A Maffia Család

16.rész Las Vegas, Baby!

-Most mi lesz? - kérdeztem idegesen.
- Hm...Szeretnélek megcsókolni...Szabad? - motyogta az ajkaimra pillantva. Lassan bólintottam Ő pedig pillanatokon belül hevesen megcsókolt. Csak álltunk ott, ketten az idő pedig megszűnt.
- Aahh de édes! - kiáltott fel valaki mögöttünk. Gyorsan szétváltunk és kínos csend telepedett közénk. -Köszönöm Carla Aya!
- Ez cukibb! - szólalt meg Domi majd elkapta Carla  derekát és érzékin  megcsókolta.
- Aw! - Daniel-el egyszerre sóhajtottunk fel. Egymásra néztünk majd gyorsan elkaptuk a tekintetünket másik irányba.
- Ah nézd már, ott egy madár! - kiáltott fel a fiù egy fàra mutatva.
- Aha nagyon szép...- motyogtam. Igazából nem láttam semmilyen madarat. Ez gáz.
- Mondtam már hogy tökéletes életem volt amíg el nem raboltál?
- Ah igen, ezerszer! Csak hablatyolsz, és mondod, és mondod, dumálsz, egy percre sem tudod befogni, és...Igen, mondtad. - forgatta a szemeit majd elindult becsekkolni.********************************************
- Hova megyünk? - kérdeztem mellette pattogva miután leszálltunk a repülőről.
- Martina, idegesítő vagy. - válaszolt helyette Sarolta.
- Én is szeretlek Nővérkééém! - kiáltottam mire mindannyian furcsán kezdtek bámulni.
- Mi van? Boldog vagyok! - röhögtem és tovább futottam.
- Beverted a fejed valahova amikor légörvénybe keveredtünk? - hallottam magam mögött Dominik hangját.
- Nem, menjünk már srácok! 
- Hát akkor...Hello Las Vegas! - sóhajtott Daniel amint kiértünk a reptérről.
- Milyen kocsival megyünk?
- Azzal. - válaszolt Sarolta  kérdésére majd egy fekete Audi-ra mutatott. Jézusom imádom ezt a kocsit!
- Ez a tiéd? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Ugyan kèrlek Ticikém ! Milliárdos vagyok, 9 házzal a világ különböző pontjain. Persze hogy van hozzá autó is.- Azta ez nem hangzott egoistán.
- Tudom. - kacsintott majd kinyitotta a járművet.********************
Egy nagy szürke háznál álltunk meg. Modern, távirányítós kapu, az udvarban egy medence és egy óriás kert tele növényekkel. Gyönyörű!Beálltunk az udvarba majd ki szálltunk a kocsiból. Egy 66 év körüli férfi jött ki a házból hogy mosolyogva üdvözöljön minket.- Bácsikám! - Daniel hatalmas vigyorral az arcán rohant oda megölelni Őt.
- Daniel! Milyen nagy lettél!
- Rajtad viszont nem látszik a kor! - mosolyodott el a pasim....Azaz, Daniel. Igen, Daniel.
- Navarrese! - paskolta meg az említett vállát.
- Aj Mr.Garcia annyira hiányzott! - mondta szinte sírva majd megölelte az urat.
- Jólvan.. Elengedhetsz...Dominik...Domi! Azt mondtam engedj el!
- Igen elnézést...- Jólvan, semmi baj... Te biztosan Martina vagy! - fordult Sarolta felé. Hah!?
- Igazából az Én vagyok! Jó napot Mr.Garcia, Martina Martinez. - nyújtottam a kezemet, amit Ő egy angyali mosollyal fogadott. Hogy lehet egy maffia vezére?- Elnézést a tudatlanságomért. Daniel sokat beszélt rólad! - nevette el magát.
- Áh tényleg? Remélem jókat... - mondtam kínosan.
- Ez csak természetes Angyalom! - Gre...Khm...Elég lesz... - köszörülte meg a torkát Danielito. 
- Jó napot, Carla Aya Perez vagyok! Örülök hogy megismerhetem! - mutatkozott be a vörös hajú barátnőm is. 
- Én pedig Sarolta Vargas Martinez. Tini mostohatestvére vagyok! - mondta...hát hogy is fogalmazzak? Nem volt túl kedves.
- Örvendtem. Gyertek be. - legyintett majd mutatta hogy kövessük.
