A Maffia Család

22.rész Megválaszolatlan kérdések

Fogalmam sem volt mit kellene csinálnom. Ültem a fekete kocsiban, az éjszakában, vártam valamire. Egy jelre hogy helyes ami teszek. Hogy nem indítok háborút. Mélyen legbelül tudtam hogy nem szabadna ìgy éreznem Martina iránt, mert egy pillanat előtt lerombolhatnak mindent körülöttem. Egy szempillantás, egy gyengepont. Vége. El sem szabadott volna rabolnom. Itt mà elcsesztem az egészet.
- Most akkor? Megöljük Őket? - kérdezte mellettem ülve Dominik én pedig megrántottam a vállam. Tanácstalan vagyok.
- Figyelj Daniel. Én megteszek mindent amit kérsz, a legjobb haverom vagy. Nem tudjuk mi fog kisülni ebből, de az biztos hogy veled maradok. Nem hagyjuk el egymást. Testvérek örökké, emlékszel?- Domi gyerekkori baràtom és mindig ezt hajtogattuk. Elmosolyodtam majd felemeltem a fejem.
- Nyírjuk ki mindet amelyik a csajomat akarja...- mondtam a végszót majd hátranyúltam a fegyveremét, ő pedig egy kacajjal elővette az Övét. Akkor induljon a buli.

Martina szemszöge

Ki tudja hàny órája ülök itt. A telefonom lemerülve az életem romokban. Nem tudom leplezni az aggódásomat. Ki tudja mi van most Danielel, hogy miért zárt be ide,hogy mi a terve. Senki. Kiszámíthatatlan. Pöcköltem az ágy szélét, végignéztem a könyvespolcot és semmi. Végső elkeseredettségemben már a fiókokban matattam amíg rá nem találtam egy naplóra. Kinyitottam az első oldalon és olvasni kezdtem.

"2012.12.24.
Kedves Naplóm! Végre Karácsony van. Ezt a Naplót Danieltől kaptam egy órával ezelőtt. Annyira izgatott vagyok az eljegyzésünk miatt! Igaz még csak 18 vagyok de apa azt mondta megbízhatok benne. Én pedig azt teszem. Szeretem Őt.
Katherine"

Nem hittem a szememnek. Újra és újra el kellett olvasnom a lapot hogy rájöjjek ez tényleg oda van írva. Átvertek. A barátnője vagyok és ilyeneket nem mond el? Már éreztem a könnyeimet lefolyni az arcomon amikor úgy döntöttem hogy tovàbb olvasok.

" 2013.02.07.
Kedves Naplóm! ( Vagy inkább ördögi? )
Legszívesebben elégetnélek az összes emlékemmel együtt. Amit vele éltem át minden hamis volt. Nem hiszem el amit tett velem. Bosszút akarok. Én is és az apám is. Hazajöttem az esküvői szalonból, és akkor kaptam egy telefo..."

Olvastam volna tovább amikor meghallottam egy kulcsot a zárban. Gyorsan becsaptam a naplót és a paplan alá rejtettem. Daniel sápadtan, beesett arccal lépett be a faajtón. Majdnem összeesett, de tartotta magát. Leült, és eldőlt.
- Elcsesztem. - suttogta majd felmordult. Nem értettem, csak amikor elkezdett keresgélni maga alatt. Ráfeküdt a naplóra.
- Martina...Ez mi a francért van itt? - kérdezte, és màr nem is tűnt olyan fáradtnak. Sokkal inkább mérgesnek.
- Én...Ohm...Daniel...Mit...Mit tettél Katherinnel? - kérdeztem. Vettem a bátorságot és igen, rohadtul megkérdeztem.
- Ez nem a te dolgod. Ne matass a cuccaim között! - mondta (sokkal inkább kiabálta) majd felkapta a bőrkötésű könyvet és kiviharzott a szobából.
Annyi megválaszolatlan kérdés...
Például most hol volt? És miért olyan mint egy élőhalott? Mit titkol?