A Maffia Család

24.rész Boldog karácsonyt Sunshine

Képtelen voltam kivárni mi fog történni. Ültem az ablakba és néztem ahogyan a kis hópelyhek lassan beborítják az aszfaltot. Örülök hogy itt a Karácsony, de hiányoznak a szüleim. Hosszas gondolkodás után végül arra jutottam hogy felhívom Őket. Megragadtam a telefonomat, és bepötyögtem anyu számát. Pár másodperc után meghallottam édes hangját és egy mosoly terült el az arcomon.
- Mariana Muzlera Martinez! - szólt bele a telefonba. Hallottam a hangján hogy el van fáradva, amit nem is csodáltam. Biztosan a konyhában áll egész nap, és ki sem lát a munkából. Ahogy Őt ismerem már hajnalban neki állt takarítani hogy legyen ideje főzni is.
- Szia Anyu! - szólaltam meg halkan, de annál nagyobb örömmel a hangomban.
- ALEJANDRO, GYERE IDE! - szinte felsikoltott ami miatt egy kis kuncogással pár centire eltartottam a telefont a fülemtől. Egy csipogással jelezte a telefonom hogy ki lettem hangosítva.
- Boldog Karácsonyt nektek! Nagyon szeretlek titeket és sajnálom hogy nem lehetek veletek! - mondtam egy kicsit szomorúan majd szemeimmel a padlót kezdtem vizslatni. Szinte idegenekkel töltöm a Karácsonyt, és nem a családommal. Gratulálok Martina.
- Jaj Kicsim ne aggódj ez miatt! Köszönjük és neked is nagyon boldog Karácsonyt Életem! - mondta anyu majd hallottam hogy egy puszit küld. Halkan felnevettem majd én is küldtem egyet.
- Apu ott van? - kérdeztem, anyu pedig sóhajtott.
- Igen itt. - a következő amit hallottam pedig már apa volt.
- Szia Kicsim, minden rendben? Boldog Karácsonyt, nagyon szeretlek! - csak mosolyogtam. Apuval mindig is nagyon jó kapcsolatom volt, és ez soha sem fog megváltozni.
- Igen minden oké, és veletek? - ez után a kérdésem után egy perc néma csend állt be amit nem tudtam mire vélni. Igaz nem láthatták, de felhúztam a szemöldökömet, és az előttem lévő képernyőre meredtem, hangtalanul.
- Anya...Apa? - kérdeztem remegve. Mi van ha történt valami?
-Igen persze, minden rendben! - hallottam a hangjukon hogy valami nincs rendben, de lassan megráztam a fejemet és próbáltam nem foglalkozni ezzel.
- Tinci...Nekünk most mennünk kell. Majd beszélünk. - szinte láttam magam előtt a mosolyát. Lassan sóhajtottam majd helyeseltem, és gyorsan letettem a telefont. Egy utolsó pillantást vetettem a hópelyhekre az ablakon túlról majd feltápászkodtam és felindultam a szobámba. Ahogy beértem felkapcsoltam a villanyt, az ajtót pedig kulcsra zártam magam mögött. Bementem a fürdőmbe, a csap alatt kinyitottam a kis fehér szekrényemet majd kivettem belőle Danci pisztolyát. Ez lesz a Karàcsonyi ajàndéka. Kihalásztam mellőle a fekete dobozt is az ezüst masnival amit minap vettem hozzá, majd a kipárnázott feketeségbe nyomtam az ajàndékot. Elmosolyodtam ahogyan végigsimítottam a felületén. Olyan...melegség tölt el amikor ránézek Danielre. Amikor pedig a közelmben van a szívem ezerrel ver, és nem tudok mit tenni ez ellen.
- Szeretlek...- suttogtam miközben ezt le is írtam egy szürke lapra. "Felíz Navidad Mi Amor". Ez állt rajta fekete betűkkel a szeretlek szó mellett. Pillanatok múlva már csak az ajtót hallottam csapódni, és egy halk nevetést, amit csengőszó követett. Kimentem a fürdőből a dobozt pedig az ágy elé rejtettem a többi mellé. Saroltanak a legújabb, és persze legdrágább sminkkészletet vettem, Dominiknak pedig egy karórát amiben Carla és Ő van. Carla pedig simàn csak egy ölelést kap. Amúgy csak vicceltem, nem egyébként. Tuti hogy örülni fog a kis faháznak az erdőben. Igen, idén sokat költött a Jézuska, de a lemezkiadó végre postázta a tartozását amiről senki nem tudott. Anyunak egy gyönyörű gyémántnyaklàncot, apának pedig egy jegyet küldtem a Cleveland Cavaliers- Golden State Warriors kosárlabda meccs Karácsonyi versenyére amire egy haverjával mehet el. Ezekkel a gondolatokkal mentem le a lépcsőn amikor megláttam Dancielo-t ahogy éppen tolja befele a fát a kis bejárati ajtón. Megsúgom, sehogy nem fért be. Saci annyi zacskót cipelt hogy megszámolni se tudtam Dominik pedig csak a telefonját nyomkodva lökte arrébb a barátomat az útjából.
- Carla Aya  segíts,nem bírom el a kajákat! - áh szóval Saroltanal ennivaló van...Fantasztikus. Az említett egy pillanat alatt söpört félre mindent az útjából és rohant belefel mint az őrültek. Sóhajtva sétáltam Danielhez aki már a földön feküdt. Felkacagtam, és segítettem neki,így a fa pàr percen belül a helyén is volt. Nevetve díszítettük amíg a többiek mit sem törődve velünk a konyhában ügyködtek. Hihetetlen Karácsonyunk lesz...
*************
-Istenem Tici! Mennyibe került?! - Carla szinte sírt az örömtől amikor átadtam neki a kulcsot a házához. Megvontam a vállamat és szorosan magamhoz öleltem.
- Köszönöm! - a könnyei áztatták a polómat én pedig halkan felkacagtam. Ő átadott nekem egy gyönyörű ezüst karkötőt. Felsóhajtottam amikor megláttam, úgy csillogott a holdfényben mint a hó. Elmosolyodtam és megköszöntem. Igen, kint vagyunk a szabadban. Kihoztuk az ajándékokat és itt adjuk àt egymásnak, csupán egy pulcsiban. Gyorsan egy puszit nyomtam Sarolta arcàra, ajándékot cseréltünk és már àlltam is tovább Dominikhoz. Annyira hideg volt hogy alig vártam hogy beérjek a házba. Egyébként Saroltatól egy gyönyörű magassarkút kaptam,tudja hogy meghalok értük. Dominik  átadott nekem egy éjfekete ruhát rajta kis kövekkel. Káprázatosan nézett ki. Egy ideig csodáltam, és rájöttem hogy illeni fog a magassarkúmhoz amikor fejbetalált a gondolat hogy Danielnek  még át kellene adnom az ajándékát. Már meg is fogtam a fekete dobozt, ami szinte eltűnt az éjszakában. Odasétáltam Danielhez, megragadtam a kezét, egy csókot leheltem ajkaira és mosolyogva figyeltem ahogyan kibontja az ezüst masnit. Ahogy kinyitotta a dobozt az álla mintha a földig esett volna. Egy pillanatra azt hittem sírni fog, de aztán megragadta a derekamat és szorosan magához húzott.
- Köszönöm! - suttogta a nyakamba. A meleg lehelete csiklandozta a hideg bőrömet így felkucogtam. Felkapott egy dobozt, majd a kezembe adta. Félve kezdtem el kibontani...Mi van ha...? Uram Isten. Ahogy felbontottam egy gyönyörű D kezdőbetűjű nyaklànc tàrult a szeemem elé. De ez tényleg gyönyörű volt. Gyémántok és más drágakövek díszítették, amíg a medál csak lógott az egyszerű, de fantasztikus láncon.
- Nekem is van! - nevetett fel, majd felmutatta az óráját, amibe egy "T" betű volt kirakva kövekből. Éreztem a könnyeimet az arcomon, de a következő pillanatban magamhoz húztam és puha ajkai az enyémen voltak.
- Boldog Karácsonyt Sunshine...*ez olyan jól hangzik, nem bírtam ki :D* - suttogta ajkaimba mikor elváltunk. Kifejezetten a legjobb Karácsonyom...