*********
- Dominik mutasd meg a lányoknak gyerekkori szobádat amig  beszélek Daniel-el. - mosolygott Gre majd beinvitált minket a házába.
- Igen, gyertek csajszik! Eldobjátok az agyatokat, és belém estek ha meglátjátok milyen szexi poké lapjaim voltak! - kacsintott. Hjaj, imádom Dom humorát!
- Azért Tincit hagyd meg Dancinak!- kuncogott fel a nagy bátyja  mire idegesen megvakartam a fejem. Daniel komolyan ilyeneket mesélt vagy csak át akarnak verni?
- Oké bácsikám már tényleg beszélnünk kéne...- Igen Igen,oké...Oké...
********(bocsi a sok időugrás miatt :/)
Már hazafele tartottunk. Domesz  megmutatta a bünti sarkát a depi sarkát és a szerelmes sarkát. A szoba negyedik végében meg csak random lógott. Daniel és Gre beszélgetéséről semmit nem tudok. Megérkeztünk egy még nagyobb házhoz mint az előző. Itt a kert már nem volt tele növényekkel de hasonló volt a ház. A nap kezdett lenyugodni ez pedig azt jelentette hogy kezdődik a buli a városban.
Ó- Végre itt vagyunk! Kezdődhet a kertészkedés! - kiáltott fel boldogan Domi majd kipattant a kocsiból. Mi mindannyian bementünk, én pedig elkezdtem keresni a konyhát.
- Jobbra. - mosolyodott el Daniel majd mutatott egy ajtóra.
- Köszönöm. - pirultam el.
- Gyönyörű vagy amikor ezt csinálod ugye tudod? - kérdezte nevetve.
- Uhm...Most...Iszok egy kis vizet... - mondtam gyorsan majd elsiettem. Minden szekrényt kinyitogattam miközben azon gondolkoztam hogy most komolyan bókolt-e nekem vagy ez csak egy játék? Úgy értem...Ő Daniel Garcia az isten szerelmére! Végre megtaláltam a poharakat de túl magasan voltak. Nyújtózkodtam  de hiába; nem értem el. Hirtelen éreztem hogy egy másik test simul hátulról az enyémhez majd megláttam a jellegzetes kezet ami levett egy hosszú üvegpoharat és megéreztem az Isteni márkás férfiparfüm illatot. Minden fiúnak kellene ilyen parfüm. Nem lenne többet bajuk a csajozással.
 - Öhm...Köszönöm... - dadogtam, amikor átadta a tárgyat.
- Semmiség. - mosolyodott el. Egy pillanatra nem figyeltem és amikor Sarolta  mögöttem jött, éppen csak véletlen meglökve engem amikor elhaladt mellettünk kicsúszott az üveg a kezemből és szilánkosra tört a padlón.
- Basszus ne haragudj esküszöm nem direkt volt! - szabadkozott. Tudom hogy őszinte volt.
- Semmi baj, az én hibám, én kérek bocsánatot - fordultam Daniel felé
- amúgy is nem jöttél nekem olyan erővel Sarolta, menj csak, feltakarítom.
- Nem majd én, hagyd csak semmi nem történt! - mondta Danci és elkezdte felszedni a padlóról a darabokat.
- Nem Daniel , komolyan, majd én! - leguggoltam mellé  és felvettem egy nagyobb darabot.
- Martina menj fel, pakolj ki a szobádba, Sarolta -é mellett van, megoldom! - megpróbálta kivenni a kezemből aminek az lett az eredménye hogy megvágtam. Ne ne ne ne!
- Istenem...Ne...Ne haragudj...Én...Jézusom...
- Semmi baj! Hej nézd, nem olyan vészes... - mondta felszisszenve a fájdalomtól. Nem hosszan, hanem mélyen hatolt bele a szilánk.
- De igen baj! Bántottalak! Megvágtalak, téged, pont téged akiért az életemet is odaadnám, akiért meghalnék! Ne haragudj kérlek! - könyörögtem könnybe lábadt szemekkel.
- Martina szerintem túlreagálod....Várj, mit mondtál? - pillantott fel hirtelen. Mit mondtam?
- Mit? Mikor? - kérdeztem zavarodottan.- Meghalnál értem? Ez...Ez hogy..?
- Uram Isten...Én...Én most felmegyek a szobámba.... - dadogtam majd elindultam.
- Ne! Várj, Tici! - kapott utánam.
- Szeretsz? - kérdezte reménnyel teli hangon.