róla a bilincset, majd fel néztem rá. 
- Magyarázattal tartozol, remélem tisztában vagy vele! -mondtam neki. 
- Akár csak te, kis asszony! -mondta. Körül nézett, az emberek még mindig elterülve feküdtek, itt ott némelyiken még mindig villámok cikáztak. 
- Hogy jutunk haza? -kérdeztem Lokitól. Oda ment az egyik emberhez és valamit el vett tőle és megmutatta. 
- Ezzel a szarral. -felelte, majd át karolta a derekamat, nyomkodott azon a kütyün valamit és egy átjárót nyitott. Apával és Thorral szemben álltunk, gyorsan át mentünk a járaton, majd Loki azt a valamit szét törte. 
- Te! -mutatott rám apa. - Veled később számolok! -intézte szavait Lokihoz, de nem nézett rá. - Ha még egyszer el mersz menni így, ahogy az előbb, minden kis játékszertől megfosztalak határozatlan időre! -mondta apa mérgesen. 
- Mikor emelted fel? -kérdezte Thor, apa pedig rá nézett széttárt karokkal. 
- Komolyan, Tarzan? Épp most szidom le az öngyilkos osztag vezetőjét! -mondta apa, Thor fel emelte a kezeit, hátrált és csendben leült. 
- Ne haragudj! -kértem bocsánatot. 
- Morgan, felfogtad, hogy olyan dologban vettél részt, melybe az életed is kerülhetett volna?! -kérdezte, aprót bólintottam. 
- Nem hagytam volna, hogy bármi baja essen! -mondta Loki.
- Szerencséd, hogy veled nem tehetek semmit! -mutatott rá apa, majd vissza nézett rám, felém lépett és magához ölelt. - Nem élném túl, ha bármi bajod esne! -mondta és szorított magához. Szorosan öleltem át a derekát. 
- Ne haragudj, többé nem teszek ilyet, megígérem! -mondtam és a mellkasába temettem az arcomat.
- Anyádnak erről egy szót se! -mondta, majd homlokon puszilt és elengedett.