A Maffia Család

15.rész Valami nagyon nincs rendben..

A nap sugarai lágyan simogatták az arcomat. Kinyitottam a szemeimet és körbe pillantottam. Daniel mellkasán feküdtem, a derekamat pedig a karjai zárták körbe. Mocorogni kezdtem Ő pedig lassan kinyitotta a szemeit.
- Jó reggelt... - suttogta bágyadtan, majd oldalára fordult, így szembe került velem.
- Neked is. Fáradtnak tűnsz minden oké? - kérdeztem kicsit furcsán végig mérve Őt.
- Nem emlékszel? Rémálmaid voltak egész éjjel. Négyig sírtál félálomban mire sikerült megnyugtatnom. - ahw ez olyan cuki! Nem hagyott itt hogy nyugodtan tudjon aludni, hanem velem maradt...
- Köszönöm... - motyogtam, és hozzábújtam. Elmosolyodott majd simogatni kezdte a hajamat. Visszahúzódtam az oldalamra, de még mindig túl közel voltunk egymáshoz. A pillangók életre keltek a hasamban, a levegőt pedig szaporábban vettem. Éreztem gyors szívverését, és a leheletét az ajkamon. Fél centi választott el minket. Feszengve közelebb hajolt, az ajkaink  pedig összeértek. Beletúrt a hajamba és közelebb húzott magához, úgy csókolt tovább. Egy idő múlva elengedett és csak a szemeimbe nézett. Hirtelen mindketten megugrottunk ellenkező irányba és dadogni kezdtünk.
- Nekiállok reggelit csinálni, Dominik már biztos összepakolt nekem is cuccokat... - hadarta.
- Igen, én is berakok mindent a bőröndbe... - mondtam gyorsan, majd mindketten futni kezdtünk az ajtó felé. Ennek következtében összeütköztünk és kínosan elnevettük magunkat.
- Most mennem kell. Szia! - jelentette ki majd elrohant. Istenem ez annyira gáz!
- Jó reggelt! -Aya jelent meg ásítozva az ajtóban.
- A tegnapi után nem mondanám annak Perez ! - sóhajtottam majd elővettem a bőröndöm.
- Mit csinálsz?
- Ma megyünk tovább. Szerinted Daniel itt marad ezek után? - kérdeztem vissza.
- Hjaj nem hiszem el! Most jöttem ide pakolhatok haza! - nyöszörgött majd ledobta magát az ágyra.
- Jössz velünk. - jelentettem ki mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
- Akkor...Visszapakolok a bőröndömbe. - ki akart menni de elkaptam a karját.
- Baj van?
- Van egy ötletem de Daniel  nem egyezne bele. - mondtam nyugtalanul.
- Akkor én sem fogok...
- Szereted az akciót nem? Van kedved maffiózó lenni? - kérdeztem felhúzva a szemöldökömet.
- Ahw,igen! Miért...Hogy leszünk maffiózók?
- Daniel  tegnap kapott egy álláslehetőséget...VisszaemlékezésA szobámban kuporogtam, mikor meghallottam egy ember lépteit. Telefoncsörgésre lettem figyelmes, majd arra hogy Daniel halkan beszélni kezd. Az ajtóhoz osontam.
- Igen bácsikám, tudom...
- Daniel ...Nem tudom hogy kell egy ilyen hírt közölni, de...Rákos vagyok. Meg fogok halni érted? Apádban nem bízom te is tudod hogy elvakította a hatalom. Megváltozott. Te viszont nem. Neked akarom adni a maffiát.
- De én nem maffiózó vagyok. Csak ilyen körökben mozgok... - Daniel  sóhajtott majd nekidőlt az ajtónak. - nem halhatsz meg Gre. Te vagy az egyetlen ebben a kibaszott családban aki ér valamit. Te vagy és voltál a támaszom. Meg fogsz gyógyulni, ne aggódj. Megoldom... Valahogy..
- Ezt nem lehet megoldani. Neked akarom adni. Nekem van maffiám, apádnak nincsen...Daniel te vagy az egyetlen esélyem. Ha nem segítesz, 50 év munkája megy kárba. Az az utolsó kívánságom hogy vidd tovább ezt a helyet. - hallottam egy idősebb hangot. Jézusom...Visszaemlékezés vége- Ki akarod használni hogy haldoklik?
- Nem dehogy! Abban segíteni is akarok! A keresztanyám rákos betegekre specializálódott...Arra akarok kilyukadni, hogy saját magamat akarom megvédeni. - nevettem fel keserűen.
- De ezt nem mondjuk el Danielnek. Megőrülne ha megtudná... - mondta elég hangosan.
- Mit nem mondanátok el? - jött be az említett mire a homlokomra csaptam. Ilyen nincs!
- Azt hogy milyen szexi vagy...Tini rólad ábrándozik. Bocsi. - nézett rám Carla  én pedig tátott szájjal figyeltem.
- Oh...Ez...Kedves? - a fiú kételkedve rám pillantott mire megvontam a vállam.
- Menjünk! A reggelit viszem magammal! - mondtam egy művigyorral az arcomon, majd kivettem a kezéből a tányért, megfogtam az egyik bőröndömet, és kivittem a kocsiba. Mikor bepakoltunk 8 csomagot, megtelt a kocsi hátulja így beültünk. A telefonomat meg a fülesemet előtérbe helyeztem, majd nekiláttam a sajtos szendvicsemnek.
- Ah itt nyomorgunk! Daniel nem lehetne egy nagyobb kocsid? Vagy akkor gyorsabb? - kérdezte Sach  sóhajtva, az említett pedig felkacagott.
- Nem akarod tudni milyen gyors... - mondta mosolyogva.
- De akarom. - válaszolt. Ennek nem lesz jó vége...*****************************************Szinte kiestem a kocsiból. A földön fetrenghettem 3 percig mikor Jorge kiszállt.- Nem bírod az iramot? - húzta fel az egyik szemöldökét nevetve.- Nem! Nem bírom hogy 300-al száguldasz a városban! Azt hittem meghalunk! - mondtam mű könnyekkel a szememben.- Ne haragudj... - lehajtotta a fejét, majd szomorúan rám pillantott. Nem bírtam tovább és elröhögtem magamat.- Mi lett veled Garcia? Kezdesz megpuhulni...Csak nem szerelmes vagy? - kérdezte pimaszul Dominik , Daniel  pedig rá kapta a tekintetét.- Mondod ezt te csíra? CARLA  VIGYÁZZ, JÖN EGY KOCSI! - kiáltott fel hirtelen de úgy hogy azt hittem kiszakad a dobhártyám. A barátja felsikoltott, megfordult majd futni kezdett a lány felé.- Istenem... - kaptam a szívemhez.- Bocs, de ezt muszáj volt. Én puhultam meg, ugye Dominik? - nevetett fel. Istenem olyan tökéletes mosolya van!- Ahw... - motyogtam, az arcát pásztázva.- Öhm jól vagy? - kérdezte még mindig vigyorogva.- Annyira cuki vagy amikor nevetsz... - mondtam halkan.- Heh? Öhm...Köszönöm? - mosolygott majd közelebb lépett hozzám. Szinte egy levegőt szívtunk  be. A szívverésem felgyorsult, libabőrös lettem, valamint mintha egymillió pillangó indult volna útjára a hasamban. Elpirultam és én is közelebb hajoltam. Elmosolyodott. Gyorsabban kezdetem venni a levegőt is. Miért reagálok így még a pillantására is?!