A Maffia Család

4.rész Lebuktunk..

-Pakoljatok...Ja...nincs mit. Én kérek elnézést...-Jegyeztem meg flegmán, apámra pillantva. Nem fogom hagyni hogy megölje őket, de a rohadt életbe is!
-Miért nem Dominikhez?! -Kérdeztem gúnnyal a hangomban. Akkor esett le...basszus...
-Mert talán Dominik a legjobb barátod és egy házban éltek?! Nyilván egyedül egyikőtök se tudná fizetni a villany-,víz-,gáz szàmlát. -Röhögött mire megforgattam a szemeim, és felkaptam Martinát. Intettem Dominiknek hogy Ő hozza Saroltat.
-Ja és fiam! Semmi rosszalkodás...és ne legyél gyengéd ha meg akarnak szökni,de vigyázz rájuk! Nem mehetnek el! -Sóhajtott majd elindult a hátsó kijárat felé. Lefordítom. Semmi szex, de ha meg akarnak szökni akkor legyek velük kemény...De nem fogok nőket ütni... Máshogy leszek kemény..Nem nem úgy... Marti   elaludt a karjaimban, és gyengéden fektettem be a kocsiba.
-Daniel,baszki! Nem érünk rà! Itt vannak a zsaruk! -Domi futott utánam, és bedobta Saroltat a hátsó ülésre majd bepattant, ahogy én is. Lekapcsoltam a világítást az az autón és próbáltam lassan elindulni hogy a gumi ne csikorogjon.
-Mi történik?-Emelte fel álmos fejét Martina.
-Aludj...Nincs semmi baj... -Motyogtam de még én sem hittem el. Apa már rég lelépett, és itt hagyott a rohadt életbe. Tök jó.
-Kapcsold már föl a fényt! Neki fogunk menni valaminek! -Kiáltott fel Dominik.
-Fogd már be! Ezek a zsaruk, bazdmeg! Dehogy kapcsolom fel! Meglátnak, megállítanak, és annyi! -Magyaráztam ingerülten.
-Rendőrők?! -Kérdezte Marti, és megcsillant a szemében a remény. Na bazdmeg... Mielőtt még sikítani tudott volna elővettem a ragasztószalagot, téptem belőle és Dominiknak dobtam hogy tegye ugyanezt Saroltaval.
-Se...-Kezdtek bele hangosan mindketten, de elhallgattatuk őket. Késő. Nem érdekelt hogy a rendőrők meg akartak állítani. Csak beletapostam a gázba.
-Lassabban bazdmeg! Felkensz minket a falra,nekem meg nincs életbiztosításom!-Kiabált őrülten Dom.
-Hallod...Elhiszed hogy leszarom hogy mid van? -Kérdeztem teljes nyugodsággal.
-Viszont...A kurva életbe. -Mondtam ugyanolyan hangsúllyal mikor bevettem egy éles kanyart. Úgy döntöttem hogy a Los Angelesi házamba megyünk mert ebbe a városba rohadtul nem tudunk kilépni az utcára sem. Ez az egyetlen módja hogy új életet kezdhessünk (amit én nagyon nem akarok velük, de pár évig úgyis ez lesz) távol a zsaruktól. Csak remélni tudom hogy nem látták se az arcunkat, sem a rendszámot. Minden kanyarban balra fordultam, a végén pedig olyan gyorsan mentünk már hogy lehagytuk a rendőröket. Hazavezettem, gyorsan befutottam a lakásba és majdnem minden cuccot bedobáltam 3 bőröndbe, olyan gyorsan amennyire csak tudtam.
-Hallod...-Lépett be Domesz a szobámba egy sajttal a kezében.-Szerinted mennyi kaja kell?
-Dominik! KINT HAGYTAD ŐKET?! -Kiabáltam rá.-A KEZÜK NINCSEN ÁM MEGKÖTVE!-Csaptam a fejemre.-Egyébként meg milliomosok vagyunk, nem kell kaját vinnünk. A ruhásszekrényhez futottam, és kivettem a boxereim alól a vastag köteget...Rakjam az ágyam alá? Az túl feltűnő. Odadobtam a haveromnak.
-Ezeket vidd ki! -Mutattam a cuccokra és futottam ki megnézni, nem-e késtem el. Stephie a kocsiban ült, de Martina nem. Körbenéztem de sehol nem találtam.
-A picsába! -Kiáltottam fel. Saroltara  néztem aki a fejével jobbra intett. Elkezdtem abba az irányba rohanni. Hülyeségnek tűnik hogy otthagytam a lányt, de Martit vissza kellett hoznom. Meg is láttam. A 10 centis sarkakban próbált futni. Egy idő után már csak sétáltam utána úgy lelassult. Szegény... Le vette a szájáról a ragasztószalagot. Gondolom rájött hogy már egyedül van. Amikor már csak sóhajtozva lassan lépkedett mögé osontam, és megfogtam a derekát. Magam felé fordítottam és dühösen néztem rá.
-Sajnálom...-Sírva suttogott, de nagyon nem hatott meg. Na jó, talán..Mondom TALÁN egy picit.
-Én sajnálom...-Megsimítottam az arcát, Ő pedig elképedve nézett rám.
-Csak vicceltem, van is okod sajnálni! -Mondtam dühösen és felkaptam a vállamra.
-Na ne! Te...Te komolyan?! Te most szívatsz?! -Kiáltott miközben a hátamat ütögette.
-És ne csipkedd a combom! -Csapott egy erősebbet rám. Eskü csak azért csináltam hogy békén hagyjon, de nem tudtam megállni most hogy ne kússzon az arcomra egy perverz vigyor.
-Akkor mit csipkedjek? -Kérdeztem röhögve, a válasz pedig mégegy ütés volt.
-Na jó, hagyd abba! -Kinyitottam a kocsi ajtót amikor odaértünk, és idegesen bedobtam.
-Te mondtad el?! -Kiabált rá Saroltara  aki már szintén letépte a szalagot.
-Mondtam hogy maradj a seggeden! -Egész úton azt hallgattuk ahogy veszekednek amikor meguntam.
-KUSS! -Ordítottam. Mindenki megszeppent, még Dominik is lehalkította a zenét ami a füleséből szólt. Lassan megérkeztünk a reptérre, de még ott se...Ott se volt nyugtom...