A Maffia Család

2x7. Bejegyzés

~Ördögökkel suttogó~

- Én...Nem gondolom hogy ez...miatta van. Sajnálom, de azt hiszem hiba volt idejönnöm. - motyogtam, felállva a székemből. - azért köszö...
- Ne! Várj! Oké, igazad van, ne haragudj, kicsit...eltúloztam a dolgokat. Nem kellett volna így belerondítanom a dolgokba már az elején. Mesélj hogy érzel ezzel kapcsolatban. - elkapta a karomat,majd gyengéden leültetett a székre. Egy pillanatra elkapott egy érzés...talán tényleg nem kellene itt lennem. Miért olyan fontos neki hogy maradjak?
- Rosszul. - suttogtam. Ez volt az egyetlen szó amit ki tudtam préselni magamból, sikítani akartam, ordítani, kiadni magamból amit érzek, elmondani mindenkinek hogy legszívesebben meghalnék hogy ne èrezzem a fájdalmat. Amikor visszagondolok arra a napra elfog a félelem, összetörök belülről, és minden értelmét veszíti. Ha eszembe jutnak azok a dolgok amiket tett velem, és amiket mondott, elkap a hányinger. Hányingerem lesz tőle, a szituációtól, de legfőképpen magamtól. Mert miattam van minden... Kiabálni akartam mindezt, sőt még többet is, de semmi nem jött ki a számon. Lebénultam.
- Milyen összetűzése volt a barátodnak ezekkel az emberekkel? - kérdezte, levéve a szemüvegét. Mélyen a szemeimbe nézett, és akárhogy próbàltam; nem tudtam elszakítani a tekintetemet az övétől. Mintha kényszerített volna hogy ne tegyek semmit...csak nézzek.
Megköszörültem a torkomat majd gondolkodni kezdtem. És most mi lesz? Hihetetlen jó hazugságot kell beadnom neki, és akármilyen jó színész is vagyok, tudtam hogy ebben a helyzetben ez nehezebb lesz mint valaha.
-Daniel...Lefeküdt a barátnőjével. - motyogtam, majd a pillantàsom az ölemben összekulcsolt kezeimre tévedt. Mit tudnék még mondani? Oh, egy gengszter banda elrabolt azért mert a pasim szerelmes belém és tönkre akarják tenni, haha.
Jaaa, és ha ez nem elég az elmebeteg ribanc, aki bosszút akart amiért elvettem a hőn áhított férfiját.
Ah, nem gáz.
- A...barátod?
- Korrekt. - bólintottam. El akarok tűnni innen.
- Szóval, elraboltak, és megkínoztak amiért a pasid lefeküdt ennek a gyereknek a nőjével. - vágta le. Mindegy.
- Igen. - sóhajtottam.
- Gondold újra ha szerinted ez nem Daniel  hibája, Martina. Mert én akárhogy is nézem; miatta raboltak el. - ahogy kimondta a szavakat gombócot éreztem keletkezni a torkomban, és minden erőmmel azon voltam hogy ne törjek ki zokogàsban. Nem az Ő hibája.
Az enyém.
******************
- Ne ellenkezz annyit,élvezni fogod! - Dominik megragadta a karomat és megpróbált kihúzni az ajtón, de amikor látta hogy nem követem, megállt. Daniel és Carla már 10 perce mondják neki hogy álljon le, de nélkülem nem akar elmenni.

Ne ellenkezz annyit,élvezni fogod!
Bang-Bang

Ne ellenkezz annyit,élvezni fogod!
Bang-Bang

Ne ellenkezz annyit,élvezni fogod!
Állj, fejezd be! Kérlek, hagyj!

Könyörgöm! Engedj el...
BANG-BANG-BANG

A szívverésemet az egész testemben éreztem, majd kiszakította a dobhártyámat olyan hangosan zúgott az agyamban. A pillantok újra, és újra lejátszódtak bennem, amikor elértem egy bizonyos pontra.
Nem bírom tovább. Mielőtt még ráeszméltem volna mi történik, a földön találtam magam, a könnyeim között térdelve. Az arcom már kezdett égni, pedig csak pár másodperce törtem össze.
Egy hang sem jött ki a torkomon, csak a keserves zokogásomat hallottam a szívem heves lüktetése mellett. Átkaroltam a testemet, amikor éreztem valaki mást is a közelemben. El akartam húzodni, de amint megéreztem az illatot, és az ölelése melegét tudtam hogy Ő az egyetlen aki meg tud nyugtatni, aki segít nekem túllépni ezen.
***************************************
Danielszemszöge 

Hirtelen világosság csapta meg a csukott szememet aminek hatására kénytelen voltam kinyitni azt.  Sóhajtva könyököltem fel az ágyon kipillantva a fénybe hogy megtudjam kinek volt mersze felkelteni.
- Bocs tesó, de emlékszel a nőd apjára? Asszem keresi a lányát. - hallottam meg Domi hangját aki amikor oda pillantottam,éppen a függönyt húzta szét. Jó...messzire...egymástól. Végig sem futott az agyamban amiről beszél, addig ameddig meg nem ismételte magát.
- Mi van? Na jó, takarodj ki innen. - dörmögtem, majd újra bebújtam a takaró alá.
- Persze, nyugodtan bújjatok csak össze, a miénk a világ összes ideje! - mondta nyávogva majd kitessékelte magát az ajtón.
- Remélem apád nem adta el magát az ördögnek, azért hogy visszakapjon. - suttogtam a mellettem fekvő alvó lánynak majd átkaroltam és magamhoz húztam ,amennyire csak tudtam.