A Maffia Család

25.rész~Érj hozzá,és kinyírlak

Másnap, két órával később
Rettegtem mi fog történni. Danielito az országunk legnagyobb gengszterének a fia, aki nem fél ellent mondani az apjának. Csak hogy értsétek, vázolom a helyzetet. Eddig rohadtul nem tudtam semmiről. Ott vannak azok akik engem és Saroltat akarnak. Akik "megrendeltek" minket. Aztán az ország másik legnagyobb gengsztercsoportja akik bosszút akarnak Danielito-n. Csak azt nem tudom miért. Még mindig nem tudtam kideríteni ki az a Katherine és lehetetlennek tűnik a próbálkozásom tudva hogy Daniel  úgysem mondja el. Ültem a sarokba összehúzva magamat. Soha nem féltem még ennyire. Mintha lassított felvételben robbant volna ki a konyhaablak, és a szilànkok minden egyes rezdülése a padlón érezhető volt. Egy tompa csapódàs és mar bent is voltak a házban. Én pedig egyedül vagyok itthon. Megráztam a fejem a gondolatra hogy ma éjjel akár meg is halhatok. Azt Daniel nem engedné meg... Mikor ajtócsapódàst hallottam hirtelen összeràndultam és megpróbáltam bepréselni magamat abba a 10 centibe ami a padló és az ágy között volt.
- Martina! Gyere elő nem harapunk! - egy undorító női nevetést hallottam majd erőteljes bakancs csapódást a padlóhoz. Férfiak vannak vele... Rátapasztottam a kezemet a számra és megpróbàltam visszatartani a könnyeimet: mindhiàba. A lábaim remegtek akkor is ha feküdtem a hideg földön. A felettem lévő àgy aljat szuggeráltam remélve hogy fél percen beül Daniel megjelenik Dominikkal az oldalán és lelövi őket. De ez nem történt meg. Egy pillanat múlva már körmöket éreztem a szőke hajamba kapni. Erőteljesen megrántotta így kihúzva engem az àgy alól. Hevesen vettem a levegőt,próbáltam lenyugtatni magamat, elhinni hogy semmi gond nem lesz. Rosszul tettem.
- Azt hitted elbújhatsz igaz? - egy sötétbarna, göndör, kb Daniel-el egyidős lànyt láttam magam előtt ahogyan mogyoróbarna szemeivel vizslatott.
- Remélem jól telt tegnap a bulid Daniel-el, mert többet nem lesz alkalmad vele ünnepelni. - undorítóan elmosolyodott majd szabad kezével a haját a válla mögé dobta.
- Ki vagy te? - kérdeztem magabiztosan.
Próbáltam erőt és bátorságot sugározni a hangommal de erőtlen próbálkozásnak bizonyult. A végére elcsuklott a mondat a könnyeim pedig eleredtek. Fekete bőrruhát viselt, és a körmei pirosra voltak festve. Ekkor figyeltem meg mögötte a 3 férfit.
- Oh de buta vagyok,bocsáss meg. Katherine vagyok. Ő pedig a bátyjám, a csoportunk vezetője. A többi pedig értéktelen. - hangosan felnevetett miközben a legkigyurtabb alakra mutatott. Ka...Katherine.
- Oh, nocsak a híres Katherine a naplókból életre kelt. Nem hittem hogy valaha látlak! - a pulóverem ujjával letöröltem a könnyeimet, majd egy gúnyos mosolyt vetettem a làny felé. A vidámság lassan eltűnni látszott az arcáról, az előbbi vigyorát pedig inkább vicsorgás váltotta fel.
- Nem volt jogod belolvasni a naplóba ribanc! - szűrte a fogai között a körmeit a tenyerébe vésve. Minden egy pillanat alatt történt de a következő dolog amit éreztem az egy erőteljes csapódás volt az arcomon.
A kurva megpofozott.
Megpróbáltam erőt venni magamon és halkan felkuncogtam. Nem engedhettem meg magamnak azt hogy elsírjam magam. Nem előttük.
-Tici itthon vagy? El sem hiszed mi történt! Alig várom hogy elmeséljem! - a semmiből meghallottam a testvérem hangját. Uram Isten kérlek csak ezt ne...

Daniel szemszöge

-Vége? - Diego szaporán vette a levegőt mellettem, a pisztolyát még mindig a semmibe tartva. Ő az egyik haverom aki közben az emberem is, a leghűségesebb mind közül. Csak páran vagyunk, ellent mondva apámnak és minden szabályának. Már. Felipe, Diego, Christian, Damien, és persze Dominik.
**********************
Amikor haza értem zárva találtam az ajtót. Hosszan nyomtam meg a csengőt de semmi nem hallatszott.
- Tici?- dörömböltem. Na jó.Teljes erőmből berúgtam az ajtót és azonnal kihagyott a szívem egy-két ütemet. A bútorok összedöntve és széttörve hevertek mindenhol.  Lassan körbenéztem mert mozdulni nem tudtam a rémülettől. Talán még percekig ott áltam volna ha nem csöpög rá valami az arcomra. Letöröltem majd megláttam hogy vér. Felnéztem és észrevettem hogy a deszkák között vér szűrődött át a fölső emeletről.
- Jézusom.- suttogtam.- Tinci.-Felrohantan a lépcsőn és berontottam a szobába. Üres volt és a bútorokat itt sem kímélték meg. A padlószőnyegen nagy vérfolt éktelenkedett. Az ágy a szoba közepén állt és egy könyv feküdt rajta kinyitva. Közelebb mentem és megláttam hogy a könyv Katherine naplója. A kézírásra pedig nagy betűkkel két rövid mondatot írtak, valami vörös színnel. Lassan félrefordítottam a fejemet és elkezdtem gondolkodni mi lehet az... vér..

"Édi vagy hogy megtartottad ezt. Hiányoztam? "

- Nem, nem, nem!- üvöltöttem a tarkómat fogva. A légzésem felgyorsult, a melkhasom fel-alá járt.
- Nem!- folytattam, és a falnak vágtam a legközelebbi éjjeliszekrényt.
- Nem!- kiabáltam megint, majd az öklöm is találkozott a fehér színű vakolattal. Aztán egy pillanat múlva tehetetlenül járkáltam ide-oda. Egy ideig bámultam a naplót, de pár perc múlva csöngettek. Lementem a lépcsőn és kinyitottam az ajtót. A küszöbön a szomszéd állt. Szinte forrtam a dühtől, ehhez a seggfejhez pedig most legkevésbé sem volt türelmem.
- Elnézést. Csak azért jöttem hogy szóljak, feljelentem csendháborításért ha még egyszer veri a falat.- mondta ellenségesen.
- Tényleg?- közelítettem felé villogó szemekkel de mosollyal az arcomon.
- Ön ügyesen meghallja ha én verem a falat. Viszont ha elrabolnak egy ártatlan lányt arra nyilvánvalóan ügyet sem vet. Gratulálok! - felemeltem a hangomat, majd be akartam csapni az ajtót, hogy tovább gondolkodjak a tervemen, de a fa alja a lábának ütközött. Most meg lelépni sem akar. Remek.
- Nyugi haver. Nem az én hibám hogy a csajod lelépett.- felvontam a szemöldököm majd lebiggyesztettem a számat. Ügyet sem vetve rá. tettem a ház felé pár lépést majd hirtelen visszafordultam és behúztam egyet a fickónak. Hátraesett majd fekve felemelte a kezeit, már amennyire tudta.
- Béke!- hadarta, mire én gúnyosan felnevettem.
- Béke? A büdös életben nem lesz addig béke amíg meg nem találom őt. - szűrtem a fogaim között lassan. Ebben a pillanatban az biztos volt, hogyha bántja, meghal.

*****************************