A Maffia Család

21.rész Almost Christmas

Ez azt jelenti hogy...?
- Szeretnél a barátnőm lenni? - kérdezte egy mosollyal az arcán.
- Nem... - válaszoltam hezitáció nélkül.
- Tessék? De...Mi...
- Csak vicceltem! - nevettem fel, Ő pedig lassan közelebb hajolt majd összeérintette ajkainkat.
*************************
- Nem nem nem és nem! - kiabáltam kikelve magamból.
- Miért nem? Azt hittem szeretsz! - morogta Daniel majd kiviharzott a szobából és becsapta az ajtót maga után.
- Utállak! - kiáltottam utánna, mire egy "ahan"-t kaptam.
- Komolyan? Egy órája vagytok együtt. - Carla kukucskált be az ajtómón,majd lassan közelített meg.
- Nem akarja hogy belekeveredjük a maffia dolgaiba. Ezt nem értem! A barátnője vagyok, jogom van!! - mondtam mérgesen. - felvetette azt az ötletet hogy elküld minket Angliába ameddig ez le nem folyik. - dörmögtem. Felpillantottam Carlara aki mögött Sarolta tátott szájjal figyelt.
- Nem. Fog. Megtörténni. - szűrte a szavakat a fogai között.
- Tudom, igaz?! - ordítottam majd nekivágtam a párnát az ajtómnak. Legalábbis akartam de a fújtatva visszaérkező Daniel arcát találtam el.
- Úr Isten, kicsim jól vagy? - rohantam oda hozzà.
- Tici ez csak egy párna volt. - szólalt meg egyszerre a két lány.
-Fogjátok be, lehet hogy eltört az orra! - mordultam rájuk. Lehet hogy egy kicsit túlreagáltam, de..De nem! Mi van ha miattam maradandó sérülése lesz?! Egy órája vagyunk együtt!

Martina fogd már be ez csak egy párna.
Uh de durcás ma valaki.

Én te vagyok szóval ha én durcás vagyok te is. most pedig kuss van.

Uhh, csúnyán bánsz velem..

- Semmi bajom, csak...Nyugi... - nevetett fel, én pedig haragosan megforgattam a szememet. Bunkó. Sarolta arcán egy kis mosoly terült el, ahogyan végignézett rajtunk, a földön fekve, egymás szemében elveszve. Soha nem gondoltam hogy örülni fog a boldogságomnak.

Daniel szemszöge

Dominik után kutattam a hosszú folyosón amikor egy SMS-t kaptam.Előcsúsztattam a telefonomat a zsebemből és ránéztem a feladóra. Franklin. Az a Franklin...

"Látni akarom. A szőkét. Hozd el nekem;) Mostantól nálam lakik. Bízom benned Daniel, ne baszd el. -F"

- Baj van haver? - hallottam meg magam mögött Dominik hangját, majd egy kezet a vállamon.
- Igen, rohadtul. - a kezébe nyomtam a telefont majd megvártam amíg elolvassa.
- Nos, akkor azt hiszem hogy vagy oda adjuk Ticit, vagy háborúzunk. - motyogta még mindig a szövegre meredve, én pedig megvontam a vállamat.
- Inkább meghalok, mint hogy odaadjam. - mondtam haragosan.
- Te szerelmes vagy. - nevetett fel, én pedig egy rideg pillantást vetettem felé.
- Nem, nem vagyok szerelmes, És nem is leszek.
- Elcseszted az életed haver. Ha azon az éjszakán a terv szerint megy minden...Tici békésen ülne most a gitár óráján, te pedig ki tudja hogy élveznéd a szabadságot. - rázta a fejét hitetlenül.
- Pontosan Dominik. De elcsesztem. Birkózz meg a tudattal hogy amíg élünk az adósaik maradunk.
- Maradsz, Én csak testvéri szeretetből vagyok veled. Most mit csinálunk? Tele van velük a baszott Világ, Garcia.
- Tudod min gondolkoztam? Miért pont Ticit?? Miért nem Saroltat akarja előszőr? - kérdeztem elhaló hangon. Valami a mellkasomban szorítani kezdett, és alig kaptam levegőt.

"Szerelmes vagy tesó.

Pff, igen persze. Fogd be, vagy megöllek.

A belső hangod vagyok haver, nem tudsz megölni. Haha.

Rohadj meg."

-Danielito figyelsz te rám? - hirtelen felpillantottam az előttem legyező emberre. Martina széles mosollyal az arcán fürkészett engem. Mikor jött ide? Ugh mindegy.
- Uhum...- mormogtam, majd elkaptam a kezét és behúztam a hálószobába. - maradj itt.
- De mi...- kezdett bele viszont egy pillanat alatt bevágtam az ajtót. Belehelyeztem a kulcsot a zárba és elfordítottam. Csak nem akar kimászni majd az ablakon, rohadt magasan van. Átfutottam Carla szobájàba ahol a lányt Saroltaval talàltam az ágyon ücsörögni.
- Hali, hogy vagytok? - próbáltam feltűnésmentesen az ajtónak simulni hogy belülről kihúzzam a kulcsot.
- Uhm..Semmi? Veled? - láttam az arcukon a meglepődöttséget, de nem törődtem vele. Amint megszereztem azt ami kellett kitörtem az ajtón és azt is bezártam. Most remélhetőleg mindenki ott is marad ahol van. Lefutottam a konyhába ahol Domi-t láttam rántottát sütni.
- Nem érünk rà erre! Fogd a cuccodat, mennünk kell! - morogtam miközben néztem hogy lassú, precíz mozdulatokkal sózza a tojást.
- Hova? - kérdezte. Megforgattam a szemeimet. Igazàn nincs türelmem ehhez.
- Kitalálni egy tervet hogy hogyan mentsük meg a lányokat. - kacsintottam majd kinyitottam a legalsó szekrényajtót és kivettem a piszolyainkat.
- Mehetünk? - pillantottam fel. Dominik épp sajtot reszelt a serpenyőbe.
- DOMINIK!- kiáltottam fel.
- Mi? Jah! Igen! Uhm oké. - elzárta a tűzhelyet majd a fegyverekre pillantott a kezemben.
- Azokra tuti szükség lesz? - vonta fel a szemöldökét.
- Nem, de a biztonság kedvéért visszük magunkkal. - válaszoltam egy magabiztos mosollyal az arcomon.
- Aham. Minek zártad be a lányokat? - amíg felhúzta a cipőjét idétlen kérdéseket tett fe... Várjunk csak. Tényleg. Mi értelme volt bezárni Őket?
- Nyugottabb vagyok ha ki se tudnak lépni a szobából. Honnan tudod hogy bezártam Őket? - vontam meg a vállamat egyszerűen.
- Hallottam az ajtócsapódást, ráadásul a csajodnak olyan intenzív hangja van hogy most is kiszakadhatna a dobhártyám. - tette kezeit a füleire. Uhh,igen...nos, Tinci sikonyál. Mosolyogva, a fejemet rázva sétáltam ki az ajtón mögöttem a haverommal azon gondolkodva hogy vajon békés Karácsonyunk lesz-e együtt...