A Maffia Család

18.rész Menthetetlen

Tici szemszöge

Másnap kómásan sétáltam le a lépcsőn remélve hogy senki nincs itthon. Egész éjjel sírtam és nem akartam hogy bárki is meglássa a vörös szemeimet. Annyira rosszul esik hogy Daniel nem érzi ugyanazt amit én! Lassú léptekkel indultam a konyha felé ahol megláttam egy enyelgő párt. A villanyok le voltak kapcsolva, a redőny pedig még le volt húzva ezért nem is nagyon tudtam hova tenni a dologot, azt hittem Dominik és Carla az. Viszont ahogy közelebb mentem észrevettem hogy az Daniel és egy fekete göndör hajú lány. Éppen csókolóztak. Nagy levegőt vettem és beléptem.
- Jó reggelt! - mondtam mosolyogva és kivettem a szekrényből egy serpenyőt. Nem köszöntek vissza mire csak megforgattam a szememet. Bunkó.
- Nekünk is csinálsz? - kérdezte Daniel amikor leakadt a csajról és ránézett az alapanyagokra amiket kitettem a pultra. Palacsintát csináltam.
- Nem. Csinálj magadnak! - kacsintottam rá, és visszafordultam a tál felé.
- Lisa megtennéd hogy visszamész a szobába? - hallottam magam mögött a fiú hangját, majd egyre halkuló magassarkú zaját. Két kezet éreztem a derekamon ami egyre jobban húz, míg végül egy izmos testnek ütköztem. A fejét a hajamba temette és éreztem hogy elmosolyodik.
- Az a bajod hogy nem feküdtem le veled? Még bepótolhatjuk... - rápillantottam -már amennyire tudtam- majd felsóhajtottam. Egy perverz vigyor ült az arcán.
-Meg ne próbálj mégegyszer hozzám érni! Legyen benned annyi becsület hogy megmondod a barátnődnek hogy tegnap majdnem megfektettél, aztán leszállsz rólam! Elegem van belőled! CARLA, DOM, REGGELI! - kiabáltam mérgesen.
- Szóval Ők kapnak kaját, én meg nem? - kérdezte unottan.
- Takarodj már innen! - mondtam idegesen, amikor a csengő félbeszakított.

Daniel szemszöge

Tici elindult kinyitni az ajtót, amíg én felmentem Lisahoz.
- Elmehetsz. - sóhajtottam majd a fekete hajú lányra néztem.
- Ennyi? Ennyit érek neked? - kérdezte könnyekkel a szemében.
-Lisa. Ennyit sem. Menj már, nincs jó kedvem. - kitoltam az ajtón Ő pedig sírva lefutott a lépcsőn. Épp a nappaliba tartottam amikor sikoltást hallottam és Tici Carla nevét kiabálja.
- Miattad van te ribanc!! - kiabált Lisa, a lány haját tépve.
- Engedj el, nem tehetek róla hogy nem szeret te idegbeteg! - kiáltotta Ő is majd megpróbált kiszabadulni a szorításból. Lisa egy határozott mozdulattal megpofozta Ő pedig neki esett a sarokban lévő vázának, majd a falnak ütközött.
- Azt mondtam takarodj, nem volt világos?! Lisa mégcsak le sem feküdtem veled, honnan veszed hogy akarok valamit tőled?! Menj már el! - kiabáltam torkom szakadtából, és lassan odaléptem Ticihez aki a fejét fogta, és kómásan nézelődött. Felkaptam menyasszony pózba és megvártam ameddig a feketeség kisétált majd megforgattam a szememet.
- Jól vagy? - kérdeztem aggódva. Közben a többiek is megérkeztek akik nem értették a helyzetet.
- Túlélem... - nyögte a kezével a fején lévő fájó pontot fogva. Letettem a kanapéra, betakartam egy pléddel és vittem neki jeget.
- Kérsz valamit? - néztem le rá, mire bólintott.
- Egy pohár vizet, kérlek... - mondta, én pedig elindultam.
- Daniel! - kiáltott utánam, ezért megfordultam.
- Miért vagy most ilyen kedves? Ma reggel...Tök bunkó voltál, és...
- Kedvellek Martina. Akármilyen nehéz is elhinni tőlem, aki elrabolt, és köcsög volt... Akkor is kedvellek...Talán kicsit több is kedvelésnél. - mosolyodtam el, és folytattam az utamat a konyhába.

Tici szemszöge

KEDVEL!!! KEDVEL!!! Megpróbáltam felállni aminek az lett a vége hogy összeestem, de a kitartásom és az akaraterőm nagyobb volt úgyhogy újra elindultam. Lassan de beértem Őt, majd megragadtam az ingjét, és magam felé fordítottam.
- Szeretlek! - mondtam, az ajkaira pillantva.
- Tudtam... - mosolyodott el, majd megcsókolt. Nem mondta hogy Ő is szeret. Mert nem. Ő csak kedvel eközött a két dolog között pedig nagy különbség van. De nem bírtam tovább. Akkor és ott rájöttem hogy teljesen, és menthetetlenül beleszerettem Daniel Garcia-ba.!