A Maffia Család

Különkiadás!

   "~Interjú a szereplőkkel~"

N

essza szemszöge😈

- Fogadjunk, hogy megint Garcia miatt késnek ennyit. Esküszöm leszedem a fejét. - motyogtam magamban a bőrfotelomban ülve, a mappámat magamhoz szorítva. Fél órája várok a szereplőim megérkezésére, és sehol senki. SEHOL. SENKI.
- Itt vagyunk, ne haragudj! Daniel nem tudta eldönteni mit vegyen fel! - hallottam meg Tinci hangját ahogyan kicsapódott az ajtó.
- Mi más miatt... - mormogtam, felpillantva. - ahhoz képest, hogy eddig tartott, elég egyszerűen öltöztél fel. - dühöngtem halkan.
- Japp, nem akartam kiöltözni neked. - vonta meg a vállát, cserébe pedig egy szúrós pillantást kapott. -hé, tudod hogy szeretlek. - adta hozzá, mire megforgattam a szemem.
- Persze, hogy szeretsz, nekem köszönheted az életed.
- Azért mondjuk köcsög voltál, hogy ezt csináltad Tincivel, haragudtam is rád. - mondta a mutató ujjával rám mutatva.
- Oké haladjunk, biztos vagyok benne, hogy túl lesz rajta ha ott vagy neki. - kacsintottam, mire aranyosan felkuncogott.
- Én is itt vagyok! - tárta szét karjait az említett, majd összefonta őket a mellkasán.
-Mindegy, a lényeg, hogy én akarom a kérdéseket megválaszolni! - mondta Daniel miközben leült a saját foteljába.
- Van ami nem neked szól. - zártam rövidre, miközben átlapoztam a mappámat.
- Engem az nem érdekel. - jelentette ki.
- Oké, fogjátok be. Első kérdés: Daniel. Megkérdezhetem mikor fog folytatódni a történetetek? - pillantottam fel a férfira. Megvonta a vállát, majd előredőlt, és a könyökét a lábára tette hogy megtudja támasztani az állát a kézfejével.
- Honnan kéne tudnom? Az előttem ülő gyönyörű lánykán múlik. - forgatta meg a szemeit.
- Mi az hogy honnan kéne tudnod? Te akartál minden kérdést megválaszolni, most akkor mondd hogy mikor. - forgattam meg a szemeimet. Tuti megint szórakozik velem.

- Jó, akkor... Mondjuk...Holnapig kirakja. - válaszolt. Egy pillanatra ledermedtem, majd újra a szemeit kerestem.
- Miért is válaszolsz erre a kérdésre? Nem terveztem, csak mondom. - mérgelődtem hangosan.
- Bocsi bébi, most már muszáj lesz, te kérted hogy válaszoljak, én ártatlan vagyok. - tette maga elé a kezeit. Tinci lágyan megcsapta az oldalát, jelezve hogy nem tetszik neki mikor mással flörtöl. Daniel felhúzta egyik szemöldökét, majd figyelmét levéve barátnőéről, újra rám nézett.
- Amúgy mi is itt vagyunk, de mindegy. - a Martina melletti fotelból egy ismerős hang csapta meg a fülemet, majd Dom  és Carla mosolygós arca tekintett vissza rám.
- Ah, sziasztok! Ne haragudjatok, Daniel elterelte a figyelmem, annyira jól né... - kezdtem bele majd mikor meghallottam az említett öntelt kuncogását, inkább úgy döntöttem hogy nem fejezem be a mondatomat.
- Tovább. - motyogtam zavarba esve. - Jorge nem lenne kedved egy házba költözni velünk? - halkan felnevettem, a fiú pedig érdeklődve figyelt.
- Hűha, összeköltözni egy csomó csajjal, de igazá...
- DANIEL! - szakította félbe a mellette ülő alacsony lány. - cseszd már meg! ÉN vagyok a barátnőd! Én, úgyhogy verd ki a fejedből! Max úgy ha én is megyek, bírom azokat a csajokat. - kacagta el a végét, majd rám kacsintott.
- De szívem ha te is ott vagy akkor a lényeg nem valósulhat meg. Szeretlek, de láttad már a testem? Meg amúgy is, a belsőm. Chaj Tinci, milliók vannak oda értem. - rázta a fejét lemondóan.
- Nem is ismernek milliók te hülye. - csapta meg a fejét gyengéden.
- Hűha, nyugalom. Oké. Nem akarnád Tincit felcsinálni? - nem bírtam megállni hogy ne törjön ki belőlem a röhögés mikor elolvastam ezt a kommentet.
- Hűha. Ez lényegre törő volt. A helyzet az, hogy megtenném, de tudjátok hogy milyen romantikus gyerek vagyok, amíg jobban nem lesz addig nem akarom zar...
- Daniel. Állj. Ne. Fejezd be. - Tici kínosan befogta a száját a kezével.
- Nem tudja mit beszél. - mosolygott erőltetetten amíg Daniel próbált motyogni valamit.
- Miért vagy ilyen kurva helyes, és miért nem mutatsz többet magadból? - folytattam.
- Mondanám hogy genetika, de csak én vagyok ilyen szexi a családban. Mutatnék én drágáim, de sajnos foglalt vagyok. Azért majd szóljatok ha unatkoztok és nincs mint csinálni egyik este, majd átugrok amikor mind ott lesztek. - mosolygott angyalian.
- Oké, most befogod, vagy húzol haza. - motyogta a barátnője, mire Ő csak unottan megforgatta a fejét.
- El vagyok nyomva. - dörmögte.
- Uh, ez a kérdés a kedvencem, amúgy a legjobb barátnőm tette fel, sírok rajta, imádom a csajt: Kedves Daniel! Mikor szeretnéd megkérni a kezét a mi kis Martinánknak?És mikor lesz lovacska?- Tini egy pillanatra a plafonra pillantott, majd vissza rám, míg Daniel csak nevetett.
- Azt is...olvassák? TE LEÍROD NEKIK?? -kérdezte elkerekedett szemekkel.
- A nép akarja Tini. A nép. Látnod kellett volna a beszélgetésünket...
- Remélem minél előbb. Várj. Ti beszéltek erről?! - vágott közbe a pasija.
- Uhum. Az öltözőben. A tükör előtt. Tudtad hogy imádjuk a lovacskákat? Olyan édik. - mosolyogtam titkolózva majd majdnem felröhögtem az emlékre.
- Aha...Azok...  - válaszolt.
- Azért nem kellemes mikor ezt kell hallgatnunk egész éjjel. - szólalt meg Dominik is, Carla pedig csak bólogatott.
- Elhiszem. Oh, ez egy kérés. Tinci, ne légy már ilyen és hagyjad hogy szeressen a tökéletes maffiózós pasid.
- Hagyom én. Csak a hálószobán kívül. - kuncogott fel.
- Én imádnék csak feküdni vele az ágyon ölelkezve. - mondtam gyorsan remélve, hogy nem értette.
- Majd egyszer babygirl. (HAGYJJJ😂😍) - kuncogott fel. Remélem most flörtölni próbált.
- Édes lenne ha megkérnéd Tinci kezét. Nem tervezed, Garcia?
- Mi lenne a poén abba ha ezt elárulnám? - húzta félmosolyra a szákát.
- Amikor dugtatok - Jézusom, nem akartam ezt így kimondani, bocsássatok meg nekem - használtatok óvszert? - kérdeztem kissé zavarodottan.
- Semmi gond, tuti a Zsuzs kérdezte amúgy, bírom a csajt, nyíltan kimondja amit gondol. - nevetett Daniel. - amúgy fogamzásgátlót használ. Legalábbis remélem. Múltkor azt mondtad. - pillantott Tinire kicsit kétségbeesetten mire a csaj bólintott. - aha, azt használunk. Sokkal jobban szeretem úgy. - fogalmam sincsen hogy fogalmazzam meg azt a pillantást amivel reagált, de...Perverz volt.
- Jó tudni hogy hogy szereted. - motyogtam lapozgatva.
- Tessék? - kérdezett vissza Martina, mire gyorsan megráztam a fejem.
- Ah, semmi, semmi. Mikor volt az első Tinivel, és hogyan történt?
- Hagyjatok. Ti betegek vagytok. Miért érdekel? - kiabált Tini nevetések közepette. -ah imádlak titeket. - vette szaporán a levegőt a röhögőgörcs után.
- Amúgy még nem volt. Teljesen még nem, szeretném ha különleges lenne neki. - mosolygott aranyosan a barátnőjére, majd összekulcsolta az ujjaikat.
- Ahw... - sóhajtottam fel. Olyan édesek. (nem emlékszem hogy írtam volna ilyen jelenetet még ebben a könyvben, de szóljatok ha igen és akkor javítom. Kerestem is, de nem találtam.)
- Tini az igazi, nagy szerelmed, vagy szerinted még nem jött el a nagy Ő? - kérdeztem a párra pillantva. A csajszi egy édes mosollyal pillantott fel a fiúra, aki megvonta a vállát.
- Nagyon remélem hogy Ő az. Amit érzek iránta az igazi. És nagy. - nevetett fel, majd gyengéd puszit nyomott az ajkaira.
- Szeretlek. - mosolygott le a lányra.
- Én is szeretlek. - válaszolt Tinci.
- Imádlak titeket, aaah! - sikítottam, mire minketten nevetésben törtek ki.
- Hát, te irányítasz minket meg a sorsunkat, úgyhogy ne szakíts szét minket. - nézett rám komolyan Daniel, majd felállt a székéből, és egy puszit adott az arcomra.
- Szeretünk téged, és az összes olvasódat akik követik a történetünket. Hálásak vagyunk nektek. - mondta majd az összekulcsolt kezükre nézett, és megköszönte az interjút, azzal a lendülettel pedig, már mindannyian kint is voltak az ajtón.