A Maffia Család

2x2. Bejegyzés

~ Until you come back home~

A napjaim unalmasan teltek. Nem sírtam többet, de a gondolat még mindig felemésztett ezért minél kevesebbet próbàltam ezen agyalni. A telefonom pittyegése megszakította a gondolatmenetemet, én pedig az ajkaimat megnyalva nyúltam érte.

" Találkozunk a parkban este 8-kor. Ne késs, vagy a meglepetésed elúszik"

Felvontam a szemöldökömet, és egyből arra gondoltam hogy ki lehet az. Lassan felvonszoltam magamat az emeletre és felvettem valami elviselhetőt. Nem akartam elmenni, de a kíváncsiságom legyőzött. Tudni akartam ki az.
********************
Este 8

15 perce ültem egy padon, a fekete bőrdzsekimben és hagytam hogy a szél összeborzolja a tökéletes hajamat. Igazából fogalmam sem volt mire számíthatok, valószínűleg csak kisgyerekek küldözgettek üzenetet idegeneknek. Sóhajtva àlltam fel, és indultam hazafelé amikor megakadt a szemem valamin. Egy fára volt akasztva egy zsákszerűség. Lassan odasétáltam és felkapcsoltam a telefonomon a zseblámpát. Egy fehér cetli volt ràtűzve.

" Egy óra múlva a bálban. Ne késs!"

Nem hazudok ha azt mondom hogy fogalmam sem volt miről van szó. Milyen bál? A zsákra terelődött a tekintetem. Kissé hezitàlva, de lehúztam a cipzárt ami rajta volt.
Egy fekete fehér öltöny volt benne, úgyhogy leakasztottam a fàról és körbenéztem, hogy biztosan nem làtom-e a tulajdonosát. Kezdett elegem lenni ebből a játékból, de egyre kívàncsibb lettem úgyhogy hazaindultam hogy àtöltözzek erre a "bálra". Már csak azt kell kitalálnom hogy hol lesz.
*************
- Meylin! - szinte betörtem az ajtót, és a legmegfelelőbb ember után kiáltva megálltam a lépcsőfordulóban.
- Mondjaad! - a szobájából az Ő hangja mellett furcsa dolgokat hallottam úgyhogy megráztam a fejem a gondolatra hogy benyissak.
- Nem tudod hol lesz ma bál? - kérdeztem hangosan, megpróbálva kizàrni az undorító...váh... hagyjuk.
- A...A gimnázi..u..umban...
- Jézus Krisztus segíts meg..- motyogtam, majd felrohantam a szobámba és már öltöztem is. Elég elegánsra sikeredett a szett azt meg kell hagyni. Felvettem hozzá egy fekete cipőt is, és elkezdtem ügyködni a hajamon -mert annak mindig tökéletesnek kell lennie-. Az óra lassan háromnegyed kilencet ütött ezért úgy gondoltam elindulok, és csak reménykedem abban hogy nem egy ócska hamupipőke meseutánzatban lesz részem ma este. Beültem a sötét sportkocsimba, és rátapostam a gázra. Wow, egy pillanatra el is felejtettem hogy milyen hirtelen gyorsul ez az autó.
Lassítani kezdtem, mert ha így haladtam volna tovább akkor másnap a postás egy elég borsos büntetéssel kopogtatott volna, ami valljuk be, meg se viselt volna, de nem volt kedvem hozzájárulni a drága politikusaink egyikének következő milliárdos értékű házához. Mégjobban.
Elmosolyodtam a gondolatra, miközben bekapcsoltam a rádiót. Daniel, már megint a saját poénodon szórakozol. Rossz vagy.
Ezekkel a gondolatokkal értem oda a gimnáziumhoz, ami fényesebben ragyogott a sok égőtől mint valaha.
Vajon ebbe mennyit fizettem bele az adókból én?
Komolyan be kellene fejeznem a politizálást.
A biztonsági őröket félrelökve mentem be az épületbe, akik amúgy nem nagyon zavartatták magukat, mert még csak utánam sem jöttek. Szinte biztos vagyok benne hogy azt hitték hogy én is csak egy részeg, beképzelt tini vagyok. Tinci..
Na jó, állj. Tovább kell lépnem. Szerelmes semiképpen nem akarok lenni,soha többet, de nem lehet hogy itt megálljon az élet és csak sajnáltassam magamat! A partyzene elhallgatott, helyét lassabb dallam vette át. A végzősök összeálltak, így körülöttem már mindenki az aktuális párjával táncolt. A fények kékké változtak, én pedig azonnal megismertem a zenét, ahogy meghallottam Zayn hangját.

Been sitting eyes wide open behind these four walls, hoping you'd call
It's just a cruel existence like there's no point hoping at all

- Itt van! Jöhetsz! - hallottam meg egy női kiáltást magam mögött. Lassan megfordultam,és szembe találtam magamat egy jól öltözött negyvenes koraiban járható hölggyel. A nő engem pásztázott a nagy, barna szemeivel, ezért arra következtettem hogy én voltam az érkező vendég.
- Elnézést...Ismerjük egymást? - kérdeztem kíváncsian, felvonva az egyik szemöldökömet.
- Oh angyalom,velem nem, de vele igen. - mutatott mögém. Összeráncoltam a homlokom, és megfordultam a tengelyem körül végigvizslatva a termet.
- Hoppá, még nincs itt. Egy pillanatot kell várnod aztán belép az ajtón, mindenkit elvarázsolva. Ahogyan mindig is teszi. - rámmosolygott,majd elment mellettem. Nem tudtam elképzelni mi lehet az az óriási me..
- Martinez megjött! - ordította valaki a tömegben ahogyan kinyitódott az ajtó.
A szívem egy pillanatra megállt ahogyan meghallottam az ismerős nevet, és borzongás futott végig a gerincemen. Egy pillanatig lefagyva álltam ott,majd vettem a bátorságot,és a hang irányába fordultam.

Baby, baby, I feel crazy, up all night, all night and every day
Give me something, oh, but you say nothing
What is happening to me?

Fekete, hosszú ruha, barna hullámos haj,és azok az ismerős élettelteli
szemek. A telt puha ajkak amiket annyira imádok, a gyönyörű alakja a testének. A barna szemei a tömegben keresgélődtek, majd megakadtak rajtam.

I don't wanna live forever, 'cause I know I'll be living in vain
And I don't wanna fit wherever

Lassan mosolyra húzta tökéletes vörös ajkait - amik csak még vonzóbbá, és szexibbé tették az összhatást- majd szinte leolvastam a szájáról a következő mondatod.
- Hiányoztál.

I just wanna keep calling your name until you come back home
I just wanna keep calling your name until you come back home

A dalszöveg szinte teljesen beleillett a történetünkbe. Megérte mindig rá gondolni, minden pillanatban a nevét hajtogatni. Mert, hazatért.HAZATÉRT!

¡Hola! ¿Nadie pensó que dejé morir a mi personaje favorito? ¡Ni siquiera se me ocurrió!