A Maffia Család

Epilógus

4évvel később...

Daniel szemszöge:

Hú gyerekek hol is kezdjem? Igazán zűrös és tartalmas 4év volt ez de komolyan. Megszületett a hercegnőm Sofia Garcia és most úton van a kis öcsikéje. Jogosan kérdezhetitek mi történt a maffia ügyeivel nos ugye ti sem gondoltátok komolyan hogy abba hagytam? Nem! Azt soha! Ennyire nem puhultam meg és nem is fogok senki kedvéért. Egyébként gondolom kíváncsiak vagytok mi történt a többiekkel is. Dominik és Carla összeházasodtak és boldogan élik az életüket Cukival akarom mondani a kutyusukkal,Sarolta..hát igen hozzá Eric elvesztése óta nem kopogott a szerelem egyébként ők itt élnek velünk a feleségem kérésére.
Tudjátok pajtik a napi rutin a szokásos az egyik emberem elfurikázza Sacit és a kis Eric-et az iskolához mi a feleségemmel illetve a lányommal az ovihoz megyünk. Haza érvén pedig mindenki megy a dolgára.
**************************************
-Haló? Garcia rezidencia-szóltam bele a telefonba
-Szervusz Garcia. Carlos Martinez vagyok remélem emlékszel rám-nevett a telefon másik végén
-Jóságos mária szűz akármilye menjél már Carlos...eltűnsz évekre aztán azt hiszed ezzel habi dumával megvesztegetsz? Szerintem kurvára tudod hogy kivel állsz szembe-szűrtem ki a mondataim a fogaim között és ezzel lecsapva rá a mobilt. Na de most ha mind ez nem lenne elég James meg még vagy másik emberem az imént parkolt le az udvaromra.
-Mr. Garcia. A reptéren újjabb lövöldözés tört ki-tájékoztatott James
-Az olaszok?-tettem fel egy kérdést miközben magamra öltöttem a kedvenc fekete zakómat és megragadtam a fegyverem.
-Nem. A franciák-válaszolt Alfonso
Szó nélkül indultam meg a bejárati ajtóhoz ezzel jelezve hogy azonnal oda megyünk az autótól oda kiáltottam annyit,hogy:
-Hívd a többi emberemet is minimum 200an legyünk-majd ezzel becsaptam a kocsi ajtót és a gázra tapostam.
**************************************
Tini szemszöge:

Úhh,srácok nem hiszem el! Ti elhiszitek hogy 9 éve kezdődött minden? Számomra olyan mintha ma rabolt volna el Garcia vagy hogs Saci kilökött az ablakon. Vicces ugye? Mára Saci is teljesen más emberré vált. Nem gondolta volna róla senki,hogy képes megváltozni. A kis Eric csak tud valamit anyja fia.
Viszont most főznöm kellene valamit mire a kislányom haza jön az óvodából az unoka öcsikém meg az iskolából és majd valamikor a drága férjem is hazatér.
-Saci mit főzzünk?-kérdeztem tőle miközben a nappaliba mentem ahol tartózkodott. Ő egy szót sem szólt csak meredt a TV képernyőjére:
"~Meg zavarjuk adásunkat :A mai nap ismét lövöldözés tört ki a reptéren! Tudomásunk szerint a  Francia származású banda indította a háborút~"

-Istenem...Garcia..-suttogtam és éreztem hogy a könnyeim utat törnek maguknak . Nem nem! Nem veszíthetem el Daniel Garciat! Egyszer két kezet éreztem a vállamon Saci.. mikor jött Ő egyáltalán ide?
**************************************
Néhány át idegeskedett órával később..
**************************************
Daniel szemszöge:

Baromi gyorsan történt minden amint a helyszínre értem azonnal szaladni kezdtem fegyverrel a kezembe amivel lőni kezdtem. Utasítottam Christant,Alonsot és még kb 30 másik emberemet hogy mentsenek meg annyi embert amennyit csak tudnak.
-Garcia itt vagyok! Testvérek örökké.. nyírjuk ki mindet..-hallottam meg Dominik hangját mire akaratlanul is elmosolyodtam. Így ment ez  pár órán át míg az egész tragédiába torkollott..
Este 8 körül estem haza magamba roskadva sántítva rengeteg sebbel és heggel mindenütt... elveszítettem az egyik legjobb emberem... Istenem miért...
A házba érve a nappaliba foglaltam helyet az arcomat a kezeimbe temettem.
-Kicsim..úristen jól vagy?-ült oda mellém a semmiből a feleségem
-Martina... me..meghalt Alonso...-suttogtam elhaló hangon
-Istenem..Alonso..-suttogta a nevét majd sírva a vállamra tette a fejét.
Amíg Marti és a lányom mellettem vannak nekem bajom nem eshet.
Pár nap múlva eltemettük Alonsot fájdalmas végső búcsút vettünk tőle
**************************************
-Sofi,Sofi.. kicsim elesel-kiabált a feleségem a lányunk után mire én hirtelen utána futottam és felkaptam így játszunk mi apa és lánya.
-Ti vagytok a mindenem,köszönök mindent Garcia..-suttogta az ajkaimra s csókban forrtunk össze
-Fúj ne előttünk,Bácsikám engem is vegyél feeel-kiabált angyali hangos Eric mire én nevetve  felkaptam őt is.
Tudjátok..lehet hihetetlen de apámnak köszönhetem,hogy ilyen csodálatos családom van. Már 9 éve istenem jól szalad az idő...

VÉGE!

Köszönöm,ha olvastad és örülök ha tetszett nektek ez könyvem.