A Maffia Család

2.rész

Egész úton bőgött. Nem viccelek. Nem tudta befogni a pofáját.
-Hallod...Mi a neved? Sarolta? -Fordultam hátra, leszarva hogy én vezetek.
-Miss Vargas! Neked csak Miss Vargas! -Ordította bömbölve. Nem, tévedtem. Nem szimpatikus. Kurvára nem.
-Oké, akkor Miss Vargas . Befognád? Ha nem, esküszöm hogy szétlövöm az a csini kis fejedet, és nem lesz mire ráhelyeznie apucinak a koronát! -Egy erőltetett mosollyal visszafordultam és megforgattam a szemem. Amikor végre megérkeztünk a raktárba, ahol általában az elrablottakat tartjuk, megláttam apámat.
-Apa! Elmondanád mire kell neked ez a kis nyávogós ribanc? -Löktem le a földre az említettet.
-Híres nemde? Ő lesz a feleséged. -Amint ezt kimondta elröhögtem magam, már majdnem a földre is estem.
-Jó vicc volt. Előbb akasztom fel magam. Vagy vágom el a saját torkom. Tudod! Nyissz-nyissz!-Mutogattam még mindig szakadva a röhögéstől.
-Igen, én nem megyek hozzá! -Nézett rám majd apámra riadtan Sarolta, mire abbahagytam a nevetést.
-Én nem megyek hozzá!-Utánoztam lányos hangon a csajt, közben pedig úgy mutogattam mintha éppen parancsot osztanék ki. Most komolyan, ezt hogy a tökömbe gondolta?
Hjaj, Vargas hidd el jobban járnál velem, mint én veled...De nem, nem veszlek feleségül. Még csak a csajom se leszel soha. Csak szeretnéd. -Röhögtem.
-Daniel! Van még egy csaj akit el kell rabolnunk. Ma este az Imagine bárban lesz. Martina Martinez.-Adott a kezembe Dominik egy lapot amin a lány adatai szerepeltek. Illetve egy kép róla. Nagyon hasonlított arra a lányra akibe "szerelmes vagyok". Nem, amúgy a csaj csak tetszik, még a nevét se tudom, egyszer láttam, ezért nem kizárt hogy Ő az, de annyira nem érdekel mint annak a rendje. Elkapom, elhozom, azt csinálnak vele onnantól amit akarnak.
-Akkor megyek és kiöltözök. -Mosolyogva hagytam volna el a helyet, de apám utánam szólt.
-Daniel! Csak finoman! Nem kell hogy megfektesd mire ideértek...Khm...-Köhintett egyet, én pedig bólogatva mentem ki. Aha, majd biztos megfektetem... Egy óra múlva már lent voltunk a klubban.
-Melyik az a csaj? -Kérdeztem Dominikot beérve a szórakozóhelyre.
-Honnan tudjam bazdm...-Kezdett bele, de felnézett a színpadra és elállt a szava.
-Mit nézel?
-A csaj...Ő az...-Mondta áhítattal.
-És most miért állt el a szav...-Én is elkezdtem egy mondatot de ugyanúgy nem tudtam befejezni. Na bazdmeg. Ő az a lány...Akivel apám mindig fenyegetett, akit meg akar kínozni, ha nem teszem azt amit mond. Megbíztam apámban, azt hittem támogatni fog a szerelemben, hogy büszke lesz rám ha el mondom hogy kit találtam..Martina az aki titkon tetszik nekem...
Ez nem...Nem egy szórakozóhely? Miért van fent a színpadon, és mié...-Már akartam mondani hogy miért pózol a kameráknak amikor egy pincér megállt mellettem.
-Martina Martinez modell. Még csak fél nyolc van, ma pedig itt fotózzák. Fél 10-kor kezdődik a buli, ahol Ő a "sztárvendég".
-Oh..Hát...Szép lány...-Mondtam áhítattal, a Nő pedig felém kapta a tekintetét.
-Szép? Oh, kérlek! Gyönyörű! -Majd tovább ment osztogatni az italokat.
-Mit is mondott apád? Ja, valahogy úgy kezdődött hogy Nehogy megpróbáld, és úgy végződött hogy megfektetni mire ideértek. Szóval, majd én. Még talizunk Garcia! -Indult volna el a csaj felé, de visszahúztam.
-Na nem, nem fogsz semmit csinálni vele, majd én elintézem...Te csak...Te csak üljél le, lazuljál, igyál, meg ilyenek...-Mutogattam a székek felé, én pedig leültem egy asztalhoz. Na akkor várjuk meg amíg el nem kezd bulizni. Éppen a közösségi oldalon lógtam amikor megláttam hogy Domi posztolt..Jézusom, komolyan feltette ezt a képet?!
Egy gyors kommentre azért volt időm na.
@DanielGarcia: Jesszus, mingyááá' letagadlak :DDD
És végre...2 óra kínlódás árán...Kipakolták a díszletet, a lány átöltözött, a fények lekapcsolódtak, a zene pedig elindult. Én meg csak álltam a bárpultnál mint egy szerencsétlen. Martina közeledni kezdett felém. Azaz mellettem állt meg, és kért magának egy vodkát.
-Szia...Új vagy erre? -Kérdezte mosolyogva, túlkiabálva a zenét.
-Hello...Ühm...Csak mára jöttem erre a helyre. Martina igaz? -Magyaráztam belekortyolva az italomba.
-Igen...De a barátaimnak csak Marti. Hívj te is így. És a te nevedet szabad tudni? -Nevetett, de úgy igazán. Mintha boldog lenne.
-Daniel. Elég ha ennyit tudsz. -Mosolyodtam el kedvesen.
-Hát Mr.Titokzatos Daniel...Van kedved táncolni? -Kérdezte csábosan mosolyogva. Erre ki tud nemet mondani? Amúgy meg...Nem gond ha úgy viszem el hogy az ujjaim köré csavarom nem?
-Oh, még szép hogy van! -Röhögtem, és hirtelen elkaptam a kezét, majd megpörgettem.
-Huh, óvatosan, azért van bennem egy kis ital! -Kacagott, és kihúzott a parkettre.
-Cake by the ocean! -Ordítottuk egyszerre a refrént, és tovább táncoltunk. Kicsit túl közel jött hozzám, egy pincér pedig sikeresen meglökte. Még nem érte el a számat, de a kezeit az arcomra helyezte és lassan közeledett. Nem így képzeltem el az első csókot vele, de tőlem...
Szépen lassan megtörtént...Az egykori álmom vált valóra. De nem szabad elengednem magam...3mp után ellöktem magamtól. Attól még hogy tetszik nekem, nem fogom megszegni apám parancsát... Azzal Ő kerülne veszélybe...De ez mit is érdekel engem? Elkaptam a csuklóját, és intettem Dominiknek.
-Mit csinálsz? Engedj el! -Elkezdte rángatni a karját.
-Ha nem fogod be esküszöm neked nem a fejedet fogom szétlőni, hanem megfojtalak! -Vicsorogtam idegesen. Nem tudom mitől lettem mérges, de a lány nagyon megijedt tőlem
-De én nem ártottam neked...Engedj el...Kérlek...-A könnyei már potyogni kezdtek, én pedig megcsókoltam, és úgy vittem ki az épületből, mintha éppen a lakásomra akarnám felhívni. Próbált szabadulni a csókom elől, de ez csak akkor sikerült amikor kijutottunk.
-Mit akarsz tőlem? -Kérdezte remegő hanggal.
-Én semmit...Az apámnak viszont tervei vannak veled. Ne kérdezd, mi mert nem tudom. De nem is érdekel. -Elviszem neki, és onnantól Ő is azt kezd vele amit akar... Pont mint Saroltával...