A Maffia Család

20.rész Talán

- Szóval. Szépen rá teszed a mutató ujjadat a ravaszra de nem húzod meg ha nem akarsz megölni. És nem akarsz megölni. - magyarázta Daniel előttem állva miközben odaadta a pisztolyt.
- Aha. Melyik a ravasz? - kérdeztem vissza.
- Édes Jó Istenem,segíts meg.
- És ez milyen fegyver? - megmutatta hol kell majd meghúznom én pedig becéloztam egy bábút.
- Revolver. Nem szeretem a régi cowboy-os pisztolyt, ez modern.
- Aha látom... - fekete volt az egész és úgy nézett ki...mint egy sima pisztoly. Van ilyen? Mindegy.
*************
- Danieeeeeel...
- Fogd beeeeee...- húzta el az e betűt pont mint én. Heh? Dik. Ez rímelt! Elnevettem magam a gondolatra majd elkaptam a karját.
- Mi van ha azt mondom hogy nem hiszem el? - kérdeztem egyre közelebb lépve hozzá.
- Mit? - ugyanazt tette amit én, így csak pár centi választott el minket.
- Azt hogy nem érzel irántam semmit. - válaszoltam egyszerűen.
- Azt hiszel amit akarsz! - kacsintott majd elindult a màsik irányba. Lefagyva álltam ott. Hàt ez nem jött be. Átgondoltam a dolgokat. Miért futok egy pasi után? Nem neki kéne utánam?
Nem akarom szeretni! Gyűlőlni akarom!
- Martina... - meglepődve megfordultam és megláttam Adrian-t. Fogalmam sem volt mit keres ebben az országban vagy hogy miért pont most jött a többi problémám mellé.
- Mit keresel itt? - kérdeztem halkan lehajtva a fejem.
- Nem volt szép SMS-ben szakítani. - nevetett fel kínjában majd közelebb lépett hozzám. Feketeség csillant a szemében ezért hátrálni kezdtem.
- Sajnálom de ez...Nem... Nem tudtam mit tenni. Nem érzek semmit irántad. - a falnak ütköztem. Már annyira közel volt hogy éreztem a leheletét a nyakamon.
- Gyűlöllek amiért ezt tetted velem. Gyűlöllek amiért szeretlek! - suttogta.
- Hogy talàltál meg? - kérdeztem remegő hangon.
- Nem csak a kis Danieled jó a nyomozásban hercegnő.
- Hagyj békén! - kiáltottam fel és megpróbáltam ellökni magamtól. Túl erős volt ezért nyílván semmit nem ért a próbálkozásom. Elkezdte lerángatni rólam a pólómat. Elkaptam a kezét és megszorítottam jelezve hogy ezt nem teheti.
- Engedj el és csináld azt amit mondok vagy nagyon rossz vége lesz Martina! - morogta miközben végigcsókolta a nyakam. Eszembe jutott hogy nálam van a pisztoly amivel gyakoroltunk ezért megpróbáltam megnyugodni. Minden erőmet összeszedve sikerült egy kicsivel arrébb löknöm, így gyorsan kikaptam az övemből, és rá tartottam.
- Takarodj az életemből! - kiáltottam sírva. Remegett a lábam és szédülni kezdtem. Hogy lehettem együtt egy ilyen szörnyeteggel?!
- He, nyugodj már le! - elkapta a karomat és kivette belőle a pisztolyt. Próbáltam védekezni, rugdostam, ütöttem, kiabáltam de semmi. Francba! Egy lehetőségem volt, de azt is elcsesztem.
- Engedj el! - zokogtam amikor erősen a falnak nyomott.
- Maradj nyugton! - mondta mérgesen és a hasamba rúgott. Felkiáltottam a fájdalomtól. Becsuktam a szememet és vártam a további fájdalmat de nem jött.
- Én úgy hallottam azt mondta engedd el! - egy ismerős hang csapta meg a fülemet. Daniel! Kinyitottam a szemem, és hunyorogni kezdtem a hirtelen érő fény hatására.
- Ne szólj bele Garcia! - morogta, majd rögtön utána fel is kiáltott.
-Rossz válasz! - nevetett fel keserűen Dancielito. Lehajoltam a pisztolyomért és zokogva tartottam rájuk. A pár meglepődötten nézett rám, de rögtön reagáltak.
- Tici...Tedd azt le! - mondta nyugodtan a kedvesebbik. Teljesen lefagytam. A lábam földbe gyökerezett és akárhogy próbáltam nem tudtam mozdulni. Abban a pillanatban egy hurrikán sem tudott volna hatàssal lenni rám. Daniel egy utolsót bevert Adrian-nak majd felém vette az irányt. Nem tudtam lettenni a fegyvert, pedig ez volt az amit akartam.
- Martina tedd azt le!
- Ne gyere közelebb! Nem tudom! Nem tudom letenni! - mintha a testem védekezni akart volna. Remegtem. Féltem tőle... Lassan, megfontoltan tett meg minden lépést. Amikor a közelembe ért sóhajtott. Megragadta a karom, kicsavarta a kezemből a pisztolyt és elkapta a nyakamat. Teljesen kétségbe estem és kapálózni kezdtem. Azt hittem meg fog fojtani. A karjaimat a fejem fölé fogta szorosan hogy ne tudjam mozdítani. A teste az enyémhez simult ami enyhe melegséggel töltött el. Rángatóztam alatta de addig csítított ameddig el nem nyugodtam. Amikor véletlen megszorította a nyakamat újra eszeveszetten ficánkolni kezdtem. Nem akartam abbahagyni, túlságosan sok volt ez. A sokktól és a szorítástól alig kaptam levegőt majd valamit éreztem az ajkaimon. Daniel megcsókolt. Elengedte a kezemet, de a teste még feszült az enyémnek. Lassan a nyelveink egymásra találtak és nem akartak szabadulni. Én tényleg szeretem Őt!
- Valami olyasmit mondtál hogy a barátnőm akarsz lenni,igaz? - kérdezte amikor elváltunk. Szégyenlősen bólintottam szinte elfeledve az előbbi szituációt. Ő még erre is képes.
- Talán lehet róla szó! - mosolyodott el majd újra összeérintette ajkainkat.