A Maffia Család

26.rész New Orleans

Egy poros raktárhelyiségben ébredtem, ami tele volt dobozokkal. Amint magamhoz tértem felszisszentem a fájdalomra amit az oldalamban éreztem.
- ah basszameg... - suttogtam mikor lenéztem, és megláttam hogy kis patakban csordogál a vérem a szék lábán lefele.
- Na kurva jó, itt fogok elvérezni. - szitkozódtam magamban amikor kicsapódott az ajtó.
- Abban ne legyél olyan biztos...Túl egyszerű lenne.
***************
Daniel  szemszöge

- Nála van a telefonja? - Felipe a gép előtt ül már vagy 3 órája és próbálja megfejteni hol van Tici. Semmi használhatót nem tudunk, én pedig úgy érzem magam mintha pár másodperc szakítana el attól hogy felrobbanjak.
- Szerinted tudom Fel? SZERINTED KURVÁRA TUDOM?! - kiáltottam már a végére az idegtől. Amióta a csaj eltűnt csak ordibálok mindenkivel. Törődöm vele, és nem akarom hogy baja legyen.
- Uh, szerelmes vagy... - motyogta az orra alatt, miközben szaporán nyomogatta a billentyűzetet.
- NEM VAGYOK SZERELMES! - teljesen ki akadtam, csak vissza akartam kapni Ticit, és kinyírni az összes ribancot aki hozzáért. Úgy éreztem mintha a mellkasomból ki akarnának szakítani egy darabot, nehezen vettem a levegőt. és már imádkoztam azért hogy valaki lenyugtasson mielőtt mindent széttörök, de sajnos az egyetlen ember aki képes erre lehet hogy félholtan fekszik most egy parkolóban jó messzire innen. Ettől a gondolattól csak még mérgesebb lettem, ez pedig valljuk be, ebben a pillanatban nem a legpozitívabb dolog ami történhet.
- Akkor Isten óvjon minket amikor valójában szerelmes leszel. - Carla halkan felkuncogott, én pedig egy halálos pillantást vetettem felé.
- Csak tagadja. Azt hiszi hogy nem vesszük észre milyen jól leplezi a nyilvánvalót. - Mariposa egy drámai szemforgatással nyugtázta hogy -legalábbis szerinte- igaza van. Aha persze. Mellesleg Mariposa Diego barátnője. Elmondjam ki kivel van együtt? Oké elmondom, csak hogy lekössem magam addig is. Mariposa-Diego, Lisa-Fel, Christian-Meylin,Dominik-Carla de  őket már ismeritek  és a  szerencsétlen Damien szingli. Mondjuk nem is csodálom. A legtöbbjükről fogalmatok sincsen hogy kik most, de ez nem is lényeg, majd rájöttök milyen idióták, sok időt töltök velük.
- Mariposa  a helyedben most befognám kicsim, nem szeretnélek halottnak tudni, ahhoz túlságosan  szeretlek... - célozgatott Diego, a lány pedig egy vidám mosollyal nyugtázta a barátja törődését. Micsoda romantika...
- Ugorhatnánk ahhoz a részhez ahol megtaláljátok Tincit, én pedig indulhatok hazahozni? - kérdeztem unottan. Oh, nézzétek! A dühömet már át is vette az érdektelenség. Egyre jobb.
- Ne olyan hevesen haver, ez nem lesz meg 24 órán belül. - esküszöm, esküszöm hogy érzem a szarkazmust Fel hangjában, ez pedig rohadt mód nem tetszik.
- Olyan nehéz lenyomozni hol rejtőzik egy ribanc aki elrabolta a barátnőmet? Ha felbérelek valakit tuti hogy 2 óra alatt megcsinálja. - szűrtem a fogaim között. Áh itt is van! A düh...
- Miért nem teszed? - vonta fel az egyik szemöldökét mialatt mégjobban a képernyőbe kezdett merengeni.
- Mert utána meg kéne ölnöm, és a listám szerint a következő ember akivel végzek az Katherine. Tudod hogy nem szeretem felrúgni a sorokat. - erőltettem magamra egy mosolyt majd visszafeküdtem az ágyamra.
-Daniel...Azt hiszem meg van. - hirtelen felugrottam, és megláttam hogy idegesség tükröződik az arcán. Előre féltem megkérdezni hogy mi van, de...De azért megtettem.
- És...hol van?
- New Orleansban... (nem nem fogom lekopizni a TVD-t, meg a TO-t, nem lesznek természetfeletti vámpírok, hibridek meg boszik akik elcseszik a sztorimat, csak ez olyan kis vicces.)
- Komolyan? A természetfeletti városban? Mit akarnak ott vele? Felvágják az ereit hogy a boszik varázsolgassanak rajta valamit, aztán vámpírrá változtatják? - nevettem fel szarkasztikusan.
- Te nézed a Mikaelsonokat? - Lisa felhúzott szemöldökkel meredt rám, én pedig sóhajtottam.
- Nem, csak Tici nem hagyott békén ameddig meg nem néztem egy egész évadot a Vámpírnaplókból. Damon a kedvencem. - mosolyodtam el a híres Salvatore féle félmosollyal majd gyorsan témát váltottam.
- Na mindegy, most megyek megmenteni a csajomat. - álltam fel hirtelen, és éreztem hogy a düh újra kezd felgyülemleni bennem.
- Nem gondoltad komolyan igaz? - Christian is felállt, és megpróbált visszanyomni a helyemre, de én leráztam magamról a kezeit.
- Azt hitted hogy amikor meg tudom hol van csak itt ülök majd? Szerinted hagyom hogy egy kurva perccel többet töltsön azon a helyen? - kezdtem el, és már majdnem kiabáltam, de rájöttem hogy nem éri meg. Ők a barátaim. Az egyetlen ember akivel ordibálnom kell majd az Katherine és a csapata. Akiknek könyörögniük kell az életükért

**************

¡Hola! ¡Tengo la siguiente parte! ¡Lo siento, es terriblemente corto y aburrido